Újság >> Szerepjáték

(ellenőrizte: Pinghorizon)

Voltures
Megosztás: f

Voltures

Alapkoncepció

Adott egy világ, mely jóval a Föld után van jelen. A mostani jelentől számítva elszabadultak és elszaporodtak a hibrid, génkezelt állatok, így érthető hogy négyszáz évvel később jelentősen lecsökkentette a lakható szárazföldi területek számát. Mivel ellenséges civilizációk népei borírották el a környező bolygókat, nehéz volt a földi embereknek lakhatást keresniük, ezért más módszerekhez folyamodtak. Négyszáz év telt el azóta, és egy olyan világba csöppenünk, ahol dúlnak a háborúk, és elfelejtették az emberek, mi az az egyenlőség. Nincsenek jogok, nincs kegyelem senkinek, itt az nyerhet, aki erősebb a másiknál. Sokan összefogtak, önbíráskodással riogatva az egyes területeket, népeket, kiírtva megannyi állatot, embert, bolygót. Bizonyos modern technológiákkal ellátott gépezetek és fegyverek kora érkezett el, - melyekről megérné elbeszélgetni, mert egyedül nehéz belegondolni minden eshetőségbe -, amikor is eljött a 'kortalanság kora'. Egyes helyeken, van hogy egész kontinenseken és bolygókon is megállt az idő, és minden értelemben alulmaradtak, nem fejlődtek tovább az országok, nem jutottak el az újítások hozzájuk a válságos időkben, míg máshol pedig rendesen fejlődhetett minden.
A mi alakulatunk lesz a Keselyűk/Voltures, akik nem csak saját épségükért vállalnak felelősséget, hanem hazájukért is, és társaig hazájáért. Sok összeszokott harcost, vagy gyógyítót kellene felhalmozni, rátok bízom, milyen fajból. Bár még kevesen vannak (egy kevesen tehát játék kezdetekor már ismerhetik egymást), később sokan fognak csatlakozni hozzájuk, mégpedig a bőrükön található bizonyos jegy (örágú csillag) felfedezése által. Később pedig hasonló elit alakulatokkal kell számolniuk, de bizonyosan több értelme van tovább fejlődni, és nem a jövő miatt aggódni. Egy közepesen fejlett területre gondoltam, ahol a karaktereink titkos bázisa található - kezdésnek.


Karaktereink

Minden karakter egyedi tulajdonságokkal, saját jellemmel kell rendelkezzen, teljesen bátran hozhattok azonos fajból egyedeket, testvéreket (mondtam már hogy mutánsokat, esetlegesen alakváltókat alakítunk?), komolytalan, esetleg komoly embereket vagy már teljesen elállatiasodott lényeket egyaránt. Szeretek teret hagyni a kreativitásnak, nyugodtan megírhatjátok a történetüket hosszan, de hallgathattok is róla amíg eljön az ideje hogy kitudódjon, honnan is származik, vagy milyen volt az előélete, hisz bárhonnan a többiekhez csapódhatott, legyen az a földi alvilág, vagy a fellegvárak. Az erőviszonyokra figyeljetek viszont, ne rontsuk el túl sok (vagy épp túl kevés) op tulajdonsággal. Aki pedig a Földön élőkről ítélkezik, mégcsak nem is evilági lény; tehát angyalok és démonok közöttünk járnak, ők jelentik a legnagyobb veszélyt - ha ellenségesek a szándékaik, persze...

* Ha két karakter egymásban igaz társra talál (nem feltétlen párkapcsolati téma, lehet testvéri, vagy egyszerűen csak nagyon közeli kapcsolat is), rettenetesen erős duókat tudnak képezni, ezáltal pedig a közösségből is nehezen szakadnak ki, és jobb munkát végeznek, szóval jelentős dolog. Ha egy ilyen kötelék felbomlik, viszont nagy veszélyt jelent a csapatnak, úgyhogy ellenzik az efféle párkapcsolatosdit. Az már más téma, hogymennyire tartják be..


Karakterlap

Név:  (nincs kikötésem, és nem is kell teljes név)
Fedőnév:  (alakulatunkhoz híven egy tetszőleges V-betűs név, remélem nem nagy kikötés, de beszélhetünk erről, ha bárkit zavar)
Faj:  (képpel illusztrálható legyen, szerintem, ennyi a kikötésem - az se baj ha általad rajzolt)
Kor:  (emberi években fejezzük ki, de ügyeljünk azért hogy hatalmas korbeli különbségek a csapat többi tagjával szemben ne nagyon legyenek)
Nem:  (egyértelmű)
Társ:  (*; egyelőre elég a “van „ , vagy “nincs „ opció, ha még nem beszélgettél erről a többiekkel)
Küllem:  (kép jöhet illusztrációnak, és pár mondat pl. az öltözködési szokásairól, hol található a testén a jel, látszik-e távolról, stb.)
Jellem:  (fejtsük ki, kéremszépen, legalább 8 mondatban)
Történet:  (nem muszáj megírnod, de legyen hiteles a karakter)
Egyéb:  (fegyverek, különleges tudás, képesség, kisállat, bármi amit kiemelnél róla pluszban)


"- Hogyan tovább?

Angyali hangja csengett az elmémben. Sötétség vett körül, a látásom pedig teljesen elhomályosodott, emberi körvonalakat láttam kirajzolódni magam előtt, de nem tudtam eldönteni mit látok a fényben. Nehezen vettem levegőt, átjárt a hideg, és a magány szomorú együttese, mikor felfogtam, hová kerültem újra.

- Mit tudnál nyújtani a világnak?

Tovább kérdezett, de nem válaszoltam egy kérdésére sem. Lassan helyreállt a légzésem, éreztem hogy a testem felett lassan elveszítem az irányítást, és nem vagyok már képes érzékelni azt. Mintha csak a lelkem lenne jelen, olyan közel éreztem a halált... Bárhol máshol a világban én és a csapatom vagyunk a halál, és az emberek félik a neveünk. Szánalmas érzés volt hogy megint elhibáztam, újra úgy érzem magam, mint a sötétben taperoló kisgyerek, aki szembemegy a szabályokkal.

- Nincs választásod - mondta szánakozva.

- Miért? - hunytam le a szemeim megfáradtan.

- Erről nem te döntesz - hangzott kegyetlenül a válasza.

- Visszaküldesz? - kérdeztem reményvesztetten Őt.

- Vissza - mondta.

- Miért én? - hunyorítottam felnézve rá. Nem értettem. - Gabriel, engedj haza, kihűltem... - hajtottam le a fejem bánatomban, rájövén hogy vissza kell mennem arra az átkozott bolygóra.

- Orion - emelte meg a hangját, mire megborzongtam - nem vagy egyedül. Sosem leszel.

Mire feleszméltem, és válaszoltam volna, már távolodni látszott és hallatszott a fényekkel együtt. Hosszú álom volt csupán, amíg találkoztam az arkangyallal, és rövidült az életem. Nehéz egy olyan világban lépést tartani ahol nem tudok meghalni, pedig hullanak körülöttem a társaim."

              ( - Orion/Vortex nevű készülőben lévő karakterem utolsó emlékei, hátha segít átadni)



Összességében ez egy kicsit kapcsolatépítőnek hat, de ehhez a szerephez kicsit többet kell diskurálni mielőtt kezdünk. Fogadom az javaslataitokat, és közösen alkothatnánk valamit ebből ha megtetszett az ötlet.(:

( 1372 megtekintés )

Szólj hozzá:

Jamni7 2020. 02. 24. 15:01  
azert ez is jo volt, amig tartott. :c

Avicii*^* 2020. 02. 11. 18:17  
): velem meg annyi a baj, hogy éjszaka aktívoskodom igazán. Nappal csak alszom.

Dragfly 2020. 02. 08. 13:23  
Oof bocsánat
A vizsga hááát használhatóan sikerült, de utána ledöntött az influenza ><

Avicii*^* 2020. 02. 05. 8:43  
Jaj kissé megfeledkeztem a szerepről. Persze jöhetsz, nincs megszabva milyen hosszúságú lap kell(:

Wiskey
 
2020. 01. 31. 13:00  
Hú, hát helló. ^^ Még régebben ígértem be egy karaktert, de nem volt időm, sorry. =(
Meg így visszanézve a karaktereket, én nem tudok olyan hosszú lapokat írni, teljesen kiszoktam belőle, plusz mindig kitalálok valamit hozzá, és már nem is olyan, mint amilyennek leírtam. Szóval ha hozom is a karakterem, valszeg elég rövid lesz.
Megint sokat beszélek, tudom. xD
Ha esetleg nem zavarok, akkor megírom a lapot és csatlakozom. ^^

Avicii*^* 2020. 01. 28. 16:58  
( Reagálhatsz nyugodtan szerintem: D na és hogy ment? )

Dragfly 2020. 01. 28. 14:38  
(Vizsgáztam D8 de mindjárt próbálok írni. Reagáljak a trénerekkel vagy Cézivel? )

Avicii*^* 2020. 01. 28. 11:16  
( Mizu veletek? )

Dragfly 2020. 01. 27. 14:40  
(bocsánat, hogy eltűntem, holnap tudok majd írni >< ma nem)

Jamni7 2020. 01. 25. 18:39  
/Jaj, jobbulást mindenkinek, pihenjetek, tartsatok annyi szünetet, amennyire csak szükségetek van.♡/

Quentin
Sűrű, koromfekete füstfelhő kúszott magasba a derűs, tiszta kék égen, mely jelzést adott a környező területen tartózkodóknak: valami történt. Az erdőből nagy eséllyel nem lehetett látni, a nagy lombú fák így is nagyon sűrűn álltak, ahogyan azt innen megtudtam állapítani, a legközelebbi település pedig minimum tizennégy-tizenöt kilométerre volt, tehát maximum közelben élő tanyasiak észlelhették a jelenséget, mely nem nyújtott nagy vigaszt. Többségük erősen elzárkózott bárminemű történéstől, elhatárolódtak teljesen a civilizációtól.  Egy romlott társadalom vagy a teljes magány? Érdekes kérdés.
Miközben rohantam, egyre fokozva a tempót, bal vállamról leakasztottam hátizsákom, így féloldalasan lötyögött jobbomon. Remegő kezekkel, ügyetlenül rángattam a cipzárat, majd hosszú karom matatni kezdett táskám belsejében(fenének tettem legalulra azt a nyamvadt kést), nagy nehezen előhalászva a kívánt tárgyat. Éppen időben. A lángoló jármű belsejéből két ismeretlen származású lény tört ki. Az egyik több karú, hosszúkás fekete űrlény-szerű alak, mely leginkább kínai sárkányra vagy karokkal rendelkező torz kígyóra emlékeztetett. A másikat – mely kétségbeesett hangokat adott ki – egyből felismertem tanulmányaimnak köszönhetően: egy dinoszaurusz tollazattal, velociraptorként határoztam volna meg. A helyzet ellenére akaratlanul elmosolyodtam, legszívesebben hosszasan tanulmányoztam volna az állat mozgását és viselkedését, de a józan ész visszarángatott a valóságba. Két teljesen idegen teremtmény, semmi információval sem rendelkezem róluk, első ránézésre génkezelt egyedek. Talán az emberek elfogták őket és hadifogolyként szállították őket, akik fellázadtak a fedélzeten, és...? Megingattam fejemet, a lehetőségek keresése nem fog segíteni. Most nem. Lepillantottam kezemben lévő késre, az egyetlen eszközre, mellyel védekezhetek vagy támadhatok.
Óvatos mozdulatokkal haladtam a jármű felé, sikeresen el is értem az oldalát anélkül, hogy észleltek volna, de helyzetem nem tarthatott sokáig. A raptor legalábbis biztosan kiszagol vagy hall, a másiknak is fejlettek bizonyára érzékei. Ha van bent valaki, segítenem kell rajta. Muszáj.

Rana 2020. 01. 25. 16:45  
A többit pedig akkor küldöm amikor lesz rá lehetőségem. ^^

Név: Zephirah Elawynne “Alytheia Rosewood„
Fedőneve: Vetrona
Nem: Lány
Kor: 21 év
Faj: Manticore és ember hibrid
Társ: Még nem tudom
Élettörténet: Már kisbabaként el választottam engem a szüleimtől ezért mindig is egy másik férfit tekintettem apámnak, azt aki gondoskodott rólam. Legalább is én azt hitem hogy azt teszi. Hat éves koromban elkezdtük a kiképzéseket és már nyolc évesen feltöltöttem a Manticore kinézetetemet - ki képeztek és már tizenegy évesen fegyverként vetettek be hogy elpusztítsak néhány embert, elvégeztem mert csak akkor kaptam dícséretet - törődést ha nem szégyenitettem meg. Mindig is komoly volt velem de akkoriban nem foglalkoztam ezzel - azt hitem hogy ez normális, hogy ez így jól van. Az évek során szereztem néhány seb helyet az egyik a hátamon van amit egy bomba okozott amikor rá vetettem magam néhány társamra hogy őket védjem. Olyan naiv és ostoba voltam hogy úgy mentem ahogy ők fütyültek pedig észre kellett volna vennem, rá kellett volna jönnöm az igazságra de el buktam. Ha nem a fronton szerzett sérülések borították a testem szegletét akkor az “apám „ által hagyott nadrág szíj nyoma - így akarta belém verni hogy kitartobb legyek - hogy senki se tudjon megtörni tegyenek velem bármit is és ez idővel sikerrel is járt és még mindig - még mindig neki akartam megfelelni mert csak őt ismertem, nem voltak jó emberek a közelemben legalább is mindig nem. Életem során összesen kétszázhúsz bevetésen vettem részt és ezt a tizenkilencedik születésnapomig hoztam össze, elveszett voltam aki folyton be volt zárva - holo kivetítő kellett ahoz hogy láthassam a természetet és belefáradtam,- ennél sokkal, sokkal többre vágytam még ha csak egy perce is tart és minden véget ér. Volt egy titkok az évek alatt amit senki se tudott az pedig az volt hogy lett egy váratom egy orvos aki minden nap látta a sérüléseimet - aki minden nap tudta hogy mi történik velem és beleadtak pont úgy ahogy én is. Egy este meglátogatott és adott egy kulcsot ami nyitja a szellőzőket - elmondta hogy meddig és merre kell mennem hogy elérjem a szellőző másik kijáratát ahol végre szabad lehetek, hát így is tettem és egy éjszaka kisurranva leszereltem a szellőzőt - végig mentem a csövekben arra amerre mondta és elértem oda ahova kellett ahol használtam ismét a kulcsot majd pár másodpercel később végre szabad lettem - semmi kéz semmi mindennapi orvosi szag csak a szabadság. Sajnos messze nem juthatam hiszen tudtam hogy egy őr biztos észre veszi és jelenti a szellőző fedél miatt a parancsnokot aki nem sokkal később embereket és kereső kutyákat küldött rám, akkor hirtelen döntöttem és felvettem a másik alakomat amit amúgy nem szoktam de muszáj volt mert az ezerszer gyorsabb volt mint az ember lábaim. A szagomat el kellett fednem ezért megfetrengtem a sárban aminek undorító szaga volt de bevált - felmásztam a legmagasabb,- leglombosabb fára amit csak találtam és a levelek közt várva figyeltem a katonákat ahogy elhaladnak akadtam a kutyákkal de ki nem szagoltak ezért amikor elég tiszta lett a terep ismét a földre érkeztem majd eltűntem onnan és az utolsó amire emlékszem hogy vissza változom - ki szaladok az erdőből, látok valami éles fehér fényt és utána semmi mitha kitörölték volna minden emlékemet. Ezután az első amire emlékszem hogy egy ismeretlen helyen térek magamhoz ahol megtudom hogy kórházban vagyok és hogy majdnem három hónapja feküdtem már ott. A nevemre nem emlékszem - arra se hogy hol születtem és igazából semmire se, mitha valaki bele turkált volna a fejembe és kiszipolyozták volna mindenemet és mivel senkim se volt egyedül voltam mint bárány a vágóhidon. Végül amiért nem volt nevem kellett valami aminek az orvosok hívhatnak és beírhatnak - az Zephirah-t egy könyvben olvastam amikor a kórházban voltam a Lanaiael pedig egy zenekar volt amit a tévében látott. A kórházban összebarátkozttam egy kedved idős hölgyel aki végül befogadót az otthonába és jól gondomat viselte annak ellenére hogy ő maga is betegeskedett ezt pedig azzal haláltam hogy minden nap segítettem neki amiben csak kell. Az egy év alatt amit a nővel töltöttem sok emlék foszlány került emléke villant be - egy akta benne egy fiatal lány képével és mintha ismerném de mégse. Sajnos csak másfél évet éltem a nővel akivel közel kerültünk egymáshoz és szokatlan módon mindent - tényleg mindent rám hagyott pedig soha egy centet se kértem. A házban nem maradhattam hiszen az az érzem volt hogy meg kell találnom azt a lányt ezért kiadtam a házat es elindultam,- megvettem a buszjegyet és meg se álltam Michigan-ig, rá volt írva egy lapra és egy cím így hát oda mentem. Mint kiderült a cím egy szálloda volt - ott is a luxus lakósztály amit a mai napig fizetnek de előtte megszereztem a beléptető kártyát ami egy szekrénybe volt aminek a kulcsa az ottani WC tartály alján volt egy tasakban és innen jutottunk el a hotelig ahova innentől már sima menet volt. A lakosztály már régen elhagyatott volt látszott rajta hogy egy ideje senki se tette be ide a lábát még egy takarító se. A hálóban ami szinte mindennel egybe volt kötve csak egy három fokos lépcső és egy vékony fal választott el egymástól - az agyon három táskával túlságosan kiváncsivá tett így hát oda mentem és kinyitottam. Az egyik táskában fegyverek voltak - sok-sok fegyver. A másodikban iratok - útlevél - pénz es igazából minden ami jól jön, az iratok az enyém és az emlékemben lappangó lányé voltam,- ez egyre zavarodottabban helyzet volt. A harmadik táska aktákat rejtett amiben róla és a lányról voltak fényképek - feljegyzések - dokumentumok. Mindkettőnk A-R-el jegyezték fel de egyiken se szerepelt se kép se semmi amiből ki indulhatnék és ez tényleg így volt, nem emlékezetem semmire és egy ismeretlen lány villant folyton be amikor le húnytam a szemeimet de mindig távol volt mintha nem akartam volna hogy észrevegyen. De miért és ki lehet ő?
Végül a végkifejlet eredmény nem az lett mint amire számítottam a hosszú hónapos kutatás bár meghozta a gyümölcsét nem azt kaptam amit gondoltam. Az a lány a testvérem volt - mindkettőnket egy laborban hozták létre és erről eddig semmit se tudtam. Az egész életem egy hazugság volt - nem vagyok normális mint a többi csak egy kísérlet ahogy ő is, ráadásul testvérek vagyunk.
Tulajdonság: Kislányként mindig is egy okos és szó fogadó kislány voltam aki mindig megakart felelni az apukájának bármilyen helyzetet is hozott a sors végül - apám nem egyszer emelt rám kezett amit végül azzal temetet el hogy hatást akar gyakorolni rám és csak gyerek voltam mi mást gondolhatam volna csak őt ismerem úgy igazán. Ez hogy megbíztam benne túl de túl sokáig tartott és túl sokáig engedtem és egyszer csak nálam is vége lett ennek az isten verte türelemnek. Az idős emberekkel mindig is gyöngéden bántam drága barátom Esthet halála után - de ebből a gyengeségből jutott a gyerekeknek is viszont a felnőtekben vagy a velem egyidősekben nem hoztam - az emberekkel távolságtartó és csöndes lettem olyan akiből harapofogoval se lehetet volna semmit se kihúzni. Amikor idősebb lettem lett egy agyafúrt makacs és kiváncsi oldalam is amit sokáig nem ismertem, minden amit nem ismerem érdemelt és sok mindent ki akartam próbálni - a dohányzás?,- elhanyagolható nem lett a kedvencem, a drogok?,- elég volt kipróbálni egyszer szóval többet köszi nem,- na és alkohol?,- Hát az az egyetem amiben bármikor benne vagyok és szinte barmit szívesen el fogyasztok ugyanis egyáltalán nem vagyok finnyás és szerencsére jól is bírom ezért ez miatt nem kell aggódni - még ha le is nyomtam nyolc felest akkor is tudatomnál vagyok aki tudja hogy mit csinál. Az után hogy Esthert elveszítettem ismét elveszett lettem - egészen addig amíg célt nem találtam és fényt nem derítettem a titkokra amiket az a férfi is őrzött aki úgy viselkedett mintha az apám lenne pedig csak egy gyilkoló gépet faragot belőlem semmi többet. Az álmok ha épp nem emléket mutattam akkor rémálmokat - sikolyokat amik minden egyes nappal csak hangosabbak és őrjítőek voltak éjszakák amikor képtelen voltam lehunyni a szemem,- amikor csak forgoldtam egész éjszaka. Általában nem megyek oda emberekhez ha ők jönnek oda hozzám mindig óvatos vagyok, próbálom kiismerni és hogy biztonságos e a környezete. Az italokat elszoktam fogadni mert elég jó a szaglásom így hamar kiszagolom a drogot - vagy ha mégse veszem észre gyógyszerekre és drogokra immunis vagyok tizenhárom éves korom óta. Amúgy kezdésnek mindig nyugodt vagyok és laza szóval nem küldelek el melegebb éghajlatra ha a társaságomat keresed csak légy érdekes - tudj miről beszélni mert ha megunom a társaságodat nem biztos hogy lesz esélyed ezt visszanyerni. A kedves oldalamat senkinek se mutatom meg feleslegesen csak annak aki vagy barát vagy egy családtag esetleg valaki aki fontos szóval azt igazán senki se tudja hogy milyen lehet - hogy a kedves oldalam mosolyog e vagy nevet ez minden helyzetben rejtély és ha nem nyered el a bizalmamat ez így is marad. Viszont ez soha se könnyű.
Kínézet: /

Rana 2020. 01. 25. 16:42  
Név: Alexis Luthor “Alex, Lexi „
Fedőneve: Velestia
Nem: Lány
Kor: 18 év
Faj: Kitsune
Társ: Még nem tudom
Élettörténet: Az igazi szüleimet nem ismertem se régen -se napjainkban ugyanis pár napos koromban a Nevada-i kórház egyik inkubátárában találtak - egyedül és védtelenül. Már gyerekként is nyugodt teremtés voltam ezért hamar örökbefogadott egy kedves és gondoskodó házaspár akiknek sajnos nem adatott az meg hogy gyerekük lehessen - tőlük tanultam meg mindent és csakis őket tekintem a szüleimnek. Amikor megtudtam hogy nem a vérszerinti szüleim még csak kilenc voltam - persze nem értettem előszőr de elmondták hogy hogy kerültem hozzájuk, hogy a szüleim - legalább is az anyám az egyik inkubátorban ott hagyott és azóta se keresett. Amikor előszőr változtam át még éppen hogy csak a tízet töltöttem - a szüleim nem értették hogy ez hogy lehetséges - hogy miért van ez a képességem de ez miatt el is kellett rejteniűk a világ elől. Alig engedtek ki a házbol - nem mehetem bulizni - szorakozni mint a többi kamasz és még a bálra se engedtek el azzal az indokkal hogy csak meg akarnak védeni - de ez inkább börtön volt mint biztonság. Nem tudtam kibontakozni - nem lehetem az aki akarok lenni és nem ismerhettem meg más oldalamat. De mint minden kamasz én is veszekedtem az utolsó veszekedésünkből annyit lehetett látni hogy a szobámba mentem - magamra zártam az ajtót és összepakolás után kimásztam az ablakból. Akkor még csak pár napot akartam csak egy kis csatangolás hogy megnézem magamnak Nevada minden többi pontját de arra nem számítottam hogy a szüleim ennyi bújtatás után rendört hívtak a házhoz - ekkor megijedtem és nem akartam haza menni,- nem mertem haza menni és nem is mentem többé haza,- ekkor még csak tizenöt éves voltam. Nagyjából egy hónapig csak vándoroltam majd hirtelen betoppant az életembe Robin mint egy mentő csónak - laza volt és kedves és rögtön befogadott pedig színte egyáltalán nem ismert, előszőr csak nagyon jó barátok lettünk majd ez idővel tovább bontakozott és egy évre rá egy párt alkotottunk és tényleg jó volt a kapcsolatunk - jó volt valakihez tartozni,- kötödni és szeretni s szeretve lenni. A kapcsolatunk bár csak másfél évig tartott nagyon szép és böséges volt többet kaptam mint remélhetem is valaha és annak ellenére hogy a kapcsolatunk véget ért barátok maradtunk - legjobb barátok és igazából nem bántam hisz az utolsó fél év már se veled - se nélküled kapcsolat volt, imádtuk egymást és tényleg mesébe illő volt de valami mégse engedte hogy összepasszoljunk és ezt mindketten megéreztűk de még mindig fontosak vagyunk és szeretjük a történtek ellenére is egymást. Amikor a kapcsolatunk vége lett nem költöztem el mert ragaszkodott hogy maradjak és végül igy is lett, azóta is vele élek és a két közös kutyánkkal Bonnie-vel és Clyde-al akiket két hónappal a megismerkedésünk után fogadtunk örökbe. Robin után nem volt többé senkim - nem kerestem és nem ismerkedtem egy lélekkel se de azért megesett hogy flörtöltem ha épp ugy volt kedvem de nem vitem általában túlzásba. Mivel ismét szabad lettem ugy döntöttem hogy beíratkozom a helyi suliba ahova Robin is járt - egy idősek voltunk és ő maga is az utolsó évét rúgta ezért ki használtam az ismeretséget bár nem kerültünk egy osztályba sőt egy évvel visszább voltam mint ő minden ebédnél és szünetben együtt lógtunk ha éppenséggel a drága betévedt az iskolába persze. A szüleimen kivűl egyébként még Robin is megtudta a rejtett titkomat aki ezt meglehetősen jól viselte - bár még jó magam se tudtam akkor még hogy pontosan mi vagyok,- egy könyvből olvastam amit még ő adott nekem. Mikor ő végül magamra hagyott a baráti társasága rám maradt - azók akikkel sulin kivül is logtunk ha épp nem mozis vagy társas estét tartottunk, ezek a közös elfoglaltságaink közé tartoztak a legelső naptól kezdve. A suliban mi nem a menő csapatba tartoztunk - mi voltunk az az egy százalék akik kilogtak a sorból,- akiket nem érdekelt mások véleménye,- akik a saját kedvük szerint öltözködtek és sminkelték magukat,- mi-mi voltunk és nem játszottuk meg magunkat csak azért hogy mások szeressenek. A ruháim mindig fekete színekből áltak amiket saját kedvem szerint festettem fehér ruha festékkel - a legelső alkotásom a kedvencem is lett egy fekete ujjatlan felső már majdnem hogy triko de mégse, rá egy csontvázat rajtoltam egy keretbe amint egy kaszát tart - a bordái között pedig két nyíl pihen. Mindig egyedi voltam és soha semmi msát nem vettem csak a fekete felsőket - nadárgokat,- cicanadrágokat,- bőrnadrágokat éppen mihez volt kedvem. A bandába általában senkit se vetünk be mert megvoltak azok a bizonyos emberek akik éppen elegek voltak - nem spanoltunk,- nem beszélgettünk külsősőkkel hiszen megvolt a saját körünk ami pont elég volt. A legelső tetoválásomat ami egy emberi bordát ábrázolt Robin egyik barátja - Kara készitette aki tetoválónak készül, a szövegeket s írásokat pedig maga Robin készitette mikor megkértem rá.
Tulajsonság: Egy kedves - aranyos személynek valóm magam aki elő fordul hogy egy picit egóista de szerethető szóval pisz, ez mellett megvagyok áldva egy néha eléggé mocskos szájjal amiből elő fórdulnak párszor nem tul elfogadható szavak. Nagyon felelőtlen vagyok ez nem kétség és képes vagyok bármire még akkor is ha az a vesztemet is jelentheti mint amikor részegen - százhusszal vezetem és eléggé imbolygott a kezem na meg a kocsi de végül éppségben megusztuk és haza jutottunk. A saját csapatommal szabad vagyok aki tényleg bármire képes és néga be se tudom fogni a számat, viszont az idegenekkel akiket nem ismerek távolság tartó vagyok - nem vagyok egy olyan színten leány álom akivel egy pillanat alatt öribarátságot lehet kötni, legtöbb esetben nem barátkozom de persze vannak kivételes esetek ha éppen látom hogy megérdemli a társaságomat - idegenekkel általában nem álok le veszekedni pont ugy mint a többiek hiszen tényleg itt vannak ők akikre tudom hogy számíthatok de egy új hús akit csak éppen hogy megismertem - hát nem biznám rá az életem az már fix. Általában a társaságban mindenki egyszerre beszél ha éppen ugy van téma és volt időm elsajátitani azt hogy egyszerre mindenfele haljak még ugyis ha éppenséggel sehova se figyelek - ezért ha nem is nézek fel, ha ugy is tűnik hogy elbambúltam még ugyis hallok rendesen és általában képes vagyok pont ugyan azt visszamondani amit ők mondtak egytől - egyig. Néha ha éppen ugy van akkor ridegnek is tudok mutatkozni ez főleg akkor jó ha szomorú vagyok - vagy félek és egyedül akarok lenni, nem szeretem ha látnak sírni - nem szeretem ha látnak összetörni - nem szeretem ha látnak magányosnak lenni és azt se szeretem ha hülyének néznek - elvárom a normális hangnemet,- elvárom hogy egyenrangúnak tekintsenek. A történelmen kívűl minden egyes tantárgyat utálok - szeretem a régi időket és a háborúkat, az istenségeket és a fáraót- mindent ami csak a múlthoz vonatkozik. Mindig is szerettem az első és második világháború filmeket - nem voltam az a mese nézős de a horrort nem birtam és hát ezt még most se birom egyedül nézni.
Kínézet: /

Rana 2020. 01. 25. 16:40  
Név: Nova Armstrong
Fedőneve: Vaiana
Nem: Lány
Kor: 18 év
Faj: Vérfarkas
Társ: Még nem tudom
Élettörténet: Egy hideg téli éjszakán született meg egy taxi hátsó ülésén halva, a sofőr rázta bele a lelket majd nagy örömükben felsírt a kicsi és folytaták utjukat a kórház felé. Elég alacsony súllyal született és  igazán pöttöm volt sokáig azt se tudták hogy megmarad de a pici Nova élni akart, küzdőtt azért hogy ma itt lehessen. Van egy fél testvére Sebastian az ő apja meghalt egy autó balesetben,- Nova apja pedig egy alkoholista barom lett amikor elvesztette az állását és nem tudott újat szerezni a férfi pedig nem akarta a kislányt - nem akart tovább maradni és elhagyta a családot ami talán nem is volt olyan nagy baj mert nem egyszer emelt kezet rájuk. Csak ők voltak és az anyjuk aki idővel elmondta a legnagyobb titkot amit eddig soha senkinek ő vérfarkas felmenőkkel rendelkezett a családfájában és a kicsik is örökölték ezt, Bastie legelső átválzotásakkor döntötte el a nő hogy haza megy a gyerekekkel oda ahol ő is felnőtt. Nagyon könnyen beilleszkedett a falkába vagy inkább családba mert mindenki közel állt a másikhoz és számíthattak egymásra, Nova hamar barátokra tett szert és talán az volt a legkönnyebb hogy nem csak ők ketten voltak gyerekek. Mikor tizenöt éves lett volt egy törés közte és Sebastian között amikor eltávolodtak egymástól,- nem beszéltek egymással és kerülték egymás társaságát és ez majdnem egy évig tartott - nem tudni mi okozta ezt a konflikust mert nem beszéltek róla de végül mégis csak kibékültek és ezután sok mindent együtt csináltak. A legelső naptól kezdve utálta az iskolát,- legszívesebben porig rombolta volna az épületett amikor kamasz lett - lázadó szellem lett,- logot - cigizet - ivot és sok más nem tul barátságos elfoglaltságot csinált. Nem egyszer kapták el a rendörök őt és a barátainak nevezhető söpredékeket,- egyszer beszöktek az iskolába és mindent össze graffitiztek amit elértek,- egy boltba is betörtek ahol mindent szétdobáltak és felboritottak és ez még csak a kezdet volt. A csapattal találtak egy régi elhagyatott raktárépületet kint a városon kívűl amit saját kedvük szerint alakitottak ki és hol bulikat hol pedig találkákat rendeztek ott de mára a régi banda már nem az igazi igy csak buli - buli hátán azóta hogy egy banda háború során ketten meghaltak a csapatból,- volt aki elköltözött volt aki kitartott Nova mellett ez is egy kegyetlen törés volt a lányban. Ez az egész addig mérgezte a lányt hogy egy este átváltozott és meglátogatta a banda helyét és aki csak ott volt mindet egy szálig levadászta de a fönököt nem ugyanis nem volt a helyszínen de őt már nem is akarta elkapni - mostmár egyedül volt. Csak később döbbent rá arra hogy mit tett és hogy ez nem oké, ekkor volt az hogy le lépet otthonról és egy kocsiban aludt a város szélén lévő általában elhagyatott parkolóban, nem volt olyan sokáig egyedül mert Bastie rá talált és haza vite - aznap este a fiú el se mozdult a lány mellől és nem csak azért mert nem akarta hogy ismét elszökjön hanem mert ő akart lenni az első akinek elmonja a lány a hirtelen döntését erre persze három nappal később került sor. Általában a lány gyerekeknek az anyja volt a legjobb barátja - de Nova-nak nem neki ez Sebastian volt. A fiú volt a fény az éjszakában neki és miatta akart megjavúlni hogy megérdemelje azt hogy egy ilyen jó testvére van - hogy ne legyen ő a szörny a fiú árnyékában,- nem akart szörny lenni. Az iskolában megváltozott az osztályzata és egyre jobb jegyeket kapott de azért nem lett osztályelnők - nem lett pom-pom lány azért ennyire nem vite tulzásba a változást,- még mindig saját ízlése szerint öltözött,- volt hogy ő maga készitette a ruháját - a kiegészitőket vagy esetleg az ékszereket is ebben tényleg jó volt.
Tulajdonság: Gyerekként olyan volt mint a többi játszott,- nevetett és sírt ha éppen elesett és felsértette a térdétt, ez volt a normális. Kislányként nagyon mosolygos,- szorakozott volt aki élvezte az életett - aki szeretett mindent és mindenkit. Az állatok felé hajazó imádata soha még mostanra se változott,- a kedvec állata mindig is a róka volt és imádot lovagolni a helyi Bestfort birtokon. Nagyon szerette a virágos ruháját és képes volt abban lenni egész nap,- abban játszani és abban aludni de ebből idővel kinőtt és felváltotta a ruhatárát a nadrág és a póló. Márcsak a ruházata különbözött a többi embertől az iskolában ezért kis különc volt ami persze nem zavarta addig amig békén hagyták,- nem piszkálták. Abban az időben olyan volt az emberekkel a viszonya hogy se veled - se nélküled. Igényelte is és nem is a társaságott ez föleg ember típusú volt - a nagyképű - egoista embereket nem kedvelte és igazából ma se,- a visszafogott és kedves teremtéseket viszont szívesen látta. Nagyon hullámzó a jelleme hiszen van amikor nagyon kedves és aranyos és van amikor a hátad közepére se kívánnád a társaságát mert durva és képes agyon verni ha ugy akarja. Amikor előjött a lázadó oldala akkor tényleg rossz irányba vett az élete és csak kevés emberrel volt hajlandó kommunikálni,- nagy húzamban öntötte le a piát és nagyon hamar rá kapott a cigarettára és fűre de más drogott nem használt,- nem volt hajlandó. Itt felszabadult és talán tulságosan is de azért jó idők voltak a számára - szabad szellemű volt és sok ember részére szerethetőbb is. De senkit se engedett túl közel magához és kapcsolatai se voltak ilyen téren igazán szendének mondható, a srácokat akik bepróbálkoztak nála élete során szépen egytől - egyig mindet lekoptatta nem az a típus aki könnyeb és bárkinek beadja csak ugy a derekát még akkor se ha bevolt tépve vagy rúgva.
Kínézet: /

Miuna99 2020. 01. 25. 16:40  
(uh, nemár :c jobbulást, remélem rendbe jönnek a dolgok.
Én meg nem tudom mikor tudok majd írni meg mikor nézek fel, beteg vagyok, semmi erőm és kedvem semmihez)

Rana 2020. 01. 25. 16:40  
Név: Sebastian Armstrong (Bastie)
Fedőneve: Vladislav
Nem: Fiú
Kor: 22 év
Faj: Vérfarkas
Társ: Még nem tudom
Élettörténet: December huszonötödikén pont karácsony napján látta meg a napvilágot, igazi ajándék volt a szülők számára. Nagyon erős és szép kisbaba volt - az ovodát nem igen szerette viszont az iskola elég érdekes és szimpatikus volt,- jó jegyei voltak - él sporoló volt és persze hogy a lányok kedvece. Volt néhány rossz lépése de amugy egész átlagos gyerekkora volt nem volt olyan amiért panaszkodhatot volna. Az apjával volt egy autó balesete és sajnos a tragédiát csak a hátsó ülésen ülő, bekötött kisfiú élte túl, az anyját nagyon megviselte - stresszes lett élete és belekezett egy új kapcsolatba amiből egy nem várt kisbaba fogant meg a férfi magára hagyta a gyerekkel, ekkor Bastie még csak 4 éves volt. Egyszer a kisfiúval elment egy helyre aki akkor még nem tudta hogy mi az a hely csak később amikor megnőtt jött rá hogy egy Terhességmegszakító hely volt,- nem akarta megtartani a babát vagy legalább is nagyon rágta magát belük de végül nem vite rá a lélek és haza ment Bastieval.
Amikor a húga megszületett egy igazi odaadó nagytesó lett aki minden szabad idejét a húgával töltött és lassan igazi család lettek ők hárman,- mikor elég nagyok lettek megtudtak magukról valamit amire soha se számítottak volna és azt hiték csak a mesékben léteznek majd eljött az első átváltozás akkor még csak nyolc éves volt,- nagyon édes kis gomboc volt. Nem maradtak ezután sokat a házban ahol eddig éltek ugyanis az anyjuk összepakolt és fogva a gyerekeket vissza ment oda ahol született,- egy falkához tértek vissza ami telis tele volt olyan lényekkel mint ők és mint az anyjuk. A családot szívélyesen fogadták ugyanis mindenki szerette Lolát és a falka tagja volt még akkor is amikor elment onnan és mikor visszatért. Novaval ellentétben ő sokkal nehezebben barátkozott meg a falkában lévő gyerekekkel - sokkal távolságtartobb volt aki inkább csak a húga társaságát kereste majd idővel amikor idősebb lett ő is feloldódott. Az iskolában hamar barátokra tett szert és idővel igazán menővé nőte ki magát - él sporoló volt mert kiderült hogy nagyon jó az amerikaifutball-ban,- gyors volt - erős volt és nagyon okos ezért nem igen tudták kijátszani sokszor az ellenfele előtt járt és ezért tökéletesen kitudta védeni - vissza tudta tartani - kicselezni és megszerezni a labdát. Az iskolai évek alatt volt egy barátnője akivel ők voltak az álompár - Sophie Chapman aki nem csak szép volt de okos is aki ráadásul tudta hogy mi Bastie és még igyis szerette. A kapcsolatuk tökéletes volt - veszekedés mentes és megértő ez mellett a lányok izig-vérig féltékenyek mert Sophie nem volt az a menő lány - könyvmoly volt aki képes volt hétvégén is a könyvtárban lenni mintsem bulizni. Egy ilyen napon találkozott a két fiatal is, Sebastiannak egy könyv kellett a házihoz - Sophie pedig egy helyet keresett ahol nyugodtan olvashat. Az első pillantás - az első mosoly ez mind megvolt és mint kiderült tökéletesen össze is illetek, a bulikat felváltotta a mozi,- a séta a parkban minden tökéletes volt egészen addig amig megnem állapítottak a lánynál egy másodfokú gyógyithatatlan rák fajtát. Bastie belűl teljesen összeomlott de ezt nem mutatta a lánynak - mindig ott volt és szorakoztatta,- mesélt neki és könyveket olvasott neki vele volt akkor is amikor elment és amikor a föld alá került. Annyira elveszett volt - annyira dühös hogy még a saját húgának is ártott. Nagyon sokáig gyászolt és észre se vette hogy mennyire eltávolodtak egymástól Nova-val csak akkor döbbent rá amikor már késő volt és ez nagyon sokáig tartott - talán tul sokáig és rá kellett döbbenie hogy most már a testvére is olyan meggyőtört és mérges mint amilyen ő volt Sophie halálakor és ekkor döntötte el hogy mindent jová tesz és ismét jó kapcsolatott fog ápolni vele. AZ utolsó évét a lehető legjobb módon zárta le - jó jegyek - emlékezetes bál amit a testvérével együtt töltött el majd otthon az anyjukkal mozifilmet néztek amig el nem aludtak. Miútán véget ért az iskolai év sok időtt tölttöt otthon és az anyjának segitett amiben csak tudott majd dolgozni kezdett,- előszőr egy kávézóban foglalta el a helyét - majd mozijegy árús lett végül pedig egy farmon kezdett el dolgozni amikor a férfi meghalt és a nő egyedül maradt a gyerekekkel - a pénz nem fogadta el ezért megegyeztek egy egész epres pitében amit Bastie nagyon szeretett mert a nő valami hihetetlen modon tudta elkésziteni.
Tulajdonság: Gyerekként talán nehezebb volt vele bánni mint napjainkban,- nagyon könnyen bajba került - bármibe bele lehetett vonni nem mondott rá nemet - nagyon bátor volt igy bárhova bement még akkor is ha az volt oda irva hogy “Tilos belépni „ ez inkább azt jelentette neki hogy bárki - bármikor szívesen látunk. Mivel akkor is hüséges volt nem volt az az árulkodó fajta ha nyakon csipték,- feszítő vassal se lehetett volna kihúzni belőle és ez egyáltalán nem is változott. Gyerekként is oda volt a krimikért vagy horror filmekért nem egy elhagyatott épületben tért már meg az éjszaka közepén,- persze általában mások társaságában mert élvezték a társaságát. Néhány ilyen kalandból még most is vannak barátai de van akikkel már régen megszakította a kapcsolatott.
Ami soha se fog nála változni az az hogy édes szájú,- nagyon szereti az édességeket és ezzel nem minden esetben de le lehet kenyerezni - nem dohányzik - nem használ drogokat és nem alkholizál ezért csak ez az egy dolog van az életében ami káros az egészségére. Amikor Sophie az életébe került a fiú csak úgy fénylett és elő hozta a rejtett személyiségeit,- nagyon udvarias volt - mosolygos és kedves alapjáraton is kedves volt de nem annyira amennyire a lány hatására lett. Nagyon szerelmes volt a lányba és tényleg képes lett volna érte meghalni is ha az kell, de sajnos ez a boldogság nem tartott örökké amikor Sophie meghalt és néhány kevésbé jó személyiséggét is megismerték a körülötte lévők - bárkit eltaszitott ha kell és nem érdekelte az se ha valaki fontos személyt bánt - Nova is közéjűk tartozott akivel nagyon kegyetlenűl bánt és egy darabig fel se tűnt neki hogy ezzel mégis mit tett csak amikor már késő volt és a lány sokáig elutasitóan bánt vele de mivel testvérek voltak és a szívűk mélyén szerették egymást a kapcsolatuk nem maradt örökre borús. Bastie rá döbbent hogy vannak még emberek akiknek szüksége van rá és megprobált vissza rázodni a rendes kerékvágásba - ismét oda figyelt a barátaira,- a tanulmányaira és a futball-ra is és végül egész jó lett az utolsó éve. Ezútán arra tevékenykedett hogy segítőkész legyen és erre az anyjuknak nagy szüksége volt ezért általában rossz szó nélkül ment és csinálta amit kell,- önzetlen lett és ismét vissza tért a kedves mosoly az arcára amit sokáig senki se látott. Visszatért a jó öreg Bastie.
Kínézet: /

1. oldal Következő

 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat