Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Foltimoki)

Kitaszított lelkek
Megosztás: f

Kitaszított lelkek

Körülnéztem, és utamat ismeretlen irányba kezdtem el. Sokat gondolkoztam az elmúlt időkben a történteken. Rájöttem, hogy az életünk tele van kudarccal. Amikor lábra akarunk állni kölyökként, de felbukunk a saját lábunkban, meg amikor rosszat teszünk, és szüleink ránk szólnak. Bár nekem is ilyen problémáim lehetnének. Ha le tudna szidni ő, akiért az életemet adtam volna. A remény is mindig jelen van az életünkben, de csak akkor érezzük igazán, amikor baj ér minket. Jó tudni azt, hogy van mibe kapaszkodnunk. Nem tudtam, merre tartok. Csak mentem a vakvilágban abban reménykedve, hogy jó irányba haladok.  Nem ismerem a környéket, hiszen életemet bezárva töltöttem, pedig nem tettem semmi rosszat. Úgy érzem, végre fellélegezhetek itt a szabadban. Ha messze a természet, én szinte haldoklom.Egy ág recsegett közel hozzám. Egyből hátranéztem, hiszen óvatosnak kell lennem. Megláttam egyet az ellenségeink közül, és a fa mögé bújtam. Jól szemügyre vette, és azt láttam, hogy az arcán a legkisebb érzelmek sincsenek jelen. Hidegvérrel képes lenne bárkit megölni. A megszokás hatalma, de mindig előítélettel vagyok, ha meglátok akár egyet is. Nem tudnék bízni bennük, pedig ez másképp lehetne, de sajnos nem én hozom a szabályokat. Még! Nem szabad őket használni, hiszen lélektelenek. Csak az lebeg a szemük előtt, hogy másokat megfosszanak az életüktől. Ez nekik afféle játék. le sem vettem a szememet róla. Hirtelen elkezdte rázni a fejét, és kaparta a földet. Miattam nem lehet, hiszen engem nem vett észre. Ha meglátott volna azt tudnám, hiszen le sem vettem róla a szemem. A nyakörvét vadul rángatta, de megszabadulni nem tudott tőle. Vajon mi baja lehet? Az összes kutya ilyen dilis, vagy kézzelfogható magyarázat van a viselkedésére. Még sosem láttam ilyennek egyikőjüket sem. Ha belegondolok, egy ebet se láttam még mosolyogni. Több nyakörvet is láttam, sőt, ha belegondolok, az összes kutyának van. Biztos nincs köze hozzá, vagy... Kizárt, az nem lehet! Ez irányítja őket? Készteti az összeset a gyilkolásra? Mégis van szívük? Elhamarkodott lenne biztosra venni ezt a dolgot, de olyan valószínű. Hiszen nem lehet olyan állat, amely gonosznak születik. Rohanni kezdett, s én is mentem utána. Futottam, ahogy régen, és olyan felszabadultan, mintha szárnyalnék. Kíváncsi vagyok merre tart. Megállt. A szívem majdnem kiugrott a helyéről. Beleszimatolt a levegőbe, amitől még inkább lefagytam. Az aggasztott a legjobban, hogy még menedék se volt körülöttem. Csak egy fa állt tétován, de az túl messze volt. Halk morgása egyből elért a fülemhez. Már biztos, hogy észrevett, csak pillanatok kérdése, hogy megforduljon.
- Te meg hova mész? - kérdezte, és fekete szemével mélyen az enyémbe nézett. Ismerős volt, talán már láttam őt valahol. Rettegek attól, hogy anyámhoz jutok ilyen hamar. Tudom, hogy nincs esélyem, mégis menekülni kényszerültem. Ennél már úgysem lehet rosszabb. Látok egy házat a közelben. Egyszerű kis tákolmánynak tűnt, nem fektettek nagy energiát a megépítésébe. Minél közelebb voltam, annál jobban féltem tőle. Hiába rettegtem, valami mégis arra késztetett, hogy közelítsem meg. Ha meg akarok tudni róluk mindent, akkor nem szabad meghátrálnom. A kutya is elvesztette a nyomomat, láttam, ahogy bement ő is. Egyre érdekesebb az egész. Meg kell tudnom, mi van ott! Egészen közelről szemléltem a helyet. Remegett minden porcikám, de be kell néznem. Az ajtó résnyire ki volt nyitva.
- Engedj ki!
Egyre érdekesebb. Valakit fogva tartanak itt.
- Fogoly vagy, nem tehetem!
Beljebb merészkedtem, ami nem volt egy szerencsés döntés. Jó volt a szimata, és a látása is kiváló. Nem szívesen dicsérem, de ez volt az igazság. Bedobott a másik mellé. Így már ketten raboskodtunk, ami nem nyugtatott meg. Nem így terveztem, az biztos.
- Nem így kell osonni!
Az arcán továbbra sem láttam. Karmait a szürke rácsokon élesítette.
- Mért is oktatsz ki engem? - kérdeztem nyugtalanul, majd az ismeretlen felém fordult. Ő volt az! Ebben egészen biztos vagyok.


Egy kérdés: A hatás kedvéért hagyjak ki egy kis időt a két rész között, hiszen ez ebben a fejezetben az utolsó, vagy megszokott időben hozzam a következőt?

( 39 megtekintés )

Szólj hozzá:

Drazsi 2019. 10. 24. 18:59  
huu..egy részt sem olvastam de most megjött a kedvem..

birosroni 2019. 10. 24. 17:42  
Előre is bocsi, ha nem jönnek turbógyorsagággal a részek, de próbálkozni fogok. Elkezdtem egy új regényt wattpadon, és most azzal is kell foglalkoznom.


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat