Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Pinghorizon)

Kitaszított lelkek
Megosztás: f

Kitaszított lelkek

Mozdulni se tudtam, hiszen már értelmetlennek tűnt az életem. Nincs családom, se olyan barátaim, akikért érdemes lenne itt lennem. A szeme csukva, gyönyörű szeme örökké rejtve marad előttem, többé nem láthatom soha. Az fáj a legjobban, hogy haragban váltunk el. Ha megbeszéltük volna a dolgokat, talán most könnyebb lenne, de én elrontottam. Megint meg akartam szökni, és tessék, itt az eredménye. Pedig hányszor megmondta, hogy ne kockáztassak, de én azóta keresem a bajt, mióta kölyök vagyok. Elsőnek anyáékat öltem meg vele, most pedig őt. Sokkal jobb testvér volt. Haragudott rám, mégis megvédett az utolsó pillanatban. Nem tudok már segíteni rajta. Nem mozdul, úgy fekszik előttem, mint egy élettelen tárgy. Furcsa belegondolni, hogy mi történt. Hogy juthattunk idáig? A földre borultam, egyenesen a testére, ami jól esett. Átölelni őt, így utoljára.
- Soha nem fogom megtudni, mért tetted ezt, de nem okozok csalódást! - Nem haltál meg hiába, ígérem!
- Tűnj el, kölyök!
A gyilkos kutya jött el mellettem, és csak úgy odébb lökött, mint egy használt rongyot. Nem fájt, de mégis megtelt a szívem dühvel, és mérhetetlenül bátor lettem, Nem érdekelt, mi lesz a következmény, hiszen amit ő tett, az megbocsáthatatlan.
- Te szemét gyilkos! - Hogy mersz velem így beszélni ezek után? - felkeltem a földről, és figyeltem. Felém fordult, vicsorított, és felmért engem tetőtől talpig. Megjelent több kutya is, akik mind nevetni kezdtek körülöttem, de egy ponton már komolyabbra fordult a helyzet.
- Hordd el magad, korcs! - Nem vagy más, mint az evolúció szégyene!
- Nem tehetitek ezt!
- Dehogynem! - Jogunk van hozzá, és úgy tűnik, már nem hallgattok a jó szóra! - Minden macska a városba megy, menjetek mind vissza a házatokba. Aki nem lesz itt, azt megöljük!
Úgy hurcolták el a testvéremet, mintha az ő tulajdonuk lett volna. Meg akartam állítani, de a mancsomra ütött, amitől hirtelen nyávogtam. Elesettnek érzem magam, visszatartanak, és így nem tehetek semmit. Amikor kisebb voltam, azt hittem, hogy majd egyszer minden jobb lesz, és az összes állat békében élne. Rajtunk nem múlna, de ők mindenképpen uralkodni akarnak felettünk. Megtörtént az, amitől úgy féltem, de nem hittem volna, hogy megtörténik. Azt hittem, hogy a rossz dolgok után végre nekem is kijárhat a boldogság. Mondd élet, mért vagy ilyen kegyetlen? Az ártatlanok hogy kaphatnak mindig csak rosszat. Nemrég még boldogok voltunk a testvéremmel, de az élete ma úgy elsuhant egy szempillantás alatt, mint a messzire tartó, szabad madár. Egy lágy hang súghatta neki, hogy meneküljön, repüljön, ahogy csak tud ebből a szomorú életből, amíg nem késő. Anya magához vette őt, csak tudnám, hogy engem mért hagy szenvedni? Most érzem igazán a fájdalmat a szívemben. A fájdalmat, amely erősödik. Úgy érzem, mintha a szívemet darabokra szakítaná, megölve ezzel engem is. Magával ragad, és még lehetőségem sincs menekülni előle, hiába küzdök. Most fájnak igazán azok az emlékek, amik nem is olyan régen még szépek voltak, kedvesek számomra. Most is gyönyörűek, ahogy visszagondolok rájuk, de már a múlt martalékává váltak. Mindenki miattam halt meg. Úgy tűnik, hogy ebben a világban csak az lehet boldog, aki gonosz. Ez a szörnyű hely a gyilkosokat segíti meg. Amikor kölyök voltam, tátott szájjal figyeltem a gyönyörű tájat, amely gyengéden körülölelt engem. Úgy érzem, kezd e világ eltaszítani magától. Csak a helyet figyeltem, ahol Aranymancs feküdt. Még mindig vér folyik ott, és érzem a szagát. Olyan tehetetlennek érzem magam, mint régen. Úgy félek most is, mint egy kiscica, amely elsőnek érzi a vörös folyadék szagát, pedig ez már nagyon ismerős számomra. Ez az, amit soha nem lehet megszokni. Főleg, hogy egy olyan macskát látsz vérbe fagyva, akit nagyon szeretsz. Könnyeimet ismerős társaim törölték le.
- Mondtam, hogy ne küzdj a sors ellen! - mondta Hógolyó, majd zöld szemeivel szomorúan nézett rám. - Mindig fájdalmas, ha elveszítünk valakit, de el kell fogadnunk!
El se hiszem. Hogy mondhat ilyet? Ő már feladta. A tekintete üres, és semmitmondó.

Folytatás kb két hét múlva, ahogy a klubban is írtam. Annyit dolgoztam a nyáron, hogy a füzetbe már kész van az egész első rész. Több mint száz oldalas lesz, szóval egy darabig még sajnos nem szabadultok meg tőlem.

( 51 megtekintés )

Szólj hozzá:

Még nincs hozzászólás ebben a topicban.


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat