Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Foltimoki)

Remember
Megosztás: f

Remember

Az emlékek szeszélyesek,
tele vannak képekkel, apró részletekkel,
jelentéktelennek tűnő hangokkal, amelyek
még mindig össze tudják szorítani a szívünket.


Lara tudnál segíteni?
Ütötte meg rögtön egy ismerős hang a fülemet, ahogy beléptem az istállóba.
- Persze Jana!- válaszoltam.
- Bocsi.- lépett a nem túl magas, harmincötödik életévét taposó, kissé kövérkés nő. Rövid válláig érő világosbarna haja egy copfban ugyan hátra volt kötve, de a sok rohangálás és munka már kicsit megviselte, így egy-két tincs önállósította magát, fekete lovagló nadrágja is csupa por volt már, pedig még csak tíz óra. - Ki tudnád hozni Mátrixot és Peny-t? Kicsit el vagyok havazva…
- Persze semmi gond - mosolyogtam rá.
A nyerges felé vettem az irányt.  Szinte senkit sem látni, de furcsa! Ilyenkor ezrek rohangálnak mindenfelé, hogy készítsék a lovakat és lejárassák őket, mert már ugyan most is meleg van, de később még melegebb lesz. Azonban gyakorlatilag kihalt a folyosó, csak az én cipőm kopogása hallatszott. Közben a nyergeshez értem, rátettem a kilincsre a kezemet. Hideg. Hideg kis fém kilincs, de mielőtt lenyomtam volna elmosolyodtam. De rég is volt már! Három kerek éve, hogy félve nyitottam ki ezt az ajtót és fogalmam sem volt arról, hogy melyik szerszám kié, és hogy egyáltalán pontosan mi micsoda. Sokat változtam azóta. Külsőleg nem igen, barna egyenes vállig érő hajam és barna szemeim, sápatag bőrömmel együtt maradtak. Nőni ugyan nőttem, de még mindig alacsony vagyok. Inkább lelkileg kellett jobban összeszednem magamat. Önbizalmam ugyanis jelentős mértékben vesztettem. Tíz éves koromtól lovagolok ugyan, de csak tizenhárom évesen kerültem ide. Egy kicsi tanyán kezdtem, de már nem is emlékszem pontosan, hogy mi is történt. Legalábbis egészében nem. Sokan a szememre hányhatják, hogy fontos dolgokat pláne, ha negatív, hogy felejthet el az ember. Én erre csak megrántom a vállam, nem magyarázkodom arról, hogy hányszor ébredtem kórházban, hogyan hullott apró darabjaira egy jó baráti kör egy családi vita miatt. Szerintük én nem gyötörtem magam miatta? Hogy képtelen vagyok felidézni az átéltek egy részét? Végül arra a döntésre jutottam, hogy nem hajszolom tovább. Ha el kellett felejtenem, akkor nem biztos, hogy jó ötlet feltépni a sebeket. Pláne, hogy akárhányszor oldalra fésülöm a hajamat alatt felbukkan a heg. Na de nagyon elkanyarodtunk a témától a hely még térképészetileg ott virított a a fejemben, de igyekeztem minél messzebb elkerülni, csak a nevét nem sikerült egy delete gombbal eltávolítanom a fejemből: Kispatak. Lenyomtam a kilincset és az ajtó hangos nyikorgással kitárult. A nyerges nem egy túl nagy helyiség, de mégis sikerült valahogy rendbe bezsúfolni a nyergeket, alátéteket, szárakat, kötőfékeket ín védőket, pataharangokat és még sorolhatnám. Nem volt itt mindig ilyen rend, csak egy féléve, hogy Mis Borzalom felmondott, és hihetetlen sok minden változott pozitív irányba. Például, itt rend lett. Ahogy beléptem rögtön baloldalon meg is találtam a vezetőszárakat, mellette pedig a kötőfékeket. Levettem egy narancsot és egy kéket, majd elsiettem Mátrixhoz. Mátrixot egy kinti bokszban tartják így most az egész istállón végig kellett gyalogolnom. A hosszú folyosón huszonegy boksz található, amiből tizennyolc foglalt, vagyis.. tizenkilenc? Nem, megmertem volna rá esküdni, hogy tizennyolc, de a kis táblázatban mégis valaki be van írva tizenkilencedikként Amy névvel. Amy… Amy nem ismerős… Akkor biztos egy új bérlő. Lassan elindultam, szememmel az új lovat kerestem.  Már a folyosó vége felé jártam, amikor Lidérc boksza mellet megláttam a gyönyörű sötétpej lovat, de mosolyom az arcomra fagyott.  A ló engem nézet, mozdulatlanul. Emberek jönnek, és már mennek is,  ez a jelenség rendszerint itt hidegen hagy egy állatot. Furcsa érzés lett rajtam úrrá, szürke szemei mintha a lelkembe markoltak volna. Meg mertem volna esküdni, hogy tudja miért választom el oldalra a hajamat, miért nem fejlődök évek óta a lovaglás terén. Mintha ismerne…
- Lara, Lara… - halottam a fejemben a hangokat. Miért hallom a nevemet? Még mindig felém néz, nem is pislog...
- Lara!- tette valaki a vállamra a kezét.
Mire én összerezzentem és automatikusan hátra néztem. Ismerős arcot láttam. Velem egy magas lány, jellegzetes fekete, hullámos vállig érő haj, vidám kék szemek…
- Hé, jól vagy?- kérdezte
- Persze csak a frászt hoztad rám Mia! – fújtam ki megkönnyebülve a levegőt.
- Ne hariiii. De olyan ijesztően bámultál magad elé, és Jana már vinné be Mátrixot… - görbítette lefelé a száját túlzott mimikával.
Ez az én barátnőm imádja túldrámázva előadni a dolgokat…
- Akkor gyere, siessünk! Nyomtam kezébe az egyik kötőféket vezetőszárral együtt.
Furcsa így visszagondolva, hogy már a legelején nem stimmelt valami. Ott volt az orrom előtt, csak akkor nem tűnt olyan fontosnak ez az apró kis tényező.

Tudom, hogy egy lónak nincs szürke szeme, de későbbiekben ez egy fontos momentum lesz a történetben.

( 25 megtekintés )

Szólj hozzá:

Sonara 2019. 10. 08. 15:16  
Köszönöm birosroni, remélem a következő részek is elnyerik majd a tetszésed

birosroni 2019. 10. 07. 21:19  
Részletes, volna mit tanulnom tőled
5.p
Kíváncsi vagyok mit hozol ki belőle.


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat