Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Foltimoki)

Szomorú
Megosztás: f

Szomorú

Rendben, elfogadom, hogy egy vagyok a többi közül, aki előtt volt valaki, aki meghatározó volt, és aki után is jönni fog egy. Lehetek pótlék, bizonyára az is vagyok. Voltam. Leszek, még az emlékeidben is őt fogom pótolni. Önként jöttem, hogy betöltsem a helyét, aztán mikor úgy érzem, nem leszek elég arra a helyre az ötven kilómmal, akkor megyek tovább. Te pedig majd kereshetsz valakit, aki helyettesíti a helyettesítőt. Vagy kerestél már?
Rendben, elfogadom, hogy kettő vagyok. A kettes számú a listán, és sosem leszek az első, mivel az első után jöttem. Ezt tudtam az elejétől fogva. Ő nem pótolt senkit, őt valaki, és valakit én. Valakivel egyébként jó a kapcsolatom. Szép lány, és megtiszteltetés, hogy őt pótolhatom. Bár a haja hosszabb és színesebb, mint az enyém, a mosolya szebb, a szemei kerekebbek és barnábbak, biztos sokkal magabiztosabb és... Igazából utálom. Veled együtt. Utállak titeket együtt. Láttam, hogy learchiváltad a képét Instán, és nem merted nekem megmutatni. Láttam. Nem baj. Mintha titkolnád előlem őt, pedig én ő vagyok. Mintha nem tudnám, hogy ki az, akinek lennem kell. Mintha tudnád, hogyha kitörölnéd, csak még jobban emlékeztetnélek rá. Mintha learchiválhatnál valakit, hogy utána bármikor kiarchiválhasd, amikor csak szeretnéd. Amikor szükséged van rá. Amikor magányos vagy. Amikor neked kell. Lényegében őt is kihasználod. Kihasználsz engem miatta. Elhasználod magad. Mintha azzal, hogy nem törlöd, fenntartanád a lehetőségét, hogy visszajöjjön hozzád. Nem fog. Vagy ha igen, az maga lesz a pokol. Én utállak majd benneteket megint együtt, ő utálni fog minket együtt, utálni fog engem külön, hogy pótoltam őt, és utálni fog téged külön, hogy pótoltattad őt velem. És remélem megkapod te is azt a megváltást, hogy utálj mindkettőnket.
Tudom, hogy ott van a szekrényed tetején valamelyik dobozban a közös képetek, tudom, hogy számon tartod, mi mindent tárolsz ott, tudom, hogy nem csak tőle van ott mindened, hanem az elsőtől is, és tudom, hogy soha nem fogod őket kidobni. Tudom, hogy nem fogok bekerülni soha abba a dobozba. Emlék sem leszek. Emléket sem hagyok. Szeretnék olyan méltóságteljesen elmenni, ahogyan jöttem. Önként és biztosan lépdelve életem legrosszabb döntése felé. Te voltál a legrosszabb döntés, az, hogy elhagylak, vagy az, hogy volt már valakid előttem? Nem tudnám megmondani, és talán jobb is, hogy nem, mert így egyaránt tudok mind a három tényezőre ellenségként nézni, s ez segít megőrizni a hidegvéremet. Hidegvér. Szükségem lenne rá. Rád. Nem tudom mire. Leginkább a közönyre. Az a helyzet, hogy mérges vagyok. Haragos. Féltékeny. Irigy. Kétségbeesett. Reményvesztett. Elhagyott. És szomorú. És szeretnélek már nagyon, de nagyon a hátam mögött hagyni. Örökre.

( 131 megtekintés )

Szólj hozzá:

Blurryface 2020. 07. 29. 21:08  
Nagyon szépen köszönöm!

lucyfliver 2020. 07. 24. 17:26  
Egy keserű élmény volt olvasni, nagyon szépen írsz még mindig, csak így tovább. ~


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat