Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Foltimoki)

Dr. Ralf Hírnév és Gyilkosság XIII.
Megosztás: f

Dr. Ralf Hírnév és Gyilkosság XIII.

- Hány őr van, kerítésnél, az Ékszerüzlet felől?
- Egy kutya, ha jól tudom.
- Persze mindenki kíváncsi a műsorra… Ezt kihasználhatjuk.


- Végeztetek?! – Tört Maffia éles nyávogása utat az elégedetlen piszmogások közé.
Visszafordultunk Közlegénnyel, és mintha csak két idegen lennénk egymás számára arrébb is léptünk még kettőt, hogy tartsuk a távolságot. Ő magára öltötte az érzelemmentes arcot, nekem pedig ez az alap ábrázatom, így annyira nem kellet törnöm magam. Amúgy is a terv pocsék, légből kapott párperc alatt összeragasztgatott munka. Legnagyobb keservemre azonban mégis ezen múlik az, hogy túléljük-e a mai estét. Akkor kezdődjék a játék. Első lépés, a kihívás.
- Megkérdezem újra, Dr. Ralf elfogadod-e a kihívásomat a Karcra?
- Nem.
- Hogy micsoda?! - lépett előre hitetlenkedve.
- Nem fogadom el. Esélytelen hogy nyerjek, vedd feladásnak, ha akarod – vontam meg a vállam.
Egyszerűen nem vállalhattam. Később egy jogi ügyben vesztő fél lennék miatta, ha a harcot elkezdve menekülnék. Ez a törvény. Mellesleg ez szükséges a második lépéshez: Az elégedetlen tömeg.
- Most komoly?! Ezért volt a nagy cirkusz?
- Gyáva oszt kész, nekem sem mondott mást csak búcsú szavakat – sétált a tömegbe Közlegény – Pedig ez szemétség, hogy lehet valaki ennyire szolgalelkű, hogy nem képes kiállni magáért!
- Ezer patkány különb volt tőled, azok közül, amiket szétcincáltam – ordított más is.
- Gyáva macska, a kutyák sokkal durvábban rendezik le!
- Szégyent hoz a saját törvényünkre, nem valami ügyvédes izé volt?! Tudhatná má’!
- Már pedig itt akkor is vér fog folyni. – Szaladt felém Maffia, dühödt sárgán villanó tekintetében csak úgy tükröződött  a gyilkos vágy.
Számítottam rá, hogy nem enged el könnyen, de ahogy ki akartam térni, rögtön egy ball mancsos fogadott. Arcom sajgott és lüktetett, éreztem, hogy lassan elkezd csepegni a vér a bajszomon. Nem állt meg egynél, újabb csapásra emelte mancsát, ami ezúttal a földre kényszerített. Harmadik lépésig ki kell húznom: A tömeg összeakasztásáig, most minden tekintet ránk szegeződött, Közlegény pedig megpróbál feszültséget generálni a „nézőtéren” belül is. Ha ez nem jön össze… Bebukott a terv. Éles karmaimat nem húztam vissza, ezúttal én támadtam, a földről csak így volt esélyem felállni. Pechemre könnyen hárította az ütésemet, és most már felborzolt bundával tornyosult felém, fenyegetően próbáltam ráfújni, ezzel valamelyest meglepve, hogy ilyenekkel próbálkozok, de ennek hála újra felugrottam és ismét szembenéztem vele.  A vérem az arcomról a mancsomra csepegett… Húznom kell, amíg tudom. Sajnos az nem fog sokáig tartani. Ekkor végre meghallottam azt, amire vártam:
- Mégis mit képzelsz! – jött egy felháborodott nőstény macska hang a tömegből, de Maffia kihasználva azt, hogy nem rá figyeltem, újabb sebet ejtett rajtam, ezúttal a lábamat sértette meg, ezzel visszarángatva a csatába. Nem fájt, dolgozott bennem is az a minimális adrenalin, ami egy semmit tevésre berendezkedett macska testében elképzelhető. Még nem éreztem, de tudtam, hogy csak percek kérdése és iszonyúan megbánom a mai estét.
- Hozzád se értem - válaszolta flegmán egy kutya.
- Engem meg a szellő vágott akkor nyakon!
- Jajj, egyem meg a kis érzékeny lelkedet…
- Ő volt én láttam! – szólalt meg Közlegény Borsos és a szürke molyrágta fülű ezüst bundájú macska mellett.
- Mégis miért tenném, mintha pazarolnám az id…
- Mond csak ki mire pazarolnád az idődet?! Macskákra?! Nőstényekre?! Mond csak ki bátran – jött egy újabb hang.
Oldalra hemperedve sikerült kitérnem Maffia mancsa elől, és ezúttal én húztam végig karmaimat a lábán, de diadalom nem tartott sokáig. Nem lankadhatott a figyelmem. A tömegben egyre nagyobb lett a zúgolódás. Közlegény jól csinálta egy kényes témát felfeszítve lassan néhány másodperces káoszba borította a terepet, a harctér is megszakadt én meg kapva az alkalmon berohantam a tömegbe, akik morogtak, fújtak és martak. Tényleg pár másodpercre megfeledkeztek a harcról. A Mancs ötös sajnos nem, ők még mindig a nyomomban voltak. Végre megláttam Közlegényt a tömegen átvergődve. Készen állt a negyedik lépésre: A futásra. Mindenki kíváncsi volt a műsorra így a kijárathoz csak egy őrt állítottak. Ha gyorsak vagyunk megtudjuk győzni hogy engedjen ki. Rohantunk a kerítés felé, pechemre Méreg és Maffia is ránk talált, és Kelta vérfagyasztó vonyítása is elhangzott, ami rögtön rendet teremtett. Sietnünk kell. Jól mondta Közlegény, a kapuőr egy keverék kutya volt, fekete és körülbelül egy magas Keltával.
- Hova ilyen sietősen? – Vicsorogta, ahogy megtorpantunk előtte.
- Távozóban vagyunk, feladatott kaptunk – reagált Közlegény elsőnek.
- Mi a jelszó?
- Nem érted meg hogy sietnünk ke…
- MI A JELSZÓ ?! – förmedt ránk – A nélkül se ki, se be – nyomta meg a mondat minden szavát.
Nem jó ez nagyon nem jó, ott van Maffia, be fog érni. Gondolkozz Ralf… Gondolkozz, egy tárgyaló terem, egy titok a sok közül, fizetség, csupán pár szó… Ezeket már elfelejtetted. Nem, igazából csak el akartad felejteni. Egy szó, egy mondat, elég volt, mindig csak ennyi, mert tudtad, hogy az örökre szól.
- Ki ne engedd őket! – üvöltötte Méreg.
Azonban késő volt, odahajoltam a kutya füléhez, aki végül döbbent arccal, de arrébb állt. Előre futottam, Közlegény pedig ahogy felocsúdott követet.
- Itt balra Doki, lesz ott egy csatorna! – fordult be.
Nem tétováztam követtem, sajnos nem csak én… Igaza volt a kis vörösnek, a csatorna fedőt eltolták, mi meg a mélybe ugrottunk. Közlegény magabiztosan mozgott a járatokban. Vajon mikor tanulta? Nekem egytől egyik ugyanolyan minden elágazás. Maffia és Méreg végül nyomunkat veszthették, mert mire újra a felszínre kerültünk, már sehol nem voltak. Ismerős volt a környék, de csak percekkel később tudtam beazonosítani, hogy Opál otthonával szemben található kis parkban lihegünk mind a ketten szüntelenül.
- Doki – szólalt meg végül nehezen Közlegény – Honnan… Honnan tudta mi a jelszavuk? - méregetett zöld tekintetével gyanakvóan.
Köhögtem egy hatalmasat, még mindig úgy éreztem, hogy szívem kiugrik a helyéről, az arcom sajgott akárcsak a két mancsom, amiket mély vágások borítottak. Próbáltam összeszedni magamat. Ez nem egy olyan kérdés, amit válasz nélkül hagyhatok. Végül csak vettem egy nagy levegőt, de nem emeltem fel a fejemet, nem akartam a szemébe nézni.
- Nincs nekik igazán soha zárva a szájuk, ha figyelsz a részletekre, mint a színekre a palettán és megfelelő sorrendben viszed fel a vászonra, idővel előtted lesz a teljes kép - sóhajtottam.
- De mi volt a…
- Jobb, ha nem tudod. – szakítottam félbe mire rákérdezne ténylegesen – Jobb élni a tudatlanság mámorában, mert ha bármit is megsejtesz a sötét valóságból, te sem leszel már tiszta. – Néztem ezúttal a szemébe szigorúan. – Kérlek Közlegény, ha lehet, ilyet inkább soha ne akarj tudni. Könyörgöm neked.

( 32 megtekintés )

Szólj hozzá:

Még nincs hozzászólás ebben a topicban.


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat