Újság >> Gyerekszáj

(ellenőrizte: Pinghorizon)

Csibike története
Megosztás: f

Csibike története

A költözés után hetekig semmi érdekes nem történt. Mindenki ismerkedett, barátkozott és én is megismertem a csapat nagy részét. Azonban ahogy nőttünk, növekedtünk, egyre jobban fájt amikor eltapostak. Amikor jön az ember etetni, mindenki a sarokba húzódik az ijedtségtől és egymás hegyén-hátán toporognak. Mindig én vagyok legalul, és ez olyan szánalmas és fájó. Mivel a földön azzal támaszkodok, a bal térdem hamar bedagadt, ráadásul a többi csirke rá is lép. Na ez már tényleg fáj!
Nem tudom, meddig fogom így húzni. Eddig az emberek észre sem vették, hogy milyen csúnya betegségem van. De most már nagyon is látják, és itt beszélgettek róla az ajtó előtt miközben nézték, ahogyan fekve eszem a darát. S habár nem értem az emberek furcsa, vízcsobogás szerű beszédét, azért valahogyan tudom, mire gondolnak és nagyjából hogy miről is beszélnek. Ez nem ösztön, valahogyan elsajátíthattam ezt a különös képességet, mert a többi csibe egy mukkot sem ért abból, amit próbálnak kifejezni. Na de amikor itt voltak, sikerült a dolog lényegét kivennem. A magas "emberkakas" (vagy hogyan is nevezzem) talán olyasmit javasolt, hogy üssenek engem a földhöz, hisz így nem élhetek, bla bla bla... de az idős aki mindig etet minket, valami olyat mondott, hogy a lelkiismerete nem engedi. Amaz meg csak erősködött. Ezen kívül semmit sem értettem. De akkor mi van?? Engem földhöz vágni? De hát ebbe még belegondolni sem merek...és azután mi lesz? Mi az, hogy nem élhetek? Ha ennek a rémálomnak nem lesz vége, én nem tudom mit csinálok. Segítséget próbáltam kérni, de a többiek csak önmagukkal voltak elfoglalva...na meg persze a magokkal. De most már tényleg tanácstalan vagyok.
Eljött hát a tavasz sokadik napja (emberek szerint május 4. napja). Ez egy szörnyű nap. Ma szokatlanul álmos és kelletlen vagyok. Pedig egész este aludtam, na mindegy is. Már hamarosan egy hónaposak vagyunk, és sok szép tollat is növesztettünk. Vannak fehér csibék, barnák, fekete-fehérek, egy koromfekete kakas és így tovább. De én vagyok az egyetlen, aki sötétszürke, a tollaim körvonala sárgás, illetve a nyakamon, a fejemen és a begyemen lévő tollak szintén sárgásak. Meg vagyok velük elégedve, bár három közülük kiáll. Na azokat kellene kitépnem. Mostanában előjött egy igazán bosszantó dolog. Folyton elkezd viszketni a fejem, megpróbálok felállni és megvakarni, de ez egyszerűen nem megy. A lábam csak hátul marad és ott mozog. És ha jobban megfigyeled, mindkét lábamon görbék az ujjaim. De jó, még egy rendellenesség, mindenki másnak egyenesek. De térjünk csak vissza a mai napra!
Szóval ma az emberek valami furcsa ünnepséget tartanak, és hatalmas a hangzavar. Szerencsére mi távolabb vagyunk tőlük, így nem hallatszik annyira, de még így is elképesztően idegesítő. Ráadásul napokkal ezelőtt elvittek egy kakast. Ha nem csal a hallásom és az érzéseim, ma őt eszik meg. Csak nehogy én is így végezzem! Amikor ettek, közelebb jöttek, és ott is maradtak azon a helyen amíg véget nem ért az ünnepség. Hogy ezek az emberek mekkora hanggal járnak, azt leírni se tudom. De nem is ez a lényeg. A már említett emberkakas hozott magával egy alacsony, barátságosnak tűnő emberfiókát. Megmutatott neki minket és különösen kihangsúlyozott engem, és el is mesélte, hogy mit akar velem tenni. A kisebb erősen ellenkezett. A nap vége felé visszajött az emberfióka egy még kisebbel, és elkergette a csibéket a hátamról. Ez igazán kedves volt tőle, de nem bízhatok benne, lehet, hogy csak engem akart megszerezni, de nem ért el. Valamit még súgott is nekem az ő bonyolult nyelvén, de semmit sem értettem belőle. Ez különös rettegéssel fogott el. Egész este másra sem tudtam gondolni, csak próbáltam megfejteni a szavait, mire végre aztán elaludtam.
Másnap ugyanolyan kedvtelen voltam, de mindenki (beleértve engem is) örült, hogy vége a nagy ricsajnak. De délelőtt olyan történt, amit még mindig nehezen tudok elhinni. Visszajöttek a fiókák az anyjukkal és az emberkakassal, és kivettek engem a többiek közül. Hangosan sírtam, de senki nem segített. Nyugtatgatni próbáltak és bebugyoláltak egy rongyba, de ez engem cseppet sem érdekelt. Próbáltam menekülni, de nem engedtek el. Hát itt a vége...
De mégsem! Beültek egy furcsa guruló járműbe és engem is vittek. Amikor megérkeztünk, a fióka (a nagyobbik, aki nagy eséllyel lány) letett egy fémből készült tárgyra aminek négy lába volt, de a rongy is ott volt alattam. Remegtem ott, ő pedig engem figyelt és utána egy széles, puhább és kényelmesebb bútorra tett (amit ők ágynak neveznek, ezt azért kihallgattam). Itt már kevésbé félek, és nemsokára már csak csiporogva hallgatom az emberek érthetetlen szavait. Az emberek szaga megtöltötte az orromat...először gyomorforgató volt, de most már úgy ahogy elviselem. Megetetnek és meg is itatnak, aztán ölbe vesznek, simogatnak egy kicsit és betesznek egy műanyag ládába estére.
Újra nagyon álmatlan vagyok. Hát itt fogok most élni, távol a többiektől? Nem hiányzik, ahogy taposnak a fejemen, de azért mégiscsak jót tenne most egy másik csibe társasága...

( 65 megtekintés )

Szólj hozzá:

SheepWithCorpsePaint 2019. 08. 16. 21:01  
Lesz is folytatás, de össze kellene írnom, hogy mik történnek szerencsétlen csibével (mostmár jércével). Nagyon izgalmas az élete.

Bettica:3 2019. 08. 14. 18:10  
uwu nagyon cuki, várom a folytatást ^^

ALVILÁGI KANDÚR
 
2019. 08. 08. 18:53  
Ez a rész is tetszik.

SheepWithCorpsePaint 2019. 07. 28. 19:16  
Szegény pipi, biztosan aranyos volt. Kézből etettétek?

Drazsi 2019. 07. 28. 19:05  
volt nekem is egy rendellenes csibém, több mint 4 évet élt, a csőre el volt deformálva. nagy egyéniség volt... amikor anyum ment kapálni ő mindig ment utána hátha talál kukacot a frissen kapált földben. de végül egy rejtélyes betegségben meghalt..

SheepWithCorpsePaint 2019. 07. 28. 12:18  
Köszönöm szépen Az előbb majdnem megette egy kutya, szóval az is benne lesz (khmm spoiler)

CreativeRóa 2019. 07. 28. 10:11  
Még a végén újy kedvenc állatom lesz =D
Nagyon tetszik, jó látni, hogy milyen egy rendellenes csibe mindennapja.


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat