Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Pinghorizon)

Hashtag Valóság
Megosztás: f

Hashtag Valóság

  - Várj egy kicsit... Te... te Agathe Moreau vagy az Instáról! Ugyeeeee?! - hallottam a hátam mögül. Léteznek csodák? Hogy lehet, hogy felismert valaki ebben a múltszázadi épületben (és múltszázadi társaságban, khmm)? Hirtelen gondolkodni kezdtem. Igen, az emberek erőszeretettel párosítják a "gyengeelméjű" jelzőt az Insta-lányokkal, így sajnálom, ha illúzióromboló, amit mondok, de igen, én is tudok gondolkodni. Szoktam is. Szóval, visszatérve a történtekre: azon gondolkodtam, hogy mi van, ha amúgy mindenki felismert, csak éppen egyáltalán nem érdekli őket, hogy én Agathe Moreau vagyok? Pedig hányan örülnének, ha osztálytársak lennének velem!
  Közben megfordultam az ajtóban, igaz pár másodperc kimaradással, hogy megnézzem, kinek sikerült felismernie. A neonzöld műkörmök egy lány kezéhez tartoztak, a kéz egy karban folytatódott, aztán megláttam mögöttem állni a körmök, a kéz és a kar tulajdonosát. Alacsony lány volt, még mellettem is, pedig azért én nem vagyok valami magas. Nagy szempillái mögül nézett rám zöld szemeivel. Erős smink borította az arcát, aminek kifejezetten örültem, amolyan "hurrá, nem vagyok egyedül"- érzés fogott el. A lánynak amúgy egyenes és nagyon-nagyon hosszú fekete haja volt. A másodpercek alatt a ruháján is végigfutott a szemem: egyszínű, fehér, garbónyakú, hosszúujjú ruhát viselt.
  - Igen, én vagyok az - erőltettem egy mosolyt az arcomra.
  - De jó! - mosolygott vissza. - A barátnőmmel követünk téged. Mármint Instán - vihogott.
  - Szuper - mondtam, mert erre nem tudtam mást mondani. Miért, mit lehet erre mondani?
  - Most el sem hiszem, hogy osztálytársak lettünk! - ujjongott tovább.
  - Pedig nagyon úgy tűnik - vontam meg a vállam, miközben egy fiú kissé félrelökött. Lehet, hogy nem kellett volna megálljak az ajtóban, ezzel akadályozva a ki- és bejárást. Vagyis jelenesetben csak a kijárást.
  - Ő David - mondta a lány. - Jaaaaa és én Chloé vagyok. Te meg Agathe, ezt tudjuk.
  - Örülök, hogy megismertelek, Chloé - motyogtam.
  - Szóval arra gondoltam, hogy esetleg nincs kedved velem meg Mila- val eljönni a plázába? Ehetnénk valamit... meg nem tudom, mit szoktak az Insta-lányok csinálni a plázákban? Vásárolgatnak, fotózkodnak? Szóval ilyenek. Hm? Mármint, ha nem vagy nagyon elfoglalt.
Le sem tudom írni, mennyire örültem annak, hogy valaki szóbaállt velem. És még el is hívtak! Programom van, emberek! Szerintem hetedik óta nem volt olyan, hogy csak úgy "lógjak" a barátnőimmel a plázában. Hetedik óta barátnőim sem voltak. Illetve, de. A követőim. De velük nem szoktam csak úgy találkozgatni, felük nem is Párizsban él.
  - Nem vagyok elfoglalt, szívesen jövök - bólogattam. - Ki az a Mila?
  Mila-ról kiderült, hogy Chloé legjobb barátnője, ő már végzős, tehát két évvel nagyobb nálunk és egy kicsi faluból jött, Párizs mellől, aminek már nem emlékszem a nevére. Szereti a retró dolgokat, van egy egyetemista barátja, meg egy Instagram fiókja (mondjuk, huszonegyedik század, kinek nincs?) és elég sokan követik is. Mire kiértünk a suli elé tudtam Mila életének teljes történetét. Maga, a lány ott állt a kapunál és a mobilját nyomkodta. Na, ő Chloé teljes ellentétje. Mármint, ha a külsőről beszélünk. Nagyon magas, festett szőke, hullámos haja van.
  - Helló - kiáltott oda neki Chloé.
  - Szió - köszönt a lány, majd mikor meglátott engem visítani kezdett. A gimis lányok mind visítanak? Hm, valamiről lemaradhattam. Ki kell próbáljam én is.
  - Tee...teee...te ugye Agathe vagy?
  - Aha.
  - Agathe jön velünk a plázáááábaaaa -  magyarázta Chloé.
  - Vííííí - visított tovább Mila. - Az én nevem Mila. Nekem is van Instám. Követlek. Az a kedvenc képem, ahol azon a hajón vagy. Honnan van a bikinid?
Mila gyorsan témát váltott, én pedig azon gondolkodtam, hogy melyik képemről beszél, aztán beugrott, hogy biztos az, ahol piros bikiniben pózolok egy yachton. Egy éve készült, de rég is volt az a nyaralás! Honnan is vettem a piros bikinit? Aztán beugrott.
  - Azt kaptam. Tudod, mi influencerek szoktunk ilyen dolgokat kapni, cserébe pedig promózzuk a céget - meséltem.
  - Ja, hát jó - vont vállat Mila.
Így indultunk hétfő délután el a plázába. Én és a két új barátnőm. Akik nem néznek rám, úgy mint egy kutyára. Milyen szép is az élet.

( 61 megtekintés )

Szólj hozzá:

Karina2003107
 
2019. 09. 06. 20:47  
Olyan jól lehet azonosulni az "ista-lány" szereppel a történetben.


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat