Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Reencsíí)

Dr. Ralf Hírnév és Gyilkosság XV.
Megosztás: f

Dr. Ralf Hírnév és Gyilkosság XV.

Nézzék az óra elütötte a felet, Ralf, kérlek fáradj fel mellém a színpadra és áruld el nekünk, mert már majd kiugrunk a bőrünkből, hogy megtudhassuk: Ki a gyilkos. – lépett oldalra, hogy a közönség láthasson engem is.
Lejárt az időm.


Fel kellett mennem. Lépéseim a szokásosnál is lomhábbak voltak, az agyam viszont minden fogaskerekével pörgött. Nem feltétlenül Alice lesz a gyilkos, de akkor ki vagy kik? Vittem magammal a levelet is, és amint elértem a doboz szélét magam elé raktam. Próbáltam úgy tenni, mintha csak egy vázlatot futnék át. Hirtelen újra kismacskának éreztem magamat, aki az iskolában lapít, nehogy feleléshez hívják. Csak egy gond volt, engem már régen „kihívtak”. Végül megköszörültem a torkomat, valamit mondanom kell…
- Szóval… köszöntök mindenkit igazán… megtisztelő hogy eljöttek – szinte hallottam, hogy Opál mancsával a fejére csap vérszegény nyitásom láttán. És ha még tudná, hogy nem ez lesz ma az egyedüli improvizációm! – Ez az ügy meglehetősen nagy port kavart nem csak az emberek világában, hanem a miénkben is, és bevallom, nem véletlenül. Nyomozásunk során számos problémába botlottunk, de bátran állíthatom, hogy a probléma megtalálta a maga helyes megoldását…
Itt elakadtam. Helyes… Lepillantottam a levélre. Elolvastam újra, majd még egyszer és még egyszer. Helyes, ez a levél helyes! Egyetlen hiba sincs benne.
Alice lehet, hogy jól fogalmazol és ezrek követnek a blogodon, de ismerd el, hogy helyesírás terén nem sziporkázol „ .
Ez biztos nem írhatta Alice!
- A követ nem vitték el.
- De Lucast attól megölték! Szerinted miért jöttek ebbe az Istenháta mögötti üzletbe? - ordibált most már kikelve magából a férfi.

A nagy ötös egyik darabja, gyilkosság és nem rablás. Gyilkosság és nem rablás. De miért?
Ha eddig nem néztek semmibe, most se nézzenek! Ne jöjjenek itt a gyanúsítgatásokkal! Loptam régebben, és mi van abból? Jó, talán csaltam egy kis adót is, és? „ - hadarta Pauline
- Lucas, Lucas, Lucas…- nézett az asztalon álló képre – Olyan önző vagy… Most mihez kezdek egyedül? Te elmész, és itt hagysz, felfogtad ezt?- ült magába roskadva az italos üvegek között.
- Ralf, Ralf! – hallottam hátam mögül egy erőteljesebb nyávogást mire magamhoz tértem. – Mi lesz már! – sziszegte idegesen a színfalak mögül Opál.
- Khm… - néztem újra a közönségre, mint aki most ébredt fel egy mély álomból és nem igazán fogja fel, hogy hol van pontosan, azt sem tudom hol jártam, csak belecsaptam a közepébe – A szóban forgó üzlet nem nagy, és az eladónak nem feltétlenül szükséges kijönni a pult mögül a vevőkhöz. Lucas torkát azonban mégis a pult előtt vágták el hátulról így ez enged arra következtetni, hogy ismerőssel találkozott, ráadásul olyannal, aki elé odaáll és hátat mer neki fordítani. Ezzel leszűkítettük a kört a közeli ismerősökre. Megtudtuk, hogy rokonok és barátok nem élnek a városban és nem voltak látogatóban sem így a három gyanúsítottunk: Alice: az unokatestvér, társtulaj. Louis: Az ikertestvér, főtulajdonos. Pauline: Takarító nő. Mindenki után nyomoztunk egy kicsit. Paulinenal szeretném kezdeni. A takarító nő elég kétes múltú sikkasztás és lopás is van a számláján, mégis dolgozik egy ékszer üzletben a kísértések „Kánaánjában”. Miért vették fel? Nem akkora az üzlet, hogy mindenképpen takarító nőre szükség legyen, de ezt nyilván mindenki maga dönti el. A kérdés gyökere abban rejlik, hogy miért pont őt vették fel? Nem volt más jelentkező? Kötve hiszem. Az üzletben továbbá a ma igen csak népszerű Nagy Ötös egyik darabját is kiállítják, amit Alicenek köszönhetünk. A hölgyemény éveket töltött egy gazdag idős emberrel, aki tulajdonában áll a kő. Az eset óta pedig igen csak kerüli annak ellenére, hogy az említett tárgyon egy karcolás sem esett. Miért? Louis pedig otthon magába roskadva testvére után kesereg, indulatos is. Elege van az üzletből, mégis bejár rendbe rakni inkább ő maga, mint hogy a takarítót hívná. Egy szó mint száz: értelmetlen. Logikátlan az egész rendszer, ami itt áll, és ezt még csak tetézi egy emberírással készült levél, amit a Macskarendőrségen adtak le egy rablásról! – lobogtattam meg a papíros másolatát észre sem véve, hogy kiabálok. Magával ragadott egy érzés, amit már… nagyon régen nem tapasztaltam.
- Akár hiszik akár nem, pont ez lesz az egésznek a kulcsa – tettem le a földre, már kicsit nyugodtam hangnemben.  – Sok kérdés feltettem eddig, de a legfőbbet nem. Miért gyilkosság az ékszerüzletben? Miért nem rablás? Miért rablás a levélben? Miért gyilkosság a valóságban? Egyszerű, nem így tervezték. Egyedül egy ember nem sáros a történetben, az pedig Pauline. Hárman, Louis, Lucas és Alice régen tervezték otthagyni az üzletet, de ahhoz pénz kellett, hogy újrakezdhessék életüket. Alice volt a beszerző, a Nagy Ötös egy darabját hozta az üzletbe, mint kiállítási darabot. De ettől nem volt az övék. Hogyan máshogy szerezhetnék meg, ha nem lopással? Ez volt a terv: Meglopni saját magukat, majd névtelen bejelentést tenni és Paulinera, a kétes hírű nőre kenni az egészet. Az ékkő nem kerül elő, ők pedig lelépnek. Nem rossz terv, de Lucas, aki az eladót játszotta volna, meggondolta magát. Nem akarta. Az utolsó pillanatban hagyott fel az egésszel, feladta a tervet, sőt azt akarta, hogy adják fel mindannyian, mivel nincs értelme. Testvére nem hagyta, győzködte haszontalanul és az utolsó pillanatban, amikor hátat fordított Lucas… Elborult az agya, hiszen mégis csak évek munkájáról van szó. Megijedt, próbálta túltenni magát mindenen és a terv szerint haladni, mit egy riadt egér. Kapkodott. A levél, amit régen megírt el kellett juttatnia a kiszemelt rendőrhöz. De azonban Crystal, az üzlet kutyája talált rá a halottra. Mind tudjuk mi történik ekkor ha gazdát veszít valaki, cselekedni kell minél hamarabb különben az utcán egy dobozban végezzük. Crystal egyéb okok miatt nem érintkezhet a kutya rendőrséggel (Keltát azért nem részleteztem), így szintén írásban próbált jelt adni magáról, a sokkal közelebb eső Macskarendőrségen, azonban a kapkodás következtében valószínűleg a két levél elcserélődött. Leeshetett az asztalról a boríték vagy ehhez hasonló dolgok az ékkő pedig ott maradt. És miért nem Alice, miért Louis? Csak úgy sugárzik a tekintetükből – néztem a közönségre. – Remek kérdés. Amikor Louis házában voltunk, láttunk egy bizonyos bevásárlási listát a hűtőn. “Kenyér, csoki, Coca-cola, Pepsi, kenyér, vaj, paradicsom, hemopon, sör… „ –  idéztem fel a listát – Nem furcsa, hogy  ebből három dolgot is írnak házi praktikákban, hogy hogyan lehet velük eltüntetni a vért, az már más kérdés mennyire hatásos. Miért vagyok ennyire biztos ebben? Mert Crystal maga mondta, hogy: “Csak pár napja van ennyire ráfüggve a koffeines italokra. „ De amit mi láttunk, az inkább alkoholfüggőség jelenségeként volt leírható. Szóval, kijelentem, a gyilkos – vettem egy hatalmas levegőt – Louis!
Nagy csend telepedett a teremre a kis monológom után. Még a légy sem zümmögött, ezért is rezzentem össze, amikor dörömbölés, hallatszott a nagy ajtón.
- Nyissák ki, a gyilkos feladta magát! Az emberek tudják ki a gyilkos! Maga ment feladni magát, a gyilkos neve…

( 29 megtekintés )

Szólj hozzá:

Még nincs hozzászólás ebben a topicban.


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat