Újság >> „Az én cicám“

(ellenőrizte: Pinghorizon)

Nevenincs cica ideiglenes lakja
Megosztás: f

Nevenincs cica ideiglenes lakja

Azt a napot sem nevezném életem egyik legjobb napjának... Az iskolában rossz jegyeket zsebeltem be, ráadásul a hazafelé vezető úton a szokásos busztortúrám közben, iskolánk agyoniskolázott alsós gyermekei úgy döntöttek, hogy a hajamba dobnak egy rágógalacsint - csak úgy szórakozásból. A rágós incidenst egészen az utazás végéig észre sem vettem, csak amikor a tettesek leszálltak a buszról.
Végre valahára leszállhattam a büdös járműről, és megkezdhettem utamat az otthonom felé. Elég forgalmas utcában élek; autómentő kamionok, munkásbusz, kombájn, traktor. Minden megfordul errefelé, amit csak el tudsz képzelni. Habár helikoptert és repülőt még csak a levegőben láttam eddig a lakhelyem fölött elrepülni, remélem meg is tartják eme jó szokásukat, és a levegőben maradnak.
Amikor elsétáltam a buszpályától egészen a járda végéig, annak az utcának amelyben lakom vége szakad, így kanyarodási lehetőség nyílik feléjük mindkét irányból. Persze ez az út a főútra nyílik, hát nehogy már valaki gyalogosátkelőhely nélkül biztonságban át tudjon kelni az úttesten, főleg egy ilyen forgalmas helyen, ahol pusziért osztogatják a jogosítványt, mert senki sem tud vezetni. Habár a kapitányság pont ezzel az úttal szemben, a könyvtár mellett van jobbra, az sem jelent semmit, mert itt minden ilyen kis ügyet szépen elsimítanak.
Végül amikor hazaértem túlélve az esetet, túrtam elő a kulcsaimat a táskából, majd dugtam volna bele a kapu kulcsát a zárba, amikor meghallottam egészen közelről, hogy valaki társalogni óhajt velem cica nyelven. Le is pillantottam a lábamhoz, először észre sem vettem. Megvontam a vállamat, majd kinyitottam a zárat, kitártam a kaput és elindultam befelé, amikor valamiben (vagy valakiben?) majdnem felbuktam. Amikor hátranéztem megláttam ezt a kis pici cicát. Szóval nem az égiek szerettek volna nekem SOS jelet küldeni macska nyelven...
A kiscica nem tűnt félősnek, sőt amikor nyújtottam neki a praclimat, ő bátran beleegyezett egy simogatásba. Úgy döntöttem, hogy a kutyának nem fog ártani (és reménykedtem benne hogy a blöki sem fog benne) így megkockáztattam, hogy beviszem a házba és adok neki enni. Habár nem tűnt egy éhes kismacskának mert gömbölyű volt mint a töltött galamb, attól függetlenül jó érzéssel tölt el, ha segíthetek. Na meg számtalan más oka is lehetett volna annak, hogy pocakos a kiscica.
Amikor kinyitottam az ajtó zárját és lenyomtam a kilincset, láttam hogy a tacskónk azaz Zacskó már tobzódik az ajtóban, öröme az egekben; vagy csak a húgyhólyagja volt teli, így úgy döntöttem hogy útjára engedem az udvarba. A tacskó uzsgyi ki is suhant a lábaim közt, majd amikor csuktam volna be az ajtót meg is torpant, és kotort vissza.
Végül úgy döntöttem, hogy amíg a kiscica nem eszik és nem iszik, addig kint marad. Szerencsére volt itthon használatlan tálka mindkettőnek, úgyhogy kis barátunk kapott egy kis főtt virslit vízzel. Meg is ette az ételt, meg is itta a vizet.
Aztán jöhetett a kutya... Már éreztem hogy mekkora fejfájást fog nekem ez a kettő okozni. Odamentem az ajtóhoz hogy kinyithassam, majd már amikor egy kis rés volt az ajtón, a kis tacskó be is préselte magát hogy megnézhesse a jövevényt. A gömbölyű barátunk felborzolta minden egyes porcikáját az idegen láttára. Most akkor ki is az idegen kinek?
Tizenöt percembe került az, hogy egymáshoz szokjanak. Bementem a szobámba, ahová általában a kutya is követni szokott engem, de most mindketten a nyomomba léptek. A kiscicát felraktam az ágyamra, aki rögtön birtokba is vette azt és elszenderedett. Persze Zacskó ezt nem bírta csak úgy vakkantás nélkül hagyni, persze hogy panaszkodni kezdett. De most tényleg, milyen gazda vagyok, lehet hogy kivételezésnek veszi... Hát jó. Felraktam az ölebet az ágyra. Végül leültem az asztalomhoz és belemerültem a házi feladatok gyártásába. Egy kis idő múlva pedig amikor hátrapillantottam, egy alvó cicát és egy kutyust láttam együtt.
Amikor hazaértek a családfők, rögtön "rossz gyerek" volt nem rossz kutya, mert behoztam a macskát a házba. Végül édesanyám körbekérdezte a szomszédokat, és előkerült a kiscica valódi gazdája, a 'szembeszomszéd' öreg néni. Kiderült, hogy a kedves Nevenincs valódi neve Cirmi.
Végül még aznap visszaadtuk a néninek az ideiglenes házi kedvencünket. A kutyusunk pedig napokig kereste a cicát az ágyamon, annyira megszerette.


Remélem tetszett, építő kritikákat szívesen várok.

( 176 megtekintés )

Szólj hozzá:

Hufflepuff 2020. 09. 05. 19:41  
Tudom, már régebbi sztori, de örülök, hogy sikerült megtalálni az eredeti gazdit és azt is, hogy visszaadtátok neki a cicát. Sajnos nagyon sok ember van, aki ha az utcán lát egy cicát, hazaviszi, mert "biztos nincs gazdija", holott a cica jól táplált, tiszta, esetleg nyakörve is van. Vagy a kisgyerek kiveri a hisztit, hogy neki kell a kismacska, az anyja meg inkább felkapja neki és hazaviszi, csak ne bömböljön a gyerek. Sajnos tűnt már el így cicám és utálom ezt a felfogást.
A történet egyébként nagyon aranyos és a fogalmazás mód is nagyon nagyon jó, ahogyan lentebb is írták (:

  - megszűnt felhasználó - 2020. 06. 18. 14:20  
Aranyos történet, nekem tetszik. Szépen tudsz fogalmazni, főleg, ha ez a legelső történet, amit leírtál. A helyesírás is jó. 5/5 pont

  - megszűnt felhasználó - 2020. 04. 30. 12:45  
Köszönöm szépen!

Bettica:3 2020. 04. 25. 15:15  
uuu kpopperek cnen yeah

Karina2003107
 
2020. 04. 19. 19:16  
Cím alapján bevallom őszintén, rosszabbra számítottam, de végül is egész jó lett!


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat