Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Foltimoki)

Perfect places
Megosztás: f

Perfect places


A vonat lustán zakatolt tova, maga mögött hagyva a lepsényi vasútállomást. A távoli, cseréptetős házakat apránként felváltották a végtelennek tűnő fasorok, napraforgókkal tarkított szántóföldek. A hanyatló nap fényében mindent átjárt az a különleges nyugalom, amit kizárólag a barackszínű égbolt tudott előidézni a mozgalmas, nyári napok végén.
Hosszú az ablak üvegének döntötte a fejét, résnyire szűkült szemekkel fürkészte a vele szemben ülő Kuksit. A kisfiú fáradhatatlannak tűnt, egyetlen pillanatra sem hagyott fel a lábai lógatásával, sőt, a mozdulatai mintha egyre csak gyorsultak volna. Apró bal keze minduntalan mozgott; hol a saját halásznadrágja szélét gyűrte, hol a mellette ülő Szeplős pólójának ujját rángatta, ha éppen úgy találta lankad a rá irányuló figyelem. Jobbja a világért sem mozdult volna el az ölébe ültetett régi plüssmackóról, a színes ragtapaszokkal tűzdelt ujjai szorosan kulcsolódtak a játékra.
Be nem állt a szája, csupán lélegzetvételnyi szüneteket tartott az ódák közt, amiket a Balaton partján élő békákról zengett. Hosszú már régen elvesztette a fonalat, túl fáradt volt hozzá, hogy félszavaknál többet értelmezzen. Eleinte borzasztóan igyekezett töretlen lelkesedést produkálni, visszakérdezni és sűrűn hümmögni, azonban egy bő fél óra után képtelen volt tartani a lépést. Mostanra egészen beletörődött, csak halvány mosollyal figyelte, ahogy a kisfiú valósággal sugárzik a boldogságtól. Egyszerűen nem volt szíve megszakítani a monológját, jól esett ennyire energikusnak és vidámnak látni. Ő maga nem rajongott kifejezetten a kétéltűekért, sokkal inkább Kuksi végtelennek tűnő lelkesedésében lelte az örömét, akkor is ha nem feltétlen tudott osztozni benne.
Szeplős minden bizonnyal hasonlóképpen elveszett a történetekben, többnyire csak üveges szemekkel figyelte az kis asztalon lévő üres energiaitalos dobozokat és gyűrött vonatjegyeket. Hosszú rosszallón vette tudomásul, hogy minden igyekezete és sokszori figyelmeztetése ellenére a fiú szeplőkkel tarkított hófehér bőre egészen rákvörösre égett. Túl kimerült volt megjegyzést tenni, pedig már a nyelve hegyén volt, hogy ő márpedig a legelején megmondta. Szeretett volna egy kellemeset csalódni, de tudta, hogy tömérdek alkalma akad majd még felhozni miután hazaértek. A lelki szemeivel már határozottan látta maga előtt Évát és saját magát, ahogy igyekeznek enyhíteni Szeplős kínjain.
Egy ideig a mellettük elsuhanó fákat pásztázta, ahogy egyetlen villanás erejéig megjelent a képük a vonat piszkos ablaka előtt, majd terebélyes koronájukkal mintha még sietve búcsút intettek volna és már a múltba is vesztek. Tekintete megakadt az égbolton és elégedetten nyugtázta magában, hogy a nap hamarosan a végéhez ér. Halk sóhajt hallatott, majd lopva a vállára hajtott fejjel alvó Ficsúrra pillantott. Egyetlen pillanatnyi, észrevehetetlen mozzanatnak szánta, de ahogy a tekintete megakadt a résnyire elnyílt ajkakon minden terve romba dőlt. Elveszett a látványban; végleg és visszavonhatatlanul.
Az ablakon beszűrődő fény hosszú, arany sávokat festett Ficsúr békés alakjára. Megvilágította a tökéletes arcélét, az apró, pisze orrát és azokat az apró, szinte észrevehetetlen szeplőket, amik minden nyáron megjelentek az arcán. A hosszú pillái árnyékot vetettek a napbarnította bőrére, amely szürreálisan makulátlannak tetszett. Aranybarna, kócos tincsei rakoncátlanul tapadtak a homlokára és Hosszú nyakára, de mindez különösmód csak tetézte a szépségét. Ellentmondásos volt, egyszerre képviselte a borzasztó egyszerűséget és természetességet, mindeközben elegáns volt, olykor egészen természetfelettinek, mesterkéltnek tűnt, mintha nem is ember volna. Hiába volt roppant férfias néhány vonása, mégis inkább tetszett finomnak és kecsesnek az összkép; tökéletesen tükrözte a fiú személyiségét.
Egyetlen kigombolt, lila inget viselt, ami alig takart valamit a felsőtestéből; sőt, a mintája világosabb részein még az anyagon is át lehetett látni. Nem volt kifejezetten erős testalkata, hiába volt izmos, nem látszott meg rajta, kifejezetten vékonynak tűnt. Egészen nőiesen karcsú volt és ez sem volt egy az előnytelen jellemzői közül, legalábbis Hosszú szemében semmiképp. A lábait a mellkasához felhúzva aludt, megvált az elnyűtt vászoncipőitől; ellenben ez sokkal kevésbé volt az idősebb ínyére.
Negatívum volt ebben a szokásában ugyanis, hogy Kuksi eltanulta tőle. A kisfiú szandáljai az oldalukra fordulva hevertek a földön, ő maga pedig mezítláb ücsörgött. Hosszú már belefáradt, hogy hangsúlyozza, a magyar tömegközlekedés nem éppen a higiéni***ágáról híres és ha Ficsúr hallgatna rá, neki is megmondaná, hogy vegye vissza a cipőit. Ugyanakkor úgy érezte lassan már a széltől is óvni próbálja a kisfiút, holott egyértelműen célravezetőbbnek bizonyult hagyni, hogy a saját bőrén tanuljon meg pár dolgot. Bár maga sem tudta pontosan mi baja lehetne, ha leér a talpa a vonat padlójára - őszintén remélte semmi -, nem szimpatizált az ötlettel. Ennek ellenére csendben maradt, elsiklott felette és minden figyelmét Ficsúrnak szentelte.
A fiúnak még álmában is olyan különös kisugárzása volt, amit az ember nem tudott figyelmen kívül hagyni; Hosszúnak néha meg kellett állnia, hogy gyönyörködjön benne. Különleges volt, soha senkit nem talált még ennyire szépnek, hogy nemes egyszerűséggel nem bírt betelni a látványával. Ficsúr egyetlen pillantásával vagy akárcsak a mellkasa szabályos emelkedésével és süllyedésével képes volt kiváltani belőle, amit soha senki másnak nem sikerült. Úgy érezte magát, mint egy szerelmes kisgyerek, aki csak távolról, tátott szájjal gyönyörködik egy nála sokkal felsőbbrendűbb, már-már emberi ésszel fel sem fogható csodában.
Az sem ábrándíthatta ki, hogy Ficsúr néha kihasználta az odaadó csodálatát, az ujja köré csavarta és könnyűszerrel kijátszotta. Ugyan soha nem használta ezt a képességét óriási, megbocsáthatatlan bűnökre, Hosszú általában csak megmosolyogta, amikor órákkal később ráeszmélt. Valahol nem bánta, sőt, talán magának sem merte bevallani, de bűnös örömét lelte benne, hogy belemegy a másik játékaiba. Saját elfogultságából adódóan különös megtiszteltetésként fogta fel, bár ezt a világért sem adta volna bárki tudtára. Csak magában nyugtázta a rajongását; olyasvalami volt ez, aminek létezéséről mindenki tudott, azonban mélyen hallgattak róla.
Fel sem emelte a tekintetét, amikor a vonat ismét megállt, majd maga mögött hagyott egy újabb állomást. Igyekezett minden hátramaradt minutumot a javára fordítani, még utoljára szemügyre venni az arany sávokat a fiú arcán, mielőtt legnagyobb szomorúságára fel kellene ébresztenie. Szeretett volna végre hazatérni, de valahol mégis borzasztó jól esett a lelkének a különös nyugalom, ami rájuk telepedett. Minden szürreálisan egyszerű volt, olyan különös csend szállta meg négyőjüket, ami valójában közel sem volt csend; Kuksi megállás nélkül beszélt, a vonat kerekei zakatoltak, sőt, valahol egy kósza, eltévedt légy is duruzsolt. Mégis minden apró nesz összeolvadt és sokkal megnyugtatóbbá lett, mintha némaság uralkodott volna a kocsiban.
Hosszú igyekezett megfeledkezni róla, hogy a szerelvény valóban tart valahova, szeretett volna csak a pillanatnak élni.

egy életem egy halálom, lehet nagy koppanás lesz, de az utóbbi napokban borzasztóan elkezdett hiányozni az oldal. talán merőben más hangulatú, mint a novellák, amiket régebben posztoltam, biztos senki nem ismeri a musicalt, de ha lenne bármiféle igény a visszatérésemre, állok elébe.

( 150 megtekintés )

Szólj hozzá:

Esther* 2020. 07. 29. 4:35  
lucyfliver, köszönöm, örülök, hogy tetszett. a darabot pedig mindenképpen ajánlom, még akkor is, ha nem épült ki köré túl nagy fandom:Đ

lucyfliver 2020. 07. 24. 17:27  
Nagyon tetszett, habár csak névről ismerem a darabot, lehet rálesek. ><

Esther* 2020. 05. 26. 4:08  
Yuzoko, nagyon örülök neki. ha érdekel esetleg, akkor az egész fent van youtube-on is - bár meg kell hagyni, hogy nem a legjobb minőségben:')

Yuzuko 2020. 05. 24. 23:31  
nem ismerem a musicalt, de így is tetszett (:

Esther* 2020. 05. 12. 4:58  
ez esetben nagyon örülök, hogy valakivel osztozhatok a rajongásomon. Nagyon köszönöm :Đ

Erdbeere^^
 
2020. 05. 11. 10:55  
Még hogy biztosan senki nem ismeri... Gyermekkorom nagy részét ez a musical tette ki... Jó lett :3


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat