Újság >> „Az én cicám“

(ellenőrizte: Foltimoki)

Egy kis fekete kandúr
Megosztás: f

Egy kis fekete kandúr

Sziasztok, kedves emberek! Becses nevem Bagira, kevésbé becses szolgáim adták nekem ezt a nevet. Tudniillik, egy hamarosan 4 hónapos, testileg és szellemileg érett, koromfekete szőrű kandúrral van dolgotok.
    Hatalmas méretem és szép korom csak elősegít abban, hogy saját lakással, udvarral és személyzettel  rendelkezzem. Személyzetem ráadásul öt tagból áll, bár feladatuk nem végzik tisztességesen. Ha átvenném tőlük a feladatot, sokkal szebb lenne az élet! De hát egy főállású királyhoz nem illik…  Persze vagyok olyan kegyes, hogy nem kritizálom őket, mert összeroppannának. Néha még dorombolok is nekik, akkor is, ha nem érdemlik meg eme hatalmas dicséretet.
    De térjünk a személyzetem embereire. Van szakácsom, aki természetesen teljes mértékben kritizálható, de azért királyhoz illő falatokkal, többek közt szalámival és macskakajával lát el. Nyami! De egyébként ő a masszőröm, ellenőröm, kozmetikusom és magánoktatóm is. Meg még sok minden, de nem tudom itt felsorolni ezeket. Inkább folytassuk a takarítónőmmel, aki nevéhez híven takarítja a lakhelyemet és környékét. De ő is foglalkozik ,,doromboltatásommal”. Van egy kis kuktám, aki emellett a család feje is, feladata, hogy egyszer-egyszer megetessen. Viszont ő nem igazán tisztel, csak szökőévben fordul elő, hogy megsimogat. Ezért büntetésképpen a szeme láttára tiltott helyre végeztem a dolgomat. A bosszú elvégzése után a lábával szépen kitessékelt onnan. Végül meg lett az eredménye, mára már fél is tőlem, mert mindig méterekre elkerül. És végül van két edzőm, akik simogatással is foglalkoznak. Sajnos még kölykök, de elnézem nekik, mert ők biztosítják azt, hogy ne legyek kövér, és  és bármilyen veszélyben gondoskodni tudjak magamról. A bármilyen veszély alatt a gyerekeket értem. Csak a gyengébbek kedvéért mondom, tudjátok.
    De hiába vagyok én a király, a házukba azért nem engednek be. Bár már sokszor kicseleztem őket rendkívüli ravaszságommal, mert nagyon ügyes lopakodó vadász is vagyok. Sőt, egyszer aludtam is bent egy jót. De mindig kiraknak, és még én vagyok a rossz cica! Nélkülem élni sem tudnának, micsoda egy hálátlan nép! Én bezzeg nem vagyok ilyen, megbecsülöm még a legkisebb dolgokat is. De hiszen ezt tudjátok.
    Természetesen nem laktam mindig itt. Szülőházamnál hat másik macskával kellett osztoznom, anyával, apával, három tesómmal és a nagybácsimmal. De ha ez nem lenne elég, még egy nagy, szőrös komondor és négy ló is élt ott. Azokhoz az állapotokhoz képest itt sokkal jobb, hiszen szolgák voltak ugyan, de nem tiszteltek úgy, mint itt. Enni adtak ugyan, de a tesóim megették előlem, itt meg egyedül vagyok egy tál kajára. Simogattak ugyan, de nem törődtek annyira szőröm szépségének ápolásával. De én tűrtem hősiesen, fáradtam és vártam kitartóan, és ennek meg is lett az eredménye.
    Már amikor eljöttek értem, tudtam, hogy ők az igaziak. A szakácsom rögtön bele habarodott koromfekete szőrömbe, csodálatos szemeimbe és aranyos fülecskéimbe, ami persze teljesen érthető.  Én pedig elaludtam az ölében, így biztos lehettem benne, hogy örök kedvenc leszek. Sokáig voltunk még ott, aztán indultunk. Még nem tudtam, hova, miért és hogy milyen lesz ott. De ez már egy másik történet.

Remélem tetszik Bagira bemutatkozása! Építő kritikákat kérek! Köszi, hogy elolvastátok!

( 33 megtekintés )

Szólj hozzá:

Drazsi 2019. 10. 11. 21:45  
NYauu, én cicám neve is Bagira qwp pont ugyan ien a viselkedése nauuu qwp


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat