Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Foltimoki)

Kitaszított lelkek
Megosztás: f

Kitaszított lelkek

El se hiszem, hogy ilyet mondott. A macskáról, akire mindig felnéztem kiderül, hogy nincsenek érzései. Hiába idős és bölcs, ha szavai fájdalmasak számomra. Csak tudnám mi tette ilyenné. A szomorú évek egy robotot csináltak belőle? Nehéz úgy reménykedni, ha mindenki boldogtalan körülöttem.
- Ez nem lehet, hogy mondhatsz ilyet?
Megrémült, de nem érdekelt. Bolond lennék, ha hagynám az egészet, és úgy tennék, mintha nem történt volna semmi. Az nem én volnék.
- Úgy érzem magam, mintha nem is élnék!
Ezután sem tört meg, Nem láttam az arcán semmit. Olyan komorsággal figyelt engem, mintha nem is társaink haláláról lenne szó, hanem egy hangyáéról. Túl sokat látott már ahhoz, hogy mély érzelmeket váltson ki belőle. Még az is jobb lenne, ha sírna, és nem tudnám leállítani.
- Nekem nincs senkim! - Mi mind testvérek vagyunk, még ha nem is a vér köt össze minket, hanem egy másmilyen kötelék.
Ezek után megfogta a mancsomat, és végre láttam, hogy érez valamit. Boldog volt, hogy itt vagyok neki.
- Szörnyű, hogy nektek ez az élet!
Elfordultam tőle. Nem akarok túl közel kerülni hozzá, mert a végén még olyanná válnék mint ő. Mind összeroppantak a nagy teher alatt, meg sem próbáltak küzdeni ellene. Bár mindenki olyan erős lehetne lelkileg, mint én. Magamtól jöttem rá, hogy tennem kell valamit, hát tegyék ők is így.
- Figyelj, kölyök! - Vagy ez, vagy a biztos halál!
Nem próbált meg tovább győzködni, inkább visszament az árvaházba. Sosem tudott nekem parancsolni, már régen is mindig megszöktem, hiába teremtett le. Valamiért úgy éreztem, hogy hiába idősebb, nincs igaza. Nem kell itt maradnunk, és tétlenül néznünk, hogy a világunk romokban hever. Sokáig kint ültem az utcán, és nem is féltem attól, hogy valaki megtámad. Minek? Ha itt maradok megölnek, ha elmegyek, akkor viszont van esélyem egy jobb életre. Milyen jó lenne úgy élni, hogy nem eshet semmi bajom. El szerettem volna indulni, de nem tudtam megmozdulni. Olyan érzésem volt, mintha oda lennék kötözve, de mégis szabad voltam. Lefeküdtem a földre, és néztem a csillagokat. Olyan gyönyörűek! Amikor kicsik voltunk, mindhárman kiválasztottunk egy csillagot magunknak. Az enyém az, amelyik mindig világít, és még akkor is látom, ha a felhők fátyolként ereszkednek rá.
- Anya! - Mondd, mit tegyek?
Tudtam, hogy nem kaphatok választ a kérdésemre, de annyira kétségbe vagyok esve. Nagyon fújt a szél, pislákolni kezdtek a csillagok. Értetetlenül bámultam az eget, amíg meg nem jelent valaki előttem. Ez meg hogy lehet?
- Remény! - visszhangzott a szava, amikor kimondta a nevem.
- Tttte vagy az? - annyira meglepődtem, hogy alig tudtam beszélni.
Nem válaszolt, csak mosolygott, úgy mint régen. Már akkor tudtam, hogy ez többet ér minden szónál, de nem fogtam fel az értékét igazán. Mennyire hiányzott ez az arc, és a gyönyörű szép szempár.
- Mit tehetnék? - Bármit cselekszek, annak van hátulütője. - Ha elmegyek akkor meg is ölhetnek, ha pedig maradok, akkor pedig elvisznek a többiekkel együtt. Olyan nehéz döntés.
Feltámadt a szél, amely olyan erősen fújt, hogy egy pillanatra azt hittem, magával ragad.
- Úgy cselekedj, ahogy a szíved diktálja. Bárhogy is döntesz, te mindig az én fiam maradsz. Szeretlek! Légy erős, és ne hagyd el magad!
Jó volt újra hallani a hangját. Olyan lágy, és nyugtató, hogy rögtön jobb kedvem lett tőle. Mire feleszméltem már eltűnt az égről, és visszatértek a helyére a csillagok. Már tudom, hogy mit kell tennem. El kell mennem oda, ahol bemutatják a bátyámat áldozatként, és bosszút kell állnom. Ha maradok biztos halál vár rám, mert elvisznek, de így még lehet esélyem. Meg kell ölnöm a kutyákat azért, amit tettek. Az első feladatom az, hogy megtaláljam Vérmancsot, és együtt átvegyük a hatalmat. Fel kell szabadítanunk az összes macskát, és akkor anya is végre büszke lehet rám.

( 20 megtekintés )

Szólj hozzá:

birosroni 2019. 10. 14. 19:02  
Akkor ez eldőlt.

birosroni 2019. 10. 09. 14:48  
A következő rész a fejezet utolsó része. Elgondolkodtam, hogy egy amúgy is kihalt oldalra mennyire van értelme írni, és a megtekintések száma miatt arra gondoltam, hogy kipróbálok valamit. Aki rendszeres olvasó, az írjon ( légyszíves) egy pontot a kommentek közé, hogy lássam, megéri e nekem a továbbiakban írni, hiszen még nagyon sok rész van hátra. Köszönöm, ha szántál rám egy kis időt


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat