Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Reencsíí)

Lost
Megosztás: f

Lost

A Hold lassan vánszorgott az égre, ezzel együtt felterelve a csillagokat. Különböző éjszakai állatok ráérősen sétáltak elő rejtekhelyeikről, a madarak énekét felváltotta a baglyok huhogása, a fűben tücskök ciripeltek. Gyönyörű volt a sötétségbe burkolózó éjszakai táj. Nem messze a fáktól egy domb magasodott ki, alatta egy folyó kanyargott. A kiemelkedésen egy szürkésbarna szuka feküdt, láthatóan vemhes volt. Sárga szemeiből sugárzott a komolyság, testét sebhelyek tarkították. Nyakát dúsabb, világosabb bunda melegítette, gerince mentén egy sötétbarna csík futott. Közelében egy hófehér holló játszadozott, néha a farkas hátára vagy fejére ugrott, párszor rózsaszín csőrével finoman megcsipkedte a farkát. A szuka nem figyelt bolondos társára, az erdőt szemlélve gondolkozott. Hogy min? Egy elég egyszerűnek tűnő, de annál nehezebben végrehajtható mondaton. Azon, hogy mégis milyen szavakkal mondja el a madárnak, hogy a kölyök születése után másfél hónappal el fogja hagyni őket. Tudta, hogy ez kegyetlen tettnek tűnik, de védeni akarta kicsinyét a rájuk vadászóktól. Hiszen ha azok megtudnák, hogy van egy utódja, akkor a kicsit ölnék meg, nem pedig őt. Azt akarta, hogy nyugodt és gondtalan élete legyen majd kölykének, ezért pedig leghűségesebb társát, védelmezőjét, legsegítőkészebb testőrét is képes lett volna elhagyni, aki nem más volt, mint ez az idegesítőnek tűnő holló. Remélte, hogy majd picinyét is úgy fogja szeretni, ahogy ezelőtt őt szerette. Érezte, hogy már csak hetei lesznek hátra, és el kell hagynia kölykét. Próbált erőt venni magán, majd a szárnyas társára pillantott.
- Raban... - szólította meg, igyekezett határozottan beszélni, hangja mégis remegett és erőtlen volt. A madár abbahagyta a játékot, riadtan nézett a szukára. Egyből gondolta, hogy valami baj van, valami olyan, amit a farkas nem mer elmondani. Kék szemei kikerekedtek, feszülten várt.
- Lessa...? - válaszolt rémülten, le sem vette szemeit társáról, akinek tekintete már nem is volt komoly, sokkal inkább meggyötört, aggódó, félelemmel teli.
- El kell majd mennem... - vallotta be a négylábú, a négy szó után halkan sóhajtott. A szárnyas mintha kicsit megnyugodott volna, mintha nem érezné, hogy ezeket a szavakat nem örömmel mondta ki barátja. Talán lehet, hogy igazából örült annak, hogy végre egyedül lehet? Esetleg csak nem érti a szituációt?
- Na végre! Már számomra is kezd unalmassá válni ez az erdő, és természetesen az unalmas lakói! Na, és merre megyünk? - mosolygott bíztatóan. A nőstény felkapta fejét, tekintete ismét komollyá vált.
- Csak én fogok! Nem jöhetsz velem! A kölyköm mellett lesz a helyed, rá fogsz vigyázni, őt fogod megvédeni minden áron, ahogy azt velem is tetted. Azt akarom, hogy úgy szeresd majd őt, ahogy engem is, mikor én fiatal voltam. Sőt, még talán annál is jobban. Raban, számítok rád - mondta a farkas, hangja ingerültebbé vált, azonban a tollas jószág sokkal jobban letört, ahogy ezeket a szavakat hallotta.
- De... de mi van azzal, hogy a testőröd vagyok? És mégis hogy szerethetném őt úgy, mint téged, mikor miatta kell elmenned?! Nem, ez nem fog menni, nem akarok így gondoskodni róla! - jelentette ki agresszívan, dühösen méregetve a ragadozót, akiről eddig azthitte, örökre vele marad.
- Ha így teszek, a kölykömnek nyugodt, gondtalan élete lesz - mondta Lessa, ezúttal már a talajt kémlelve, egy ideig nem mert társára nézni. Mikor mégis megtette, látta Raban csalódott tekintetét, aki könnyekkel szemében nézett rá.
- Nem létezik olyan élet, ami végig nyugodt és gondtalan - mormolta komoly hangon, rosszalló tekintettel. A szuka nem mutatott semmi érzelmet, pedig legszívesebben átölelte volna barátját. Végül halkan felsóhajtott, majd felállt és az erdő felé indult, hogy visszatérhessen odújába, fáradt volt már és meggyötört. Raban továbbra is csak állt a dombon, a földet bámulva, próbálta feldolgozni a kapott információt, közben még maga sem vette észre, mennyire patakzanak könnyei. Magára hagyott lélekként állt ott, ahol ezelőtt még vígan játszott.

( 58 megtekintés )

Szólj hozzá:

Swedy 2020. 07. 11. 6:39  
Amúgy folytasd!

Swedy 2020. 07. 11. 6:36  
A leírás jó, a történet nem siet. 5/5 csillag. Viszont ha nem tévedek, és bocsi ha igen, neked van egy profilod kutyatanyán, amiben egy Vándorlelkek című sorozatot keztél el. Azt miért hagytad abba? Nekem tetszett.


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat