Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Reencsíí)

Spirit of the North
Megosztás: f

Spirit of the North

Egy gyönyörű, északi, távoli táj, amely csak úgy nyüzsög a különféle vadaktól. Nem él itt sok ember, nincsenek városok, sőt, még falvak sem. Csak kisebb civilizációk, amik megtanultak együtt élni a természettel. Többségében így is állatok találhatók meg itt, az emberek meghagyták nekik ezt a csodálatos, hatalmas területet. Magas hegyek húzódnak, kényelmesen egymás mellett álló fák nyújtanak menedéket, a kis patakok és a folyók gondtalan halakat rejtenek el magukban. Igen, ez Erdas, az örök béke nyugvóhelye. Most azonban ide is már rég beköszöntött a tél. A talajt magas hó borította, a legtöbb fa lombkoronáján található levelek már rég lehullottak, ki sem látszódtak a hótakaró alól. A vizet vékony jég lepte el, csak kis foltokban lehetett látni, mi is történik alatta. Bár zordnak és kihaltnak tűnt az élővilág, ez valójában nem így történt. Csupán az állatok mind egy bizonyos hely felé igyekeztek, egy olyan helyre, amit minden évben egy adott téli napon meglátogatnak. Igen, én is közéjük tartozom, egy fiatal vörös róka nőstény személyében, a nevem Wora. Még csak alig vagyok egy éves, viszont kifejezetten izgalmas nap elé nézek. Többi társammal egy olyan hely felé mentünk, ami csak az itt élő állatok körében nevezetes, és ismert. Mindenki egy éves korától kezdődően indulhat el erre az útra, én is most leszek ott életemben először. Nem tudhattam, merre kell menni, de az ösztöneim vezéreltek a megfelelő irányba. Zöld szemeim csillogtak az izgalomtól, miközben kitartóan meneteltem a mindent elborító hóban. Több fajtát is láttam az út során, akiknek ugyanez volt az úti céljuk: egy rénszarvascsordát, akik szintén gondtalanul törtek utat a fehér talajon, a földön sok hermelin, nyúl menyét tartott velünk, felettünk baglyok és hóbaglyok szálltak. Kicsivel távolabb egy tekintélyt parancsoló külsejű medve sétált, éreztem messze néhány hiúz illatát is. Az a néhány ember, aki látott minket, nem érthette, hova megyünk ennyire, de nekik nem is kellett érteniük ezt, szerencsére nem akartak minket követni. Fagyos idő köszöntött ránk, de ez nem zavart minket, Erdasban megszokott az általános hideg éghajlat, már alkalmazkodtunk ehhez. Hosszú út volt, de végül megérte: egy hatalmas barlang állt előttünk, de nem egy megszokott féle volt. Legalább addig ért, mint egy magasabb domb, merev szikláin is csillogott már a jég. Már sokat hallottam erről a barlangról, szüleim elmondták, milyen óriási, ráadásul a belseje sem szokványos. Kissé rémisztőnek, de ugyanakkor nagyon fenségesesnek tűnt. Mindenki tudta, hogy nincs mitől félnie, hamar el is indult a tömeg, a barlang belseje felé. Mikor beértem, belülről még káprázatosabbnak látszott. A földből jégkristályok álltak ki a fal mentén, illetve a tetejéről is. A hó ide is behatolt, de ez senkit sem zavart, annyira lenyűgözött minket a hangulatos hely. Kisebb sziklák álltak ki a földből, úgy vezettek minket végig a hosszú úton. Nem is barlangnak, szinte már egy egész barlangrendszernek lehetett nevezni ezt a természeti jelenséget. Megnyugtató, bíztató illat szállt a levegőben, amitől akaratlanul is elmosolyodva megcsóváltam farkam. Oh, még nem is mondtam el, mi ez a hely! Mi, állatok, akik ismerik, csak úgy nevezzük, hogy Erdas Szíve. Nem, nem csak azért, mert lakóhelyünk közepén fekszik. Itt a szabályok miatt még a szokásosnál is nagyobb béke uralkodik. Ezen a környéken tilos a vadászat, vagy nagyobb konfliktusok generálása. Ez az egyetlen hely, ahol a növényevőknek nem kell attól tartaniuk, hogy megtámadják őket, illetve a ragadozók sem harcolhatnak egymás ellen. Illetve itt él egy farkas, aki ezt a békét fenntartja a területen. Hatalma van felettünk, de ő nem él vissza ezzel, úgy bánik velünk, mintha egyenrangú lenne velünk. Az egyetlen, amire rákötelez mindenkit, hogy a barlang területén semmilyen konfliktus nem alakulhat ki, ahogy az előbb is említettem. Mindenki tiszteli őt, hiszen egy bölcs, nyugodt kan, ugyanakkor nagyon erős is. Egyesek úgy tartják, hogy még valami természetfeletti ereje is van. Lassan vége lett a képződményen belüli hosszú útnak, és egy tágas terem féle helybe érkeztünk. Már sokan ott voltak, velünk szemben sziklák alkottak egy kis "trónt", hogy mindenki láthassa azt, aki összehívott minket. Vidáman ültem le pár fajtársam mellé, kissé türelmetlenül várva. Még egy kicsit kellett várakozni, de megérte, mert ezután megjelent Trigger, a farkas, akiről előbb szó volt. Az átlagosnál nagyobb termetű volt, dús, fehér bundával rendelkezett, amin néhol észrevehető volt egy kis fekete és világosbarna árnyalat is. Zöld szemeivel határozott tekintettel nézett végig a nagy tömegen, majd felállt a sziklákból álló "trónra".
- Üdvözlök mindenkit, aki eljött az eseményre. Örülök, hogy láthatom, ma még többen lettünk, mint tavaly voltunk. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg elhunyt társainkról sem. Azért gyűltünk össze, hogy róluk megemlékezzünk, és végső búcsút vehessünk tőlük. Remélem, hogy mind tudjátok: természetes, hogy fáj szeretteitek elvesztése, de szellemeik itt vannak még köztünk, hogy segítsenek. Illetve szeretnék kérni mindenkit, hogy tisztelje élőlény társait, mind a ragadozókat, mind a növényevőket! Az előbbiek hálálják meg vadászatuk során prédáiknak, hogy életben tartják őket, és feleslegesen ne öljenek! Gondolom már mind tudjátok, hogy a barlang környékén békében találkozhatnak a növények és ragadozók is, itt tilos a vadászat, illetve más konfliktus! Még egy kérésem lenne: védjétek hazátokat és társaitokat, ha bármi gyanúsat láttok, minél hamarabb közöljétek velem és a többiekkel. Sosem lehet tudni, kik pályáznak a mi nyugodt életünk elpusztítására - szólalt meg magabiztos hangon. Elképedve figyeltem meg a magas rangú kant. A családomban úgy mondták, nagyon nehéz elérni, hogy valaki ilyen nagy szintre törjön. Még az alfáknak is sokat kell dolgozniuk ezért. Ezt a posztot Őrzőnek nevezik, és bár a neve egyszerűnek tűnik, sokkal nagyobb felelősség, mint azt el lehetne képzelni.
- Nekem... lenne egy mondanivalóm... az utóbbival kapcsolatban... - hallottam egy hóbagoly hangját a tömegből.

( 52 megtekintés )

Szólj hozzá:

Lupuz 2020. 10. 28. 11:19  
Nagyon tetszik, főleg a leíró részek
Ha állat lennék, minden álmom az lenne, hogy Erdason lakjak
Várom a folytatást!


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat