Újság >> Gyerekszáj

(ellenőrizte: Foltimoki)

Csibike története
Megosztás: f

Csibike története

Csibike a nevem. A keltetőgépben ülök. Körülbelül harmincan lehetünk itt és nagyon össze vagyunk zsúfolva. Nem tudom, mi történik éppen, teljesen össze vagyok zavarodva. Én már kikeltem, de még sokan a tojásban vannak. Mozognak. Rengetegen vagyunk már itt, és sokunkat eltapossák, engem is. Valamiért érzem, hogy én különbözök tőlük, még nem tudom miért, de érzem. Nem tudok felkelni, de nem én vagyok az egyetlen. Egy ember vesz ki minket a meleg gépből, amikor már mindannyian kikeltünk. A társaim és én vadul csipogunk és rettegünk. Riadozva ugrálnak a dobozban, de ez nekem valamiért nem megy. Aztán kivesznek és bekerülünk új otthonunkba. Egy kicsi, ember által készített helyiség, puha szalma van a földön. Kellemesen néz ki, igazán tetszik. A második ember, akit életemben látok, egy idősebb...nő? Nem vagyok igazán tisztában az emberi nemekkel, és a szemem se a legjobb, ilyen fiatalon. Ő adott nekünk kukoricadarát és vizet, amiben vitaminok van. A többiek szaladgálnak és felfedezik az új helyet (nincs sok látnivaló, csak egy üres kis szoba fehér falakkal) és egymást. Barátkoznak, vígan csipognak, habár furcsa is nekik ez az új hely. Én is igyekszem utánuk menni, de csak szökdécselek egy lábon. Ekkor vettem észre, hogy mért vagyok más...hátranéztem, és megláttam. A bal lábam kicsavarodott, és nem tudok ráállni. Egyáltalán nem fáj és el sincs törve, de hátrafelé nőtt. Pánikba estem, mert bár nem vagyok még elég okos ahhoz, hogy ebből bármit is kikövetkeztethessek, tudom, hogy a sorsom már most megpecsételődött. Kétségbe esetten csipogok és érzem, ahogy véletlenül ráállnak a többiek a kiálló lábamra. Ilyenkor egyet-kettőt szökkenek, hogy megszabaduljak tőlük. Már most kezd fárasztóvá válni ez az egy lábon való járás, de talán még kibírom egy ideig. Csak ne történjék velem semmi...élni szeretnék és nagy, gondoskodó tyúkanyóvá cseperedni. De ez még oly' soká lesz! Addig is, annyit kérnék, hogy ne taposson rám senki!
Behúzódtam hát a sarokba és figyelni kezdtem a többi csibét. Már most sokan nagyobbak, mint amilyenek mi, az átlagos méretű csibék vagyunk. Ők a brámák. Az egyik oda is jött hozzám üdvözölni, de a nevét nem mondta meg, még mielőtt megkérdezhettem volna, sarkon fordult és elsétált. Ő ráadásul egy kopasznyakú csibe. Valószínűleg az anyja kopasznyakú, az apja bráma volt. Közülük (kopasznyakúakból) is sok van itt, és belőle majd valaha kakas lesz. Illetve van két nagyon apró csibe is, nálam is kisebbek.
Eltotyogtam az etetőig, ott elkezdtem kicsipegetni a darából a tápot, ami bele van keverve. Ízletesnek találtam. Ezután nagy nehezen ittam is egy kicsit, de ismét eltapostak, így inkább visszamentem a sarokba. Bukdácsolva bár, de odaértem. Besötétedett, és az ember jött ajtót zárni, aminek a helyén eddig egy alacsonyabb, fából készült kerítés szerű tárgy volt. Azt elvette, az ajtót pedig becsukta. Sötétség borult ránk, de az ajtó nem zárja az egész nyílást, hogy levegőt is kapjunk. Tehát az ajtó feletti résen beszűrődött a holdfény. Mindenki megriadt a hirtelen sötét miatt, de fáradtak voltunk, ezért hát a csipogás hangját gyorsan felváltotta a tücsökciripelés. Mindenki elaludt. Én csak egy kicsivel később hunytam le a szemeimet. Addig pedig figyeltem a többi szendergő csibét. Annyira hasonlítanak rám, mégis oly különbözőek voltak...szomorúan hajtottam álomra a fejemet. Tudtam, hogy nem állok hosszú jövő előtt.

( 59 megtekintés )

Szólj hozzá:

SheepWithCorpsePaint 2019. 07. 27. 1:13  
Köszönöm Luli, Csibikém keresztanyja.

Laylee 2019. 07. 27. 1:12  
Nagyon aranyos a csibéd története. Édes kis teremtmény, örülök neki hogy gondját viseled.

SheepWithCorpsePaint 2019. 07. 27. 0:16  
Köszönöm szépen!

ALVILÁGI KANDÚR
 
2019. 07. 26. 18:18  
Nekem tetszik,(persze, ha mondhatom ezt a cikk alatt) és kedves tőled hogy megosztod velünk mindazt, amit szegény kis csibének kell(ett) átélnie.
Én megadom az 5/5 pontot.


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat