Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Pinghorizon)

( yuwin )
Megosztás: f

( yuwin )

Yuta haja kócos.
Yuta haja kócos, és Sicheng nagyon, nagyon szívesen simogatná meg, vagy valami ilyesmi, de nem teheti meg; kissé furán venné ki magát, ha teljesen random Yutához, vagyis ennek a csodálatos embernek a csodálatos hajához érne, mikor nem szólt hozzá eddig egész évben egy szót se. Pedig az előző órákon milyen kitartóan bámulta a vörös hajú Sichenget...
Most fordult a kocka, Yuta csak fáradtan pislog ki a sebtében copfba kötött tincsei alól — próbálja értelmezni a táblára írt egyenletet — , és nem veszi észre, vagy csak nem foglalkozik vele, hogy a kínai fiú figyelme az egyenletről fokozatosan rá irányul, és már zavartalanul bámulja. Valahogy még csak most vette észre Yutát, eddig csak a fura fiú volt, akivel egymás mellett ülnek a hétfői nulladik óra matekon, és feltűnően bámulja mindig. Talán emiatt nem is törődött vele Sicheng, csak amiatt kezdte el most ő bámulni Yutát, mert a vörös hajú aznap még csak rá se nézett. Sichengnek ez persze böki a csőrét. Elvesztette volna az érdeklődését iránta?
Most, hogy a fiúra nézhet úgy hogy nem találkozik annak csillogó tekintetével, hirtelen arcon csapja a tény, miszerint
Basszus. Ez az ember lélegzetelállító.
Onnantól fogva már nem érdekli az egyenlet, vagy akármi más kicsit se. Átvált Yutába.
Mintha az egész univerzum megszűnne körülötte; csak ő létezik most, és ez a csodálatos Yuta, aki most valamilyen ismeretlen okból kifolyólag még csak észre se veszi Sichenget. Pár perc — vagy pár másodperc, Sicheng a nagy gyönyörködésben teljesen elveszíti az időérzékét — ilyen bódultan nyugodt mozdulatlanság után Sicheng kicsit közelebb húzódik Yutához. Kicsit vágyik rá hogy a fiú megint olyan érdeklődve nézzen rá egy egész órán át (igazi megtiszteltetés hogy miatta nyitva tudta tartani a szemét olyan korai időben). Pedig mennyire zavarta ez még régebben, sőt, még előző hétfőn is.
Sicheng teljesen elveszik Yuta tanulmányozásában. Figyelmesen követi szemével, ahogy a fiú álmossága miatt véletlenül leejti tollát, egy ideig csak nézi ahogy az arrébb gurul a padlón, majd azt motyogva "lejjebb nem esik" vesz elő egy másikat a tolltartójából, és folytatja az írást. Sichengnek is ezt kéne tennie, de kit érdekel a témazáróra való felkészülés mikor helyette valaki olyan gyönyörűt nézhet mint Yuta?
Természetesen emlékezetébe vési Yuta hajának pontos kinézetét is, hiszen ma legelőször emiatt figyelt fel rá. Fontos megjegyeznie minden apró részletet, hiszen legközelebb csak ismét egy hét múlva fognak egymás mellett ülni. Unalmas óráin majd a félálomban lévő, kócosan tökéletes Yutát képzeli maga mellé, és ez majd feldobja a napjait.
Miért is nem törődött ezzel a gyönyörű teremtménnyel eddig?
Ábrándozásából az óra végét jelző riasztja fel, amitől ijedten összerezzen és csak értetlenül pislog egy ideig, mint aki épp most ébredt. Yuta pedig ezt a pillanatot választja arra, hogy hirtelen felé kapja a fejét, és mosolyogva egyenesen a szemeibe nézzen. Sicheng ettől is megijed kicsit; azt hitte, a vörös hajú már teljesen megfeledkezett róla, de most mégis úgy néz rá, mintha tudná hogy egész órán őt bámulta, és magában jól szórakozna ezen — valószínűleg így is van.
Yuta halkan felkuncog, és megkérdezi:
— Észrevettél végre?
Majd mielőtt Sicheng bármit válaszolhatna, vállára veszi táskáját és kisétál a teremből. Sicheng pedig nagyon várja a következő hétfőt.

( 127 megtekintés )

Szólj hozzá:

Fantáziai
 
2020. 03. 29. 15:50  
Bettica:3: ne csak nagy betűt használj!

߀ŁŁa 2020. 01. 09. 1:22  
We stan ensítí:')
Imádom őket, imádom amit írtál, imádlak téged is. Olyan nagyon szívesen olvasnék egy folytatást:3

Erdbeere^^
 
2019. 12. 31. 15:09  
Nem tudom, hogy ki vagy, sem azt, hogy van-e másod, de ez nagyon tetszett nekem*-*


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat