Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: دُنْيا)

Fake friends
Megosztás: f

Fake friends

Bevallom, nem egy profi író vagyok, de a naplómba el fog menni egy kis történetnek...
Durva belegondolni, hogy ezzel a lánnyal mikor is kezdődött az ismeretségünk. Én nyolc, de inkább kilenc éves, ő pedig úgy hét környékén lehetett. Már akkor is komolyan vettem az edzéseket, amelyeket kisebb csoportokban tartottunk. A nem nem számított, csupán a kor, így nem voltam a rivális öntelt kislánnyal egy csoportban sokáig, hiszen elég ügyeske voltam, ,,szintet léptem"
Két év nyugtom volt, majd hozzánk került. Mekkora egója van, de nagyon szép lány. Na jó, megadom magam. Félre a büszkeséggel, bemutatkozok neki. A csendes terem hideg kőpadlóján odalépkedtem elé, és belekezdtem a fejben eltervezett beszédemre.
-Szia, figyelj...-kezdtem el mondani neki, mire rám mosolygott.-Tudom, tudom. Sok éve ismerjük már egymást, de még sem tudunk egymásról semmit. Zsófi vagyok.
-Viki vagyok-mosolygott vissza rám, és bemutatkozott. Az önteltnek hitt lányka nem is volt olyan rossz barátnak, talán csak jobban meg kellett ismernem.
Ahogy teltek az edzések egész jó barátság alakult ki köztünk, 2017 szeptemberében őt neveztem a legjobb barátnőmnek. Mindent együtt csináltunk, rengeteg vicces emlékünk lett, viszont mindenki körülöttem csak egyre hajtogatta: Vigyázz vele, ne éld bele magad. Nem hittem nekik.
2019. szeptemberében olyanokkal kezdett el barátkozni, akiken régebben nevettük. Tudtam, hogy fiatal és meggondolatlan, óvni próbáltam, mire csak egy válasz volt: ,,Ne szólj bele, nem vagy az anyám"
Egy porszem lettem. Kibeszélt. Hátba szúrt. Ő volt azt, aki a legjobban ismert. Teljesen kiakasztott. Mivel nem voltam ,,menő", nem számítottam a jó fej srácok közé, akik fiatal koruk ellenére bulizni jártak elfelejtődtem. Kerestem az okokat, de mire választ kaptam vissza akart jönni hozzám. Nem akartam, hogy újra fájdalmat kelljen átéltem, így úgy döntöttem, hogy elengedem, de nem teljesen. Továbbra is elmondtam neki az érzéseim. Elmondtam neki a kiszemeltem is. -Sosem hittem a fiatal szerelemben, de jó érzés volt szeretni.- A reakciója egy enyhe undor volt, mire nevetni kezdtem. Tudtam, hogy milyen a lány, minden srácra rámozdul, de úgy gondoltam ez nem így lesz... Újból tévedésbe estem.
A karácsonyi bulin az edzőtársaimmal és a tanárommal kibéreltünk egy kis helyet, ahol kicsik és nagyok megtalálhatták a maguk szórakozását. Csak... én nem.
Viki a kiszemelt fiúval kezdett el túl kedves lenni, ami nekem nagyon gyanús volt. Gyanúm pedig a következővé formálódott: tetszik neki.
Tagadta, tagadta... Egészen január 13-áig.
-Összejöttünk.-hívott el a baráti társaságomtól az iskolában. Némán álltam, majd egy ,,sokáig" kijelentéssel visszamentem a barátaimhoz. Csak álltam, ők pedig értetlenkedve néztek, ameddig ki nem tört belőlem a sírás. Zokogni kezdtem. Hol a padon, hol a földön, hol pedig egy hintában ültem nyugtató ölelések közepette. Itthon is elmondtam, hogy mi a helyzet, de mire hazaértem elfogytak a könnyeim. Egyszerűen csak léteztem. Én és a gondolataim, amik lassan, de biztosan álomba nyomtak.
Nem akartam edzésre járni, a tanárom is tudta, hogy mi volt az oka, de biztatott, mivel ő is kiismerte a lányt. Tudom, furcsa kimondani, hiszen az apám lehetne, de az edzőm a legjobb barátom. Férfi szemmel jól látja a világot és egy biztos társ minden helyzetben. Nem egyszer sírtam el neki a bánatom, amikor tudtam: a szüleim is gondterheltek, ilyenkor nem szerettem volna rájuk aggatni az én tinédzser problémáim.
Az edzőmnek igaza lett, szakítottak. A kislányról nem túl előnyös képek kerültek elő, mondtam én, hogy kis butus. A fiúnak bevallottam az érzéseim, és mivel tudja, hogy a korom miatt még nem szeretnék kapcsolatot türelmes, de naponta beszélgetünk.
Ez egy tanulság számomra. Mindig hallgatni fogok a szüleimre, akik védtek ettől a barátságtól, és át fogom gondolni, hogy kinek mit mondok.
Ma már boldogan tekintek vissza a múltra, és lezártam magamban ezt a barátságnak nem igazán mondható ismeretséget. Szeretem magam, hiába próbálta meg elérni az ellenkezőjét. Én vagyok, vidám vagyok... Csak egy gyerek vagyok.

( 124 megtekintés )

Szólj hozzá:

Aniu
 
2020. 06. 16. 11:40  
Hát ez valami fertelmwsen fo a


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat