Újság >> Szerepjáték

(ellenőrizte: Reencsíí)

Saint Joseph High School
Megosztás: f

Saint Joseph High School

Üdv néktet földlakók, kik idetévedtek ezen csodás napszakban, ami pontosan akkor van, amikor lennie kell!

Nos, egy "sima sulis" szerepjátékon úgy vélem kevés a fejtegetnivaló, de azért adjuk meg a módját abban a reményben, hogy lesz belőle valami, és a sok régi szerepes, aki érzi a szívében tátongó lyukat, de nem tudja megmondani, hogy pontosan mi hiányzik az életéből, összegyűlhet egy, nagy, közös játékra. Egy játékra, ahol végre barátok lehetnek, akiknek mindig is annak kellett volna lenniük. Egy játékra, ahol az ellenségek kibékülhetnek, vagy egy kevésbé pozitív végkimenetelű esetben végezhetnek egymással. Egy játékra, ahol két személy, akiket már olyan régóta együtt akar látni a világ, de ők mindenképpen ellen kellett álljanak, végre valahára összejöhetnek... Egy játékra, ahol bárki lehetsz, és bármit megtehetsz... A CicaNevelde szabályainak keretein belül.

Ha kellőképpen felcsigáztam az érdeklődéseteket (amit merek remélni, mert jó lenne feléleszteni ezt a szekciót, meg egyébként az egész oldalt), akkor még elárulom mindenek előtt, hogy ez azért nem amítás volt, mert egy ilyen jellegű szerepjáték közben valóban minden, de minden megtörténhet, csak rajtunk múlik, hogy milyen irányba szeretnénk indítani a történetszálat. Szóval legyetek kreatívak, merjetek ötletelni, és hozzuk ki a legjobbat ebből a játékból, valamint egymásból.

A játék helyszínének egy gimnáziumot képzeltem el, amely igyekszik minden lehetőséget megadni a diákjainak. Egy hatalmas épület, amely kívülről egy régies gyönyörűség, belülről pedig egy kevésbé gyönyörű, de állandóan felújítás alatt lévő, a modernségre törekvő hatalmas terület. Itt szeretném megjegyezni, hogy a képek hasonlóak az elképzeléseimhez, de azért nem teljesen erről van szó, ugyanis a bejárat előtt rengeteg fa és pad található, ahol a diákok idejüket tölthetik iskola előtt, vagy a szünetekben, sőt, akár iskola után is. Az nagyobbik épületrészbe belépve rengeteg folyosó van, mindkét oldalán szekrénysorral, néha felbukkanó ajtókkal, amelyek a tantermeket rejtik. Balra haladva egy idő után a látogató a büfénél és az azzal szemben elterülő hatalmas menzánál köt ki, ha pedig jobbra indul a bejárattól, akkor a másik épületben fog kikötni, az öltözőknél és a tornateremnél. A földszinten minden tanterem egy-egy labor, ha a bejárattal szemben található, pár méter után könnyedén elérhető lépcsőn indul meg az ember, akkor még két emeletet tekinthet meg, ahol nagyok hasonló tantermek vannak, illetve ugyanolyan szekrényes folyosók. Azonban itt balra haladva az ebédlő helyett a díszteremmel találkozhat, ahol az évnyitót, és hasonló fontos eseményeket szoktak tartani. A tornateremből vezet egy ajtó a hátsó udvarra, ahol az amerikai futball-nak fenntartott pálya, kosárlabdapálya, futópálya és hasonló finomságok találhatók. Persze itt is le lehet ülni a lelátókon a kevésbé sportos természetű, vagy megfáradt diákoknak.

Ha meggyőztelek (amit nagyon remélek), akkor itt van a karakter lap, amit ki kellene tölteni, az általad kreált karakterre vonatkozó információkkal:
Név: (azaz a karaktered neve, ami általában azért amerikai, tehát egy amerikai keresztnév + egy amerikai vezetéknév)
Kor: (14-19, I guess)
Jellem: (a karaktered tulajdonságai, hogyan viselkedik, miben jó, miben nem, minden, amit tudatni szeretnél velünk szép kerek magyar mondatokban. legalább 5 sor legyen meg)
Történet: (miért olyan, amilyen, milyen volt a gyerekkora, van-e valami különleges oka, hogy ezt az iskolát választotta, nem tudom, de legyen ez is min. 5 sor, ha kell, nekem rizsázhattok is)
Egyéb: (minden egyéb infó, amit fontosnak tartasz)

Várok mindenkit nagyon sok szeretettel! ^^

( 2200 megtekintés )

Szólj hozzá:

Kriza
 
2020. 07. 12. 12:39  
Sonia

Felkaptam a fejemet ahogy kiejtette, hogy tudna segítséget franciából. Nem mertem őszintén otthon beismerni, hogy ezzel a tantárggyal igen csak meggyűlik a bajom és a tavalyi év nekem merően káosz volt, ezért nem kerestünk magán tanárt. A franciát Kanada miatt választottam, hogyha közel van akkor miért is ne... Hát már van egy pár okom, hogy miért is ne.
- Az fantasztikus lenne! - lelkesedtem. Nem Sonia, kicsit sem látszik rajtad, hogy örülsz, hogy végre normálisan megtanulsz valamit... - Mercy - próbáltam orrhangon artikulálni is hozzá, hogy franciás legyen a kiejtés, de egy tüsszentésbe torkollott végül az egész.

☆°pigi°☆ 2020. 07. 12. 11:20  
Rana: bárki jöhet ^^


Sydney

- Jaj, semmi baj, ne érezd rosszul magadat, nekem is éppen itt az ideje túl tenném rajta magamat. Majd egyszer mesélek többet, de még nem érzem azt, hogy készén lennék rá..- merengtem el. - Madrid jól hangzik, egyszer én is elmennék oda. A francia miatt pedig ne izgulj, ha szorgalmasan tanulsz és használód is a nyelvet, nem lesz gond. És, ha gondolod, ismerek olyat, aki szívesen segít neked- mosolyodtam el.

Kathleen

- Kit Kat? Vicces név, nyugodtan hívhatsz így, de csakis te - vigyorogtam el. - Éppen tartok hazafelé, a várthoz képest nagyon jól vagyok, bár kicsit aggódok az unokatesóim miatt, nem látom őket sehol, fel sem kerestek. Nem baj, egy kicsi önállóság nem árt- nevettem fel kínosan. - És veled Penny? Hívhatlak így?

Rana 2020. 07. 11. 22:45  
☆°pigi°☆: Ha szeretnéd vihetem hozzá Echoma-t vagy igaziból bárki mást, mindenki szabad. Választhatsz! :3

Rana 2020. 07. 11. 22:43  
Penelope

Nick előre ment, nem volt szükségem megfigyelőre ezért úgy beszéltük meg hogy valahol az iskola előtt találkozunk. A táskámban lévő maradék könyvet is bepakoltam a szekrénybe, semmi kedvem nem volt haza és suliba cipelni ezért inkább itt hagyom. Kicsit felturbóztam a szerkényemet néhány plusz polccal ezért felosztva a könyvek vastagságát a nehezeket az alsó a könnyebbeket a felső polcokra. Mikor az utolsó kelléket is be pakoltam köztük a táskámat is, szemügyre vettem majd becsuktam. Nem sokkal később egy ismerős női hangot halottam meg a hátam mögül, kíváncsian a hang irányába pillantottam és megpillantottam a mai napi lányt az teremből.
-Kit Kat.. szia..-vigyorogtam elégedetten, majd vele szembe fordultam miközben a jobb vállamra kaptam a táskámat - azzal a kezemmel fogtam is.- Remélem nem gond hogy így hívlak.. passzol hozzád.-mondtam miközben oldalra léptem mert az egyik lány bosszantóan tolakodott, ahelyett hogy hozzám szólt volna hogy menjek arrébb inkább fel akart lökni. Most az egyszer kulturált jó kislány leszek és nem ütöm ki a fogsorát.-Mi a helyzet?-érdeklődtem miközben szabad kezemmel beletúrtam hajamba majd hátra simítottam ki a szemem elől, igazán rakoncátlan hajzuhatagom volt - egy szerencsém volt hogy nagyon nehezen kócolódik.

Kriza
 
2020. 07. 10. 10:08  
Sonia

- Ez izgalmasan hangzik, én igazából csak háton tudok úszni, kicsi koromban féltem a fejemet a víz alá tenni, így jött egy a másik alternatíva, utána meg már sejtésem sincs miért nem tanultam meg a többit. De nagyon sajnálom nem akartam ennyire belemászni - sütöttem le a szememet, hiszen, hogy nem folytatta a mondani valóját arra utalt, hogy sikerült egy igen kényes pontra tapintanom - Spanyol? De jó, annyira szép nyelv! Na meg az ország is, sosem voltam ott de nagyon szeretnék egyszer eljutni Madridba, de ez már egy másik álom. Én éppen franciáról szabadultam, jól belenyúltam régen ebbe a nyelvbe, álmomba sem gondoltam volna hogy ennyire bonyolult - sóhajtottam fáradtan arra gondolva, hogy Parker tényleg igyekszik, de mivel hajlamos elkalandozni egy-két nyelvtan lecke félbemarad, amit persze később használnunk kéne...

☆°pigi°☆ 2020. 07. 06. 19:21  
az egyik karakterem jelentkezett már (lásd Kathleen) Simon még szabad ^^

Rana 2020. 07. 06. 16:23  
Gomen ne, kicsit eltűntem. Esetleg valakihez oda csapódhatok? ^^

zöldalma 2020. 07. 06. 15:18  
Eric

Két pomponlány állt meg mellettünk pont azelőtt, hogy Zayn hitetlen tekintetére reagálhattam volna. Semmibe veszi a lányokat, az összeset, és mivel még nem volt tapasztalata olyan lányokkal, akiktől tényleg félnie kellene, ezért reagál így. Nem baj, legalább meglepetéskén éri majd, ha felpofozzák. De visszatérve a lányokra, biztos nem végzősek. Szégyen, nem szégyen, egyedül a csapatkapitány nevét tudom - ő sem egy kezes bárány -, egyrészt elég rossz a névmemóriám, másrészt annyira nem is veszem a fáradtságot általában, hogy megjegyezzem a neveket.
- Hali - köszöntem nekik vissza, és a másio két csoda is hasonlóan cselekedett. Egy pillanatig gondolkodtam csak, majd úgy döntöttem, hogy ez nekik is elég jó lehetőség lehet, ketten vannak, jól is néznek ki és pomponlányok... Miért ne? - Nincs kedvetek eljönni velünk pénteken egy házibulira? - villantottam meg egy megnyerő mosolyt a két lányra, közben fél szemmel legjobb barátomra sandítva. Nem úgy nézett ki, mint akinek lenne ellenvetése.

☆°pigi°☆ 2020. 07. 05. 20:55  
Sydney

- Spanyol, végre nem éreztem magamat egy totál csődtömegnek, nyáron használtam a nyelvet viszonylag sokat. Na de, az úszás; tudod, amióta gimnáziumba kerültem rendészeteden sosem jártam úszni. Kerültem nagy ívben az uszodákat, még nyáron is. De azelőtt (miután 5 éves koromtól kezdve gyakoroltam az úszást, akkor tanultam meg) gyakori edzésekre jártam, versenyekre mentem, néha még helyezett is voltam. Aztán, sok minden megváltozott, és nem tudtam folytatni - itt nem mondtam tovább, mert a rossz emlékek, a szüleim és a régi otthon gondolata kicsit felforgatta a gyomromat. - És te melyik óráról jössz éppen?

Kathleen

Miközben mentem kifelé, még egy lánnyal összefutottam, azzal, aki a rajzaimról kérdezősködött. Peggy, ha jól emlékszem. Ajj, annyira rossz a névmemóriám! Gondoltam ráköszönök:
- Szervusz Penelope! - inkább a teljes névén hívom, még a végén rámenősnek tűnök.

Kriza
 
2020. 07. 05. 16:22  
Sonia

Franciáról szabadulva felkerestem Scott szekrényét,(szerencsére közel volt a teremhez) mivel a szünetekben abszolút nem találkoztunk és reggel elfelejtettem kezébe adni a terveket, egyszerűen kibeszélte a fejemből. Végül sebtapasszal (celluxot nem sikerült össze kunyerálnom, de ezt találtam a táskámban) másoknak csak egy zenelistának tűnhet első ránézésre, gyakorlatban ez más. Figyelembe vettem, hogy meddig nem gyakoroltak, illetve kinek milyen nehézségei, erősségei (Gina jól eltitkolta a magas hangját idén nem hagyom annyiban), és ez alapján írtam össze első helyre néhány könnyebb, gyakorlottabb számot és csak a vége fele a sajátjaikat. Kell idő, míg visszarázódnak, tettem mellé néhány színes jelölést is, tudják kire és mire vonatkozik. Egyébként meg ez Scott dolga, csak néha a javaslataimat ki szokta kérni. Nagyot sóhajtva végül miután utoljára átfutottam a listát, hátrafordultam és megcéloztam a kijáratot, ekkor találkoztam Sydnyvel. Elmosolyodtam a szituációt nézve, hiszen néhány órával ezelőtt így lihegtem én is, amikor összefutottunk.
- Semmi gond, szóóóval mi van az úszással? – emlékeim szerint ennél a kérdésnél adta ki Blythe a futóiskola gyakorlatot és a nap további részében az osztály már nem egységesen folytatta az útját. – Egyébként milyen óráról jössz? Spanyol vagy német? – érdeklődtem, hiszen francián nem láttam, így gyanítom más a választott nyelvből.

Melody

Az utolsó órákra kicsit megbomlott a társaság, de egyébként egész jól alakult az első nap, a színjátszó is remek volt, csak nem nagyon sikerült az osztállyal jobban megismerkedni, talán Nettával beszéltem még a legtöbbet, meg egy-két szót a lányöltözőben. Ekkor támadt egy ötletem.
- Hé srácok – szóltam még a teremben lévőkhöz – Nem tudom, hogy vagytok vele de egész tűrhető volt ez a mai nap, csak mint új közösség nem nagyon ismertük még meg egymást, valójában van akinek a nevét sem tudom – mosolyodtam el kínosan. - Mi lenne, ha elmennénk az utca végén lévő kávézóba vagy… esetleg valamerre? – vetettem fel az ötletet nézve mind a fiúkra és a lányokra is a teremben. – Persze nyilván az lenne az igazi, ha a többiek is tudnának róla – utaltam arra, hogy most is csak az osztály töredéke van itt – esetleg őket megkérdezhetnénk az iskolából kifele menet.

☆°pigi°☆ 2020. 07. 04. 9:41  
Sydney

Tesi után viszonylag gyorsan vége lett a napnak (pontosabban az iskolaidőnek). Simonnal még mindig nem sikerült beszélnem, de majd a kolesz felé beszélgetek vele, persze azután, hogy Culliet hazakísérjük. A spanyol órák szuperek voltak, mert végre azt éreztem, hogy nem volt hiába a pincérkedés során a spanyol nyelv használata. Ez a sikerélmény bearanyozta a napomat. Az ebéd kivételesen jól esett, és az utolsó óra után Soniához siettem.
- Szervusz! Bocsi, hogy tesin kvázi leráztalak, de most már itt vagyok - kicsit kínosan érezve magamat próbáltam lélegezni, mert futva értem csak utol.

Simon

Az elképzeléseimhez képest ez a nap jó volt. A matekot túléltem, tesin nem csináltunk semmit, a francia órákat különösen élveztem, az irodalom pedig szinten egészen tűrhető volt, bár az olvasmányoktól nem várok sok jót. Ma Echomán kívül nem nagyon beszélgettem senkivel, vele viszont egészen jól esett. Az első nap végeztével a tekintetemmel kutattam Kathyt. Nekünk kell hazavinni, úgyhogy nem ártana, ha megtalálnám. Hangosan sóhajtottam egyet, mikor arra gondoltam, hogy a koli felé Sydney aggodalmasan fog kérdezősködni. Jobb később, mint soha...

Kathleen

Az első napom igazán remek volt. Szereztem pár új "barátot" (vagy legalább is pár szimpatikus arcot ismertem meg). Minden tanórát élveztem, főleg azért, mert csak ismerkedtünk a tanárokkal. A színjátszás különösen tetszett, majd' kicsattantam a boldogságtól. Az egész napban csak a rágógumis lány frusztrált, de amíg a többiek miatt nem aggódom, addig nagy bajom nem lehet. Pár osztálytársammal haladtunk ki a kapu felé, amikor megláttam Simont kint a padon. Nem akartam odakiáltani, de láttam, hogy kicsit ideges. Nem tudtam miért, de egy picit elment a kedvem, de nem annyira, hogy magam alatt legyek. Majd hazafelé kikérdezem.



/hallohallo próbáltam az enyémeket a suli utáni időszakra szublimálni, remélem, sikerült xD/

Jamni7 2020. 07. 03. 20:45  
Daphne

Stacey megállás nélkül fecsegett, miközben én a már szekrényemben lévő könyveimet és füzeteimet rendezgettem el szín szerint. Mindent bent hagytam, a mai délutánon még nem terveztem tanulni, helyette szurkolótársammal spontán megbeszéltünk egy fagyizást.
-...szóval csak azért kellettem neki, hogy féltékennyé tegye a barátnőjét. - Fújtatott egyet befejzve a hétvégi szórakozóhelyes kis kalandját. Stacey egy évvel felettem járt, és alapvetően egy éretlen, de nagyon energikus és jóindulatú lánynak számított, aki mindennél jobban vágyott egy kis szeretetre. Sokan idegesítőnek találták - a vég nélküli monológjai miatt, amit szinte csak én tartottam elviselhetőnek,; a szorongató csöndnél bármi jobb -, de még ha sosem ismertem be, megértettem. Az édesapja egy napon fogta magát és csak úgy, szó nélkül elhagyta őt és az anyukáját, a későbbi futólagos találkozások során is végig elutasítóan bánt vele a férfi. Ezzel valamelyest azonosultam, az anyám számára én is egy teher voltam, csak Stacey-vel szemben a történetem kellemesebben alakut. Valamelyest. Becsaptam a szekrényem ajtaját, fordult a kulcs.
- Indulhatunk?
Válaszul bólintottam, majd elindultunk a kijárat felé, onnan a kellemes szeptemberi délutánba, kedvem támad jól kinyújtózkodni, de mozdulatom félbemaradt, túlságosan emlékeztetett volna anyám jógás napüdvözletére, így is mindenki hozzá hasonlítgat. Tásam tovább beszélt, beszélt vég nélkül, én pedig néha hozzáfűztem egy két rövid megjegyzést, de göndör, szerteálló fürtjei sokkalta inkább lekötöttek, nagyon jól álltak neki.
- Sziasztok! - köszönt Stacey vidáman. Lépteit lelassította, éppen annyira, hogy ha úgy jön ki a helyzet, meg le is állhasson beszélni a cigiző társasággal: az egyikük a fölénk járó Eric Lifero személyesen, feltételezhetően egy jóbarátjával és egy fiatalabb lánnyal. Én is üdvözöltem őket, bár hanghordozásom jóval kevesebb lelkesedést tanúsított, mivel túlzottan elmerültem a kis világomban, nem maradt időm egy tökéletes, távolságtartó, de még is a szokásos, tipikusan tinilányos köszönéshez. Mindezek ellenére nem bábtam a társaságot, sőt, ez még több magány nélküli időt jelentett.

/gondoltam csapódom, ha már nem tette meg senki, ugrottam a lehetőségre, remélem nem problémás, direkt úgy írtam, hogyha úgy kívánod, ignorálhatod is a lányokat c:/

zöldalma 2020. 07. 03. 13:44  
na jó, akkor ugorjuk át az utolsó órákat :") egyébként ez egy nagyon egyszerű szerep, szóval igyekezzünk hagyni, hogy gyorsabban folyjon, mert simán meg lehet oldani
Eric

Késtem tesiről egy keveset, de olyan nagyszerűen besurrantam, hogy Blythe észre sem vette és amennyire szét volt szórva, feltehetőleg azt se jegyezte le az óra elején, hogy ki van ott, és ki nincs. Kicsit olyan arca volt, mikor meglátott, hogy "te eddig is itt voltál", de az a sok éves színjátszás - amiből lehet, idén kimaradok, ahogy nézegettem az órarendet - megtette a hatását. Ezután még volt egy laza spanyolom Beckett-tel, egészen kellemes volt, kicsit kérdezgetett a nyarunkról, de már ment annyira a spanyol a legtöbbeknek, hogy el tudtak mondani pár szót. Persze, volt aki szinte percről percre elmesélte, de azt azért nem értette mindenki, sőt... És Beckett-nek is sok volt egy idő után, így leállította, mi pedig fellélegezhettünk. A lényeg, hogy még nem vettünk új anyagot, csak beszélgettünk. Órák után kimentem a suli elé elszívni egy szál cigit. Zayn ott várt, magyarázott valamit egy házibuliról, de nem nagyon figyeltem rá, inkább az ajtón kibotladozó ikrekre esett a pillantásom, akikkel nem volt ott legfiatalabb húgom, így fogalmam nem volt, merre lehet.
- Figyelsz te rám? - kérdezte legjobb barátom, mire csak hümmögtem egyet. Az ő reakciója annyi volt, hogy tarkón vágott, én pedig felszisszentem.
- A francba már veled - kaptam oda fájó testrészemhez, majd ránéztem vigyorgó arcára. - Mondd.
- A sulitokból meg akarnak hívni egy csomó embert - jelentette ki. - Hozz már nekem valami dögös gimis lányt! Olyan naivak még, az egyetemisták eddig mind felpofoztak - közölte, mire megforgattam a szemem.
- Talán nem kellene annyira alpárinak lenned - szóltam rá.
- Ch, a kis gimis pofázik nekem - gúnyolódott. Hitetlenül megráztam a fejem, majd újra végigfuttattam tekintetem a tömegen, hátha kiszúrom Annát, de még mindig nem láttam sehol. - A húgaid is, ha kicsípnék magukat - kezdte újra. Felé kaptam a fejem, és azt hiszem elég ijesztően nézhettem, mert elhallgatott.
- Nézek neked valakit - jelentettem ki. - Mikor is lesz a buli? - érdeklődtem.
- Pénteken, de ezzel kezdtem - sóhajtott fel. - Mindenki ott lesz, aki számít - jegyezte meg óvatosan, én pedig ezen a mondaton életemben először elgondolkodtam. Mégis ki mondja meg, hogy ki számít, és ki nem?
- Akkor ott a helyünk - mondtam végül megengedve magamnak egy apró mosolyt, mikor valaki felugrott a hátamra. Kicsit elvesztettem az egyensúlyom, de hozzászoktam már húgom ilyesfajta lépéseihez, így meglepődni nem lepődtem meg. - Milyen volt az első napod? - kérdeztem.
- Szar - mondta egyszerűen. Nem is kérdeztem többet, mert tudtam, hogy mindenre ezt a választ kapnám, vagy valami nagyon hasonlót, így csak hagytam, hogy lepattanjon a hátamról, majd megálljon mellettem. - A két D vár a kocsinál, úgyhogy ezt most szépen nyomd el - mutatott a félig elszívott cigimre. - Ha nem teszed meg, én fogom, te meg ne bámulj, mert esküszöm, hogy felpofozlak - fordult Zayn felé. A srác nem riadt meg túlzottan, mire húgom felvonta a fél szemöldökét. - Utálom a barátaidat - mondta nekem, majd tekintetét a kezemben található cigarettára helyezte. Hatalmasat sóhajtottam és eltapostam.

☆°pigi°☆ 2020. 07. 01. 18:15  
Sydney

- Viszonylag sokáig, de majd mesélek tesi után - mosolyodtam el és odasiettünk a tanárhoz. Nem akartam lerázni, csak éreztem, ahogyan Bltyhe megáll, jön a kapkodó beszédáradat.
Blythe szokása szerint elmondta a tantervet,  ami nem tűnt vészesnek. Kivételesen mást nem csináltunk az órán, viszont tartott egy szentbeszédet, mert ez az utolsó évünk stb. stb. Már korábban is mesélték a végzősök, hogy 12.-ben a legjobb a tesi, mert kvázi nem csinálunk semmit. Hát, ez nem teljesen igaz, de legalább a nyári kikérdezés kimaradt. Hála Istennek.

Kriza
 
2020. 07. 01. 17:29  
(bocsi, mostanában nem igen tudtam feljönni, és hétfőn, kedden, szerdán biztos hogy nem leszek, szerintem is jó ötlet a nap lezárása, de még amivel lógok reagot az leírom)

Sonia

- Ez nagyon jól hangzik - mosolyodtam el - van egy ismerősöm is aki úszott, de ő igazából a lustasága végett hagyta abba... Te mennyi ideig úsztál? Voltál esetleg versenyeken is? - érdeklődtem, de hamarosan megérkeztünk a tornaterembe ismét, ahol már ezúttal Blythe is ott volt.

Matt

Ha nem tudok mosolyogni, akkor nem tudok. Nem profizmus kérdése, inkább csak arról van szó, hogy nem megy. Ha próbálkozok az meg rémes... Elindultunk végül Froster terméhez, már elég sokan voltak bent, de persze a kialakult helyek miatt nem volt nehéz eligazodni, ráadásul ott ültem ahol fizikán is. - Szerinted megpróbál egyben untatni minket, vagy hagy szünetet a két kínzás között?

Aprille

- Pontosan, a matek az matek számomra, hol fent hol lent, a magolós dolgok a biztosak, a fizikát azt meg érteni is kéne, de... hát igen én nem tartozom abba az 1%-ba. Egyébként szerintem menjünk mi is utánuk - bólintottam Matt és Astrid felé, hiszen eléggé kiürült a terem.

1. oldal Következő

 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat