Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Foltimoki)

Dr. Ralf Hírnév és Gyilkosság XII.
Megosztás: f

Dr. Ralf Hírnév és Gyilkosság XII.

- Csáó Nyomozó Ralfienzó! Régen látni egymást. És náhát, pont most futni össze ilyen gyönyörű csillágos éjszákán!
És máris elsötétült előttem a világ.


Iszonyúan sajgott a fejem, és ezen a tömeg kiabálása sem segített. Hangok, sok-sok hang… Lassan kezdett tisztulni a kép a fekete szürkébe, majd homályos éjszakai képbe váltott át. Ekkor pillantottam meg, hogy hol is vagyok. Előttem macskák és kutyák sokasága beszélgetett, morgott vagy éppenséggel kacagott, rajtuk túl pedig ott volt a kerítés és… a kis ékszer üzlet. Ne! Ne, ne, ne! Kelta elé hoztak. De miért? Dundival hazafelé jövet bedobtuk a nyakláncot egy kis cetlivel, amire azt firkáltuk “Kölcsönbe „ . Már nincs tartozásom feléjük, mégis ide ráncigáltak. Ki kell szabadulnom innen. Azonban ahogy megmozdítottam a mancsaimat a kötél durva anyaga rögtön belevágott.
- Nocsák, nocsák! Hát Felébredt – lépett elém Rafael.
- Sokat kellet rá várni az egyszer biztos – szólalt meg egy számomra idegen, félszemű macska
- Pedig igazán kicsit ütöttem – vigyorgott Borsos
- Hozzátok ide! A vendég az vendég nemde fiúk? Kegyesen kell bánni vele, vegyétek le róla a kötelet, innen úgy sem jut ki élve – vonyította az éjszakába Kelta.
Próbáltam megőrizni higgadtságomat, és szemeimmel a környéket pásztáztam. A régi mesék alapján van valahol egy őr, ha sikerülne megtéveszteni…
- Nem félsz azt látom – lépett elém, ahogy eloldoztak.
- Ha megakartatok volna ölni, már megtehettétek volna, valamiért egyenlőre kellek nektek, addig nincs félni valóm – néztem dacosan rá.
Szája rándulásából látszott, hogy nem kedveli az okoskodásomat, szóval jobb lenne befognod Ralf. Féltem-e valójában? Persze, hiszen nincs itt senki a barátaim közül, mellesleg hamarosan hajnalodik, látszik az ég alján. Délután várnak a bejelentéssel, amit még senkinek sem tudtam továbbítani, és a RED egyik főkutyája előtt állok. Aki ezek után is kihúzza magát peckesen, hogy minden oké, annak elismerésem.
- Hát mégis csak egy nyomozó… Akkor mondja csak, hányszor véste fel magát a bűnös listára, Dr. Ralf?
- Egyszer. Óvatlanul beléptem pár napja a területetekre.
- És még?
- Nincs és még – feleltem némi habozás után. Nem tettem ellenük semmit, az a pár akta csaknem számít bűnnek a padláson.
- Szerintem ne siesd el úgy a választ – lépett elő a tömegből, egy fekete bundájú sárga szemű macska, mögötte négy másával. Öt vérfagyasztó tekintetű testvér.
Tejóságos Nagy Hal! Ők a… Mancs ötös. Az élükön pedig…
- Régen láttuk egymást kedves Doktor – lépett elém Maffia. – Pontosabban egy féléve, emlékszik? Elvettek a kis barátaival tőlem valamit.
A Mancs öt is a RED szövetség tagja? Ez nem jó! Nagyon nem jó! Amikor Szerénke Karcra (azaz élethalál harcra) hívta ki nővérét, Opál szerencsésen túlélte, de a húga számára felállított csapda végzetes volt. Megjelent előttem a kép, ahogy üvegszilánkok között fekszik, ázott egykor fehér bundájával, amit a vércsíkok festettek vörösre. “Ma-Mafia… e-e-e-elbuktam „ , “Ez nem igaz! Kiválóan csináltad! Csak csak… „ Hát persze, alig tudta visszatartani a könnyeit. Számára Szerénke nem csak egy megbízó volt.
- Tudja, régóta készülök valamire, amivel kárpótolni ugyan nem tud soha, de egy kicsit szépíthet az emléken. Sejti mire gondolok?
Bólintottam. Karmok Harca. Röviden Karc. Mi más nyújthatna számára elégtételt, ha nem maga nyír ki egy Opálhoz közel álló személyt? Legalább is szerinte. Az én halálom kétlem, hogy Opált megríkatná. Folyton „marjuk” egymást, miért hiszi azt, hogy ez egy olyan kapcsolat, mint ami közte és Szerénke között volt? Bár amikor ma este a tetőn ültünk, azt elkönyveltük, hogy mindketten sokat változtunk… Figyeltek volna minket?
- Látom sikerült feleleveníteni a dolgokat Doktor. Tudja Kettőből eddig egyet tudhat maga mögött, maradt még magának egy kis tartozása, amíg nem törleszti, nem engedhetem el magát, ugye megérti – csak úgy csöpögött Kelta hangjából a gúny – Maffia tégy amit jónak látsz - fordított hátat nekem, visszalépve a házához.
- Dr. Ralf, kihívlak ezennel téged egy Karcra – lépett elém.
Képtelenség, hogy legyőzöm. Maffia egy képzett, jó kiállású macska, aki a gyilkolásból él. Mellesleg ha valami csodán nyernék is se engednének el, mert az egyik „testvér” halálát okoztam. Ezért felelnem kéne. A tömeg valamelyest megnyílt előttem, sőt már körbe is álltak küzdőteret kialakítva. De én nem válaszoltam.
- Tudja mivel jár, ha megtagadja a szabályokat?! - kiáltotta valaki a tömegből.
- Szedd össze mágád nyámnyilá!
- Csinálj má’ valamit!
- Kell egy pofon bátyja, hogy észrevedd magad?!
- Egy komoly veszekedés érzékeny témában bármeddig elfajulhat!
-  Harcot akarunk! Karc! Karc! Karc!
Felkaptam a fejemet, nem, nem a kántálásra, hanem az előző mondatra szememmel a tömeget pásztáztam, biztos voltam benne, hogy… Igen Közlegény ott volt a kántálók sorában, de bundája nagy részét sárral bekente. “Egy komoly veszekedés érzékeny témában bármeddig elfajulhat. „ Ezt én mondtam neki, amikor az ékszerüzlethez jöttünk, mintha ezer éve lett volna már. Megnyugtatott valamelyest hogy nem egyedül kell kimásznom a csávából, talán ez kellett, hogy épp ésszel bírjak gondolkodni. Támadt is egy ötletem. Odasétáltam Maffia elé, magabiztosan, rideg ábrázattal. A tömeg ekkor elhallgatott.
- Az elfogadott paragrafusok alapján a kihívott fél élhet a szabad döntés jogával, hogy elfogadja-e  az ősi harc feltételeit vagy sem, kitérő válasz nem lehetséges. A győzelem a másik felett való rendelkezési jog, de nem tér ki a harc helyszínére, maximális bíráira és támogatóira, de a minimál egy az elengedhetetlen.
- Hogy mi bajod van neked? – vicsorogta.
- Nekem nincs jelenleg támogatóm.
- Hallottátok? – fordult a tömeg felé Maffia – Kéne valaki, aki halála után vállalja a temetés költségeit, vagy ás neki egy gödröt! Szeretnétek összekaparni a hulláját fiúk? – erre a tömeg hangos röhögésbe kezdett, de egy mancs felemelkedett. Pont ahogy számítottam.
- Ismeretlen pártoló esetén a felek válthatnak néhány szót…
- Hova húzod az időt?! – förmedt rám, de Kelta csak figyelmeztetően mordult egyet Maffiára. A harc szabályait tisztelni kell.
A tömeg megnyílt Közlegény előtt, ő pedig lustán odatámolygott hozzám. A tömeg kérkedő pillantásokat vetett felé, amit ő is érezhetett, hiszen flegmán hátranézett amint odaért mellém.
- Szerintetek látnánk harcot, ha mindenki olyan kis egérarcú, hogy nem meri teljesíteni az alapokat? Nem tudom ki hogy van vele, de nekem egy jó estét ígértek mára – majd odafordult hozzám suttogva – Doki, én vagyok az Közlegény.
- Rájöttem, de mit keresel itt? Rád pikkel a legjobban Kelta.
- Én nem így gondolom… Magát hozták ide nem engem. Én csak felkeltem, láttam, hogy nincs bent és ez fura volt, aztán láttam Roy-t az utcán, tudja az árva macskáktól. Gyanús volt nekem mindig is, volt egy rossz érzésem, szóval követtem, és tessék, itt vagyok, bár a bejutás az kicsit bonyolultabb volt. Van valami terve?
- Hány őr van a kerítésnél az Ékszerüzlet felől?
- Egy kutya, ha jól tudom.
- Persze mindenki kíváncsi a műsorra… Ezt kihasználhatjuk.

( 43 megtekintés )

Szólj hozzá:

Még nincs hozzászólás ebben a topicban.


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat