Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Bettica)

Judit
Megosztás: f

Judit

Eltűntél. Eltűntetted magad. Eltűntetted magad és űrt hagytál bennem. Bennem, aki senkid nem vagyok.

Egy szolnoki lakás, egynéhány hosszú, vörösre festett tincs, egy barna szempár, egy reklámfehér műmosoly, egy magad után hagyott fiú.
A fiú szívében üresség, szemében könnyek, gondolatai közt meg nem értés, valahol a bordáinál megbújt fájdalom, az ökleiben düh, a lábában idegesség. Ő maga egy valakinek oda nem adott szeretet. Felgyülemlett szeretet. Ki nem fejezett szeretet. A lénye.
Hagytál magadból egy képet a falán, illatot az orrában, tüzet az ágyékában, egyszerre keresést és ugyanakkor felejteni akarást a tudatában.
Valaki olyat hagytál nála, akit soha nem fog megtalálni. Valaki olyat hagytál magadból nála, akit soha nem akart megtalálni.
Keresett és helyetted rám lelt. Valaki vagyok, aki nem te, de talán jó lesz, mert egy-két dolgot én is vissza tudok neki adni belőled. Egynéhány puha tincs belőlem, amiben mindig téged fog érinteni. Egy barna szempár belőlem, amiben mindig téged fog látni. A szívében enyhülő üresség, ahol idővel majd elkülönül az én részem és a tiéd, a te helyed pedig akkor újra kiüresedik. Az enyém mindig is az volt a szívében. Valahol máshol talán nem. A szemében apadó könnyek, amiket én sírok el miattad helyette. Az ökleiből tűnő fájdalmat felváltó simogatás. Valaki másra pazarolt szeretet. Önmaga elveszegetése. Felemésztődés.
A kép lekerült a falról, de bevésődött helyette a szívbe. Az illat az orrában megváltozott, és igyekszem nem azt a nem ismert parfümöt használni, amit te. Öt parfümöt van. A tűz az ágyékában nem magányosan lángol, de téged keres minden mozdulatomban, mindent ugyanúgy csinál, ahogy veled, mindent ugyanúgy akar, mindenben össze vagyunk hasonlítva. Néha a te neveden szólít. Téged keres bennem, miközben esküszik, hogy már elfelejtett téged. Elfelejtettem engem.

Én nem te vagyok.
Néha sírok, hogy te voltál hamarabb. Néha sírok, hogy te tettél jelentéktelenné a szemében. Néha sírok, hogy soha nem leszek te. És néha sírok, hogy már a kezdetektől fogva csak te vagyok.
Miattad vagyok az az üres valaki aki nem én vagyok. Akinek nem kellene lennem.
Űrt hagytál bennem. Az egész lényemben űrt hagytál.
Nem vagyok senkid, mégis valakid voltam. Valakid, akivé soha nem akartam válni.
Te élsz bennem és én élek benned. A nem található a senkiben és a valaki teljesen más az idilliben.
Nem akartunk soha egyek lenni. De benne egyek vagyunk. Én vagyok te és te vagy én.

Judit.

( 79 megtekintés )

Szólj hozzá:

دُنْيا
 
2020. 03. 28. 12:44  
Elismerésem. Sokkal szebb és élvezhetőbb, mint a horvát irodalom órán torkunkon lenyomott Judit.

Foltimoki
 
2020. 03. 25. 16:37  
Ez lenyűgözően szép.


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat