Újság >> Gyerekszáj

(ellenőrizte: Foltimoki)

Csibike története
Megosztás: f

Csibike története

A mamával eltöltött sok idő után visszakerültem a többi csibéhez. Hogy ezek mennyit nőttek! Hiányoztak már, de nem tetszik, hogy eltaposnak...még mindig. Az emberek házaiban mama gondoskodott rólam ahogy csak tudott, és meg is tanultam újra felállni egy lábra, be kell vallanom, megerősödtem. Ugyanis amikor elkezdtem egy hetes koromban nagyon gyorsan nőni, csak feküdtem mindig a földön, de mamának köszönhetően most más a helyzet. Jó volt vele lenni, de a mai nap a búcsú ideje. Alig akart engem visszatenni és elhagyni. Gondolom hiányzok majd neki, és ő is hiányzik nekem, de most nem érek rá ezzel foglalkozni, mert majd éhen halok. Mama pedig könnyes szemekkel távozik. Van egy dolog amit szerintem nem vett észre, mégpedig az, hogy Herceg a kiskakas figyelte. Amint elment, Herceg rám taposott. Én megcsíptem, és így békén hagyott.
Besötétedett, és eszembe jutott a régi rutin: este jött a néni becsukni az ajtót. De most valami nagyon rossz történik odakint. Valami ismeretlen. Kopogást hallok és pár vízcsepp érinti a csőrömet. Mindenki nagyon fél, és összebújnak. Én nem tudok odamenni. Egyszer csak hatalmas fényt látok egy pillanatig, majd hangos zaj követi azt. Erre mindannyian felugrunk és sokan pánikba esve találgatják, hogy mi volt ez. Megismétlődik a rémisztő jelenség és fejvesztve rohangálnak fel-alá a társaim. Egy idő után megszokottá váltak a zajok, így letelepszünk, hogy valamilyen módon elalhassunk. Ekkor vettem csak észre, hogy mennyire jó lenne, ha itt lenne most a mama. Valószínűleg mindenki nyugodtan aludna már rég. Fáj, hogy el kellett válnom tőle.
Másnap reggel szép időre ébredtünk, lecsillapodott a zaj és a víz sem hullik már az égből. Szokásos módon megreggeliztünk, és aztán csevegtünk. Azaz csevegtek! Mert én még csak pár csirkével barátkoztam össze. Ismerem Herceget, aki első látásra kedvesnek tűnik, de igazából nem az, Chloe-t, aki valóban egy aranyos jérce, Lizit, aki kisnövésű és még pár másik csibét. Ja, és megtudtam, hogy mi a neve a kopasznyakú, fehér tollú bráma kakasnak. Ő Gergő, és százszor kedvesebb, mint Herceg.
Ma délután négy körül megjelent itt mama. De örültem neki! Nagy nehezen kiemelt a többiek közül és a gyepre tett, de nem csipegettem, hanem mellette pihentem. Meséltem neki, és ő is elmondta hogy miket csinált, de a saját nyelvén. Kivettem belőle valami olyat, hogy kutyát sétáltatott meg hogy lelőtt aznap egy rajzot puskával (bármi legyen is az) és mondott valamit a viharról. Á, tehát az volt az a nagy zaj tegnap este! Mama órákig velem volt, de azután sajnos elment, én pedig visszakerültem a csibékhez. Hát, azért vannak még itt akikkel lehet normálisan tárgyalni. Sokáig beszélgettem két másik jércével, aztán pedig Gergővel.
Mama minden nap meglátogatott engem és így ment ez egy hétig, aztán megint jött az a jármű. Nem tudtam, hogy most örüljek, vagy sírjak. Nem akarok újra elmenni, de mamát szeretem...hát jó, induljunk. Mama mesélte, hogy azért visznek el még egyszer, mert ismét nem tudok felállni. Sokat könyörgött, hogy hazavihessen, hát itt az eredménye. Igaza is van, nem tudok felkelni. De én bízok benne, bizonyára ő majd meggyógyít...

( 61 megtekintés )

Szólj hozzá:

Amália❤️ 2019. 08. 27. 20:06  
Olyan aranyos.

ALVILÁGI KANDÚR
 
2019. 08. 26. 17:39  
Akkor jó.

SheepWithCorpsePaint 2019. 08. 26. 17:38  
Persze, még sok minden történt azóta.

ALVILÁGI KANDÚR
 
2019. 08. 26. 14:08  
Egyre jobban szeretem ezt az igaz törtênetet. 5/5 pont. Remélem lesz folytatása.


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat