Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Foltimoki)

Dr. Ralf Hírnév és Gyilkosság XIV..
Megosztás: f

Dr. Ralf Hírnév és Gyilkosság XIV..

- De mi volt a …
- Jobb, ha nem tudod. – szakítottam félbe mire rákérdezne ténylegesen – Jobb élni a tudatlanság mámorában, mert ha bármit is megsejtesz a sötét valóságból, te sem leszel már tiszta. – néztem ezúttal a szemébe szigorúan – Kérlek Közlegény, ha lehet, ilyet inkább soha ne akarj tudni. Könyörgöm neked.


A parkot akármennyire is szerettük volna hamar elhagyni a veszély elkerülése véget, nem tehettük meg. Egyik oka a súlyos kimerültség volt, hiszen egyikünk sem aludt igazán az elmúlt három napban, a másik, hogy a hölgyemény igen hamar ránk akadt reggeli sétája közepette, aki minden részletet tudni akart. Most már elmondhattam végre, hogy meglátásom alapján ki a gyilkos.
- Szóval, Alice? Nem is tudom, ez inkább teória.
- Három napon belül ennyire futja az emberek világában – húztam el a számat. Ha ennyire egyszerűnek tartja, legközelebb inkább ő bogozza ki a szálakat. – Az őszinte reakciók és megnyilvánulások alapján ez a járható út.
- Igaza lehet, azt korábban is említette, hogy hirtelen felindulás áll a gyilkosság hátterében, egyébként kutattam egy kicsit, amíg maga és Közlegény nos… futottak egy kört a csatornában – fintorodott el – Fürödjetek meg mindketten, mert különben ilyen bűzbombaként még a raktárba sem fognak beengedni titeket, most komolyan nem volt valami tető, vagy még egy szemetes is jobb lett volna…
- A lényeget! – Förmedtem rá, mire sértődötten felhúzta az orrát.
- Jól van, na! Szóval, biztos forrásból tudom, hogy nincs közeli rokonuk és barátjuk a városban, a temetést sem itt fogják tartani, tessék most már boldog? – sandított rám.
- „Mérhetetlenül” – fordultam meg végül és indultam el felkészülni a délutánra.
Vettem egy fürdőt, ahogy kikövetelte a hölgyemény (nem mintha magamtól nem tettem volna meg), a sebekkel azonban nem tudtam mit kezdeni, kellőképpen szétvertek minket, de mintha mi sem történt volna, elindultunk a „ceremóniára”. Dundinak ma be kellett mennie a kapitányságra, de mindenképpen ott lesz a Nagy Bejelentésen. Csak legyünk már túl rajta, nyűg ez az egész. Végül kívánságom, akárcsak egy tündérmesében, teljesülni látszott, hiszen egy órával később fehér szalagos nyakörvben kellett a sötét, hűvös raktár egy dobozán vigyorognom, mint a vadalma.
- Ezt most miért? – Kérdeztem zárt szájjal még mindig mosolyogva szüntelenül a hölgyeménytől.
- Elegancia, kedves Ralf, eleganciának hívják. – Mondta miközben az újabb macska média közvetítők felé bólintott. – Egyébként, meg hagyja abba, amit csinál.
- Ön mondta, hogy mosolyogjak!
- Igen, valóban azt mondtam, és nem azt hogy rémítse halálra a kölyköket, nézd Közlegényt, illedelmesen köszönt mindenkit az ajtóban, tanulhatnál tőle!
Mintha nem is beszéltünk volna tegnap este a tetőn… Nem tudom, annyira más volt akkor, talán én is. Szerintem nem tesz nekünk jót ez a nagy felhajtás. Bár igazán kettőnknek az egy légtér nem tesz jót, erre már rájöttem. Marjuk folyton egymást, ahogy csak tudjuk. De tegnap miért nem tettük? Valahogy egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből, ahogy reményvesztetten bámultuk ketten a csillagokat.
- Egyébként, elviszem a showt nyugodjon meg, csak a név kell magától és a teória.
- Tetszik ez az öltet. – Bólintottam most már visszavarázsolva magamra az unott arcomat.
A terem nem telt meg ugyan, de tényleg ott volt mindenki, aki számított. A sötétzöld nyakörves hírnyávogók, a kék nyakörves rendőrök egy kisebb csoportja, a szürke-arany Vitacsoport, na meg a temérdek kíváncsiskodó is. Opál végül felugrott a legnagyobb dobozra az épületben, ami most színpadként szolgált.
- Hát eljött a nagy nap! – Kezdett bele egy hangos nyávogással kísérve, elérve, hogy minden figyelem rá szegeződjön. Meg kell hagyni, tényleg profi. – Néhányuk biztosan tudja, hogy egészen pontosan mit nyilatkoztam három nappal ezelőtt a parkban, bár hogy is ne tudnák, hiszen itt vannak! Üdvözletem azoknak, akik vették a fáradtságot, na és a bátorságot, hogy a szavamon fogjanak – kacsintott a tömegre.
- Mondd Doki, hogy nem káprázatos – szólalt meg mellettem egy ismerős hang.
- Inkább hatás vadász – dörmögtem, ahogy illegette fehér bundáját odafent.
- Közlegény elmondta, hogy már tudod ki a tettes, de még régebben kérted tőlem a levelet és csak most tudtam megszerezni, gondolom fölösleges – tolt elém egy papírdarabot.
- Milyen leve…
És ekkor elakadt a szavam. A levél, az a bizonyos ember írással készült bejelentés a rablásról, ami gyilkosság lett. Teljesen megfeledkeztem róla. Hogy történhetett? Nem, nem ez felborítja a teóriámat, nem jó nevet mondtam, nem Alice lesz a gyilkos, vagyis nem biztos. Kétségbeesetten olvastam a szavakat a papíron hátha eszembe jut valami, de precíz fogalmazás volt, a legkisebb nyom nélkül… Várjunk csak. Nem, ezt végig kell gondolni még egyszer nem tévedhetek, a bejelentésen ezt nem tehetem meg!
- És akkor azt mondtam: “Igen, Opál Kvarcilla Krizokolla nevemre mondom, hogy Dr. Ralf három nap múlva, pontban ilyenkor, itt fogja bejelenteni a gyilkos kilétét! „ A helyszín ugyan változott némi prakti***ág miatt, de minden más maradt a régiben. Nézzék az óra elütötte a felet, Ralf, kérlek fáradj fel mellém a színpadra és áruld el nekünk, mert már majd kiugrunk a bőrünkből, hogy megtudhassuk: Ki a gyilkos. – Lépett oldalra, hogy a közönség láthasson engem is.
Lejárt az időm.

( 32 megtekintés )

Szólj hozzá:

Még nincs hozzászólás ebben a topicban.


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat