Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Foltimoki)

Dr. Ralf Hírnév és Gyilkosság XI.
Megosztás: f

Dr. Ralf Hírnév és Gyilkosság XI.

- Ralf, van valami gond, miért dörmögsz az orrod alatt éjfélkor? – jött egy ismerős, kellemes nyávogós hang. Nem kellett megfordulnom, tudtam, hogy Opál áll a hátam mögött.

Nem válaszoltam erre semmit, csak óvatosan hátranéztem rá. Szeme zöldje szépen ragyogott az éjszakában, mintha két kicsi tükörfényes smaragd lenne.
- Maga mit keres itt? – kérdeztem suttogva, ahogy visszafordultam a csillagos ég felé.
- Itt felejtettem a nyakörvemet. Ironikus nemde? – telepedett le mellém - Pont azt a nyakörvet, ami miatt találkoztunk, és ami miatt megtébolyodott… a testvérem – elhalkult a hangja a mondat végén.
Sosem beszéltünk azóta ARRÓL az esetről (Opállal való szolidaritás miatt). Nem látszott a nőszemélyen szomorúság, és mi szerettük volna, hogyha ez így is marad. Félre ne értsen senki, de egy búbánatos macskával idegesítőbb szót érteni, mint cincogni tanulni. Most azonban ő maga hozta fel a témát.
- Szépek a csillagok ma este – böktem ki végül. Gratulálok Ralf, ettől nyilvánvalóbb értelmetlen, szubjektív megállapítást nem is tehettél volna.
- Valóban – bólintott – Ralf…
És már ő is kezdi. Három, kettő…
- Tudja ki a gyilkos?
Tessék, megmondtam.
- Nem – válaszoltam kurtán, mire szemeit leemelte rólam és az utcákat nézte.
- Sajnálom. – itt tartott némi szünetet, de folytatta hamarosan - Önző módon belerángattam mindenbe. Csak tudja, én jót akartam! Üresen látni az irodát… valamit tennem kellett! De nem tettem, csak magára hárítottam mindent. Meg sem kérdeztem, hogy vállalja-e. Sajnálom.
Opálra néztem meglepetten. Őszintén beszélt, az arcán olyasmi megbánás uralkodott, mint abban a pincében… Nem mondom, hogy nem csinált ***séget, saját hírnevét másra bízni… De beismerte. Halványan elmosolyodtam.
- Mégis sokat változott – mire észbe kaptam már kimondtam hangosan a gondolataimat, erre ő meglepetten felém kapta a fejét. Persze rögtön oldalra fordultam. Ralf! Te meg az őszinteséged! Csak fogd be a szád és ne mondj semmit.
- Maga is - lökött egyet mancsával egy kicsit rajtam, zavaromból kimozdítva. 
Opál átugrott kecsesen a fára, ahogy szokása ágról - ágra lépkedett, majd a harmatos fűben landolt. Most bevallom, de ez csak kivételes eset! Szívesen beszélgettem volna még vele. De mennie kellett, jobb is így. Azonban mielőtt elindult volna, még egyszer hátra fordult.
- Tudja Ralf… Nem hibáztatja magát senki, akármi is lesz holnap.
Szép is lenne, ha így történne, kedves Opál. Bár így lenne… Leugrottam én is a kihalt utcára, talán jót tesz a gondolataimnak, ha járok egyet. Elindultam Opállal ellenkező irányba, hogy még véletlenül se fussunk össze. Akkor Ralf, gondold át utoljára teljesen. Ott az üzlet, nem nagy, akár egy kamera is megtenné, de nincs kamera felvétel, még az utcáról sem! Azonban elég forgalmas környék kora délután valakinek csak feltűnne, hogy fényes nappal egy maszkos betörő beront az épületbe… Tehát nem viselt maszkot. De miért kockáztatná, hogy lássák az arcát? Ráadásul, még ismerte is az eladó. Apropó rablás… mégsem vittek el semmit nem igaz, csak a jelentésben szerepelt így? Csak... Megölték az árust. Nem lett volna egyszerűbb mérget keverni a kávéjába? Akárhogy is nézzük, itt nem stimmel valami… Erre csak egy logikus választ találok. Ez egy előre eltervezett akció volt, mármint, nem a gyilkosság, hanem a rablás. Volt valami abban az üzletben, ami kellett nekik, de nem tudták megszerezni, a három tulajdonos… A takarítónőt hidegen hagyják az ilyesmik. Bemegy dolgozni és neki kész ennyi, elmondása alapján nem sokat beszél a fiatalokkal. “ A végzet mindenkit utolér, csak rá kell segíteni. „ Mit érthetett ez alatt? Bár mondjuk nem ez a fontos. Ott van még Lucas, aki most nem volt túl alkalmas alany. Az üzletben pedig elég hamar ideges lett Alice kijelentésére… Mindig is ilyen volt vagy testvére halála tette ilyenné? Még egy nyitott kérdés… És legvégül Alice. “Tudod mit meg nem tettem ezért? „ Hát persze a kő… honnan lenne pénze egy kisboltnak ekkora értékre, mint a legendás Nagy Ötös egy darabja… “Ezt az ötös asztaltól az úr küldi, mihamarabbi válaszát kéri „ - visszhangoztak a fejemben a mondatok. Hát persze… Meg kellett győzni valakit, hogy a kis üzlet a legkiválóbb hely az ékkő kiállítására és értékesítésére, és persze „ingyen” vigyáznak rá, miközben a vevők megcsodálják. Azonban ez a terv kisebb része volt csak. Megegyezett az ikrekkel, hogy rablást színlelnek és be is jelentik. Lucas aznap bent lesz a boltban, Alice pedig bebilleg az üzletbe (egy nőnek könnyebb álcázni magát és elvegyülni a tömegben) és szépen „elrabolja” a gyűrűt. Louis pedig biztosítja az alibit. Aztán pedig a feketepiacon túladnak a gyűrűn és a pénzből pedig új életet kezdhetnek mind a hárman. Csakhogy Lucas meggondolta magát valamiért, Alice-nek ez nem tetszett. Évek mentek el az életéből… évek. Lucas visszafordult, hogy a pulthoz menjen, erre Alice felbőszülten mögé lépett és… Vége. Louis meg nem hibáztatta a nőt, hiszen neki is szüksége lett volna a pénzre, csupán gyászol… Szóval Alice a tettes. De még... Sokáig nem tudtam ezen gondolkodni. Be akartam fordulni a kis utcába, ami visszavezet a lakásunkhoz, de két macska ült ott. Nem beszélgettek… egyenesen, némán felém néztek az éjszakában ragyogó sárga szemeikkel. És egy ideje követ is valaki, de nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet… Gyorsan balra fordultam, de az a kettő utánam jött. Szaporábbra vettem a tempót. Biztosan csak képzeled Ralf. Nem, tényleg követnek… Lefordultam jobbra, de ott is ültek, ezúttal két kutya. Akkor mentem egyenesen, és jobbra, de ott is ült két macska, hasonlóan vészjósló tekintettel. Mi van ezekkel? Rohanni kezdtem. Ez egy csapda. Terelni akarnak, és nem tudok kitörni, egyetlen esélyem a futás, egyedül vagyok, és sosem ismertem olyan jól a várost, mint Dundi… Baj ez nagyon nagy baj! Mögöttem a macskák is futásnak eredtek. Ki kell törnöm, különben elkapnak! Befordultam jobbra, majd balra aztán… lövésem sincs merre járhatok! Házak, házak… mind egyforma! Mindegy a következő saroknál kitörök, felmászok valami magasabbra.  Ezzel azonban elkéstem. Előttem az úton ott voltak…
- Csáó Nyomozó Ralfienzó! Régen látni egymást. És náhát, pont most futni össze ilyen gyönyörű csillágos éjszákán!
És máris elsötétült előttem a világ.

( 42 megtekintés )

Szólj hozzá:

Még nincs hozzászólás ebben a topicban.


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat