Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Pinghorizon)

Rain (Hinata x Atsumu)
Megosztás: f

Rain (Hinata x Atsumu)

Ragadj ki, kérlek a pillanatból.

Hagy érintsem ajkaid vonalát. Hagy kövessem, hátha kivezet a szíved húrjaihoz. Onnan már képes leszek hazatalálni, hangjukat ismerem.

Sokszor dúdoltál nekem velük, valami ismeretlenül ismerős dalt.

Néha elmúlt a honvágyam miattad.

Otthonnak éreztem illatod, ártatlan érintéseidet, mosolyod a napsugarakat idézték.

***

A szerelmem játék volt. Egy illúzió, melyet a szemeidre festettem, hogy édes álmoknak hidd őket...

Nem voltam jó hozzád. Többet érdemeltél volna nálam.

De mikor eleredt az eső...

azt hittem lemoshatom magamról mindazt, ami engem alkot, hogy

egyszer melletted állhassak.

***

    Az eresz alatt álltunk, te az esőcseppeket figyelted, én pedig téged. Jobban tettem volna, ha az esőcseppekre figyelek, nem téged tanulmányozlak minden percben. Talán, akkor nem éreztem volna azt a maró érzést.
Akkor nem kellett volna arra gondolnom, hogy hazudok magamnak és neked.
– Szerinted meddig fog még esni? – kérdezted...talán, eshetne örökké, addig is így állhatnánk.
– Hova akarsz menni, Shoyo? – pillantottam feléd, mimikáidban válaszokat keresve, de helyettük, csak szívdobbanásokat találtam. Reménytelen egy alak vagyok. – Most végeztünk, kivagy melegedve, megfázhatsz.
– Nem tudok itt egy helyben álldogálni – válaszoltál, szemeidben felcsillant valami. – Nem mennék messzire, csak sétálni egy kicsit.
– Múltkor is eltévedtél – erre összerezzentél, és szabadkozni kezdtél, mosolyt csaltál az arcomra. Majd Csend telepedett ránk. Álltunk, hallgattuk a szemerkélő esőt. Próbáltam nem rád nézni. Az eget kezdtem el kémlelni. A távolban kerestem kiutat a szívem hálójából, de valami nem engedett el...– Hozok egy esernyőt – visszafordultam, s kértem egy esernyőt. Egy pillant volt az egész. Érted tettem. Mégis te csak az esőcseppeket szemlélted, talán becézgetted őket? Több figyelmet szenteltél nekik... irigység töltötte el minden porcikámat... mégis, hogy versenyezhetnék esőcseppekkel? Mégis, a szemeidben csillogó szikrák megnyugtattak... hiszen ezek az esőcseppek tudnak a nyelveden. Ismernek téged... én.. én más vagyok. Tudom neved, ismerem sziluetted, neved ajkamon pihen, minden porcikádat lelkem mélyén őrzöm, mégis... távol vagy tőlem. Csak csapattársak vagyunk.. szerényen, barátok? Voltunk ellenségek is, megjártuk a kapcsolatok skáláját... én mégis úgy érzem, minél közelebb érek hozzád, annál távolibb vagy számomra.
– Atsumu – jelent meg arcod pár centire az enyémtől, mire összerezzentem. Csodálkozva meredtél rám, mintha halvány mosoly pihent volna az ajkaidon. – Minden rendben? Ha fáradt vagy, nem kell velem jönnöd. – mondtad... de te nem érezted a szívemben megforgatott kést.
– Dehogyis – nyitottam ki a fekete esernyőt, és kiléptem melletted az esőben. Annak ellenére, hogy sokat nőttél, még mindig kicsi voltál.. de kevésbe olyan törékeny, mint amilyennek hittelek egykor. – Hova akarsz menni pontosan?
– Szerinted van a közelben cukrászda? Tegnap láttam valami süteménykülönlegességet a tévében és... – megint mosolyra késztettél. Sose értettem, hogyan gondolkozhatsz. talán.. te nem is gondolkoztál, csak követted a dolgokat, melyeket úgy véltél jók számodra... mégis...
– Talán izgulsz? – kérdeztem, mire felvontad a szemöldököd, és a zsebedbe dugtad a kezeid.
– Nem – duzzogtál... mégis ismerlek. Ismerem azt a részed, amely magamra emlékeztet. Kibúvókat keresünk mind, hogy lelkünk nyugalmat találjon. Hogy hideg vérrel rohanjunk bele a holnapba.
– Tudod, én valóban nem izgulok – megszorítottam az esernyő szárát. – Mert tudom, hogy jók leszünk.
– Nem mintha nem bíznék bennetek – néztél rám, s próbáltad megtalálni a legmegfelelőbb szavakat. Mutogattál, artikuláltál, kerested a válaszaidat.
– Tudom, tudjuk mind – vigyorogtam rád biztatóan. – Szóval.. tudd a bizalmunk kölcsönös. Nem megígértem, hogy egy nap együtt fogunk játszani?.. S nem így történt? – kinevettél. Nevettünk.. én mégis féltem, hogy emiatt holnap sírni fogunk... – Azt mondom, minden rendben lesz. Nem kell bizonyítanod, már elnyertél minket.
– Lassan megsiratsz – öklöztél bele a vállamba, mire megragadtam a kezed, s oldalra dobtam az esernyőt. Lefagytál. Én is. Nem ismertem magamra... te se ismertél rám.
– Sose tennék olyat – ujjaidra kulcsoltam a sajátjaimat. – Mindig számíthatsz rám – ismétlem önmagam. Kifogytam a szavakból. Elvesztem bennük, mert csak rád tudtam gondolni.
– Persze – szorítottad meg a kezem, és rám mosolyogtál. Nem láttad a szemeim. Nem láttad a szívem. Nem tudtad ajkaimon ragadt szavaimat. Nem láttad gondolataim fonalait. Nem láttad, hogy reménytelenül szerelmes voltam beléd. – A barátok – ne mondd ezt. nem akarom hallani. Csapattárs. Csapattárs.. addig se hallom azt a szót...
– Voltál már szerelmes? – az eső esett. de most nem mosta el a szavaimat. Kérdőn pillantottál rám. Narancssárga tincseid teljesen eláztak. Majd lassan megcsóváltad a fejed.
– Nem hiszem – válaszoltál. – Tetszettek – gondolkoztál el, arcod lassan vörösödni kezdett. – Miért kell erről beszélnünk most?
– Mert mondanom kell neked valamit – nem, nem.. nem kellene.. még túl korai.
– Beleszerettél valakibe Atsumu? – szemeid felcsillannak.. de nem érted.. hogyan érthetnéd. Az eső esik. A felhők eltakarják az eget. Nem akarom hallani a hangomat.
– Igen – ujjaim forró arcodra kúsznak, majd végigjárják száraz ajkaidat. Tudnod kellene már a válaszaimat. De te csak vársz. Vársz rám. – Éveket vártam rá – megérintem állad vonalát. De te még mindig nem csinálsz semmit. Nem taszítasz el. Nem kiáltasz rám. Nem undorodsz. Sejtettél? Tudtad? Most gyűlölsz?
– Türelmes voltál – lassan lehunyod a szemeid. Közelebb hajolok hozzád. A kezeim remegnek. Elveszek látványodban... Ahogy az esőcseppek a bőrünkre hullnak... Elvesztem a pillanatodban. Köszönöm.

Hüm, régen jártam erre. De remélem vannak, akik szívesen elolvasnak tőlem egy fanfictiont. Köszönöm, hogy megdobsz valamivel. Kellemes Húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek!

( 95 megtekintés )

Szólj hozzá:

  - megszűnt felhasználó - 2020. 05. 06. 15:58  
Yuzuko: Köszönöm szépen. ^^

Yuzuko 2020. 04. 27. 18:45  
örülök hogy visszatértél, ismét egy gyönyörű művel. nagyon tetszett, még úgy is, hogy nem ismerem a shipet.
most szaladok wattpadon is felvote-olni :')


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat