Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Foltimoki)

Hashtag Valóság
Megosztás: f

Hashtag Valóság

  Ahogy az épület előtt állva figyeltem az érkező diákokat egyre jobban émelyegni kezdtem. Mire vállalkoztam? Miért engedtem, hogy a szüleim belevigyenek ebbe? Most otthon ülhetnék és az lenne a legnagyobb dilemmám, hogy milyen filtert tegyek a legújabb képemre. Nem, mert én itt állok egy iskolának csúfolt ronda, sárga épület előtt, azt sem tudva kire vagy mire várok, hiszen nem ismerek senkit. Rájöttem, hogy én sem tudom merrefelé van a mosdó (nem hiába nem válaszoltam a random lány kérdésére) és jó lenne azért tudni. Mert hát a rosszullét kerülget. És nem itt kéne kidobjam a taccsot. Na, akkor a gimi végéig tűrhetném ahogy cikiznek.
  Láttam közeledni egy szőke lányt egy nagyobb társasággal az épület felé. Rövid haja volt és elegáns ruhákat viselt, úgy nézett ki mint egy felnőtt nő. Egy érett felnőtt nő. A vállán egy magas fiú karja pihent, közben meg beszélgettek, néha egymással, néha a társaság többi tagjával. Most vagy soha- gondoltam és odasétáltam a lányhoz, aki elég feltűnően végignézett rajtam. Erőt vettem magamon és megszólalatam. Nehezebben ment, mint gondoltam. A hangom ijesztően vékonynak tűnt, mintha nem is az én számból jött volna.
  - Ömm... helló - nyögtem ki. - Nem... nem tudod véletlenül, merre van a mosdó. Azt hiszem rosszul vagyok.
A lány mosolyogva felelt én meg suttogtam egy rövid köszönöm- félét, aztán berohantam az épületbe. Az ember azt gondolná, hogy aki az Instán népszerű, az a való életben is: sok barátja van, mindenféle programjai vannak, rettentően elfoglalt... Na, persze. Járok pár rendezvényre, de többnyire egyedül. Az utcán sokszor megállítanak, hogy fotót kérjenek. A suli teljesen más. Itt senki sem rohan hozzám ujjongva. Csak én rohanok be a mosdóba, hát... nem éppen ujjongva. A mosdó, nos, a mosdó olyan mint egy egyszerű iskolai mosdó, vagy mi, nem is vártam tőle sokat. Megálltam a tükör előtt és nagy levegőt vettem. A tükörbe nézve konstatáltam, hogy a sminkem tökéletes, ahogyan a hajam is, akkor tudnám, miért kerülnek úgy az emberek, mint az utolsó utcaszéli koldust. Nincs igazság. A másik lánynak meg mennyi barátja volt! Pedig nem volt benne semmi, amit az ember megjegyezne: átlagos, szőke, párizsi lány. Nem nagy szám.
  A mellékhelyiség világoskék csempéjén ülve ittam egy keveset majd felálltam és kész voltam megkeresni az osztályt. Amivel az az egyetlen probléma, hogy ismét szóba kell állnom valakivel hozzá, amit nem igazán szeretnék. Az épület folyosója tágas és sok az ember. Micsoda meglepetés!
  Ahogy kiléptem, sikoltani tudtam volna örömömben. Velem szemben állt a második* C ajtaja. Szóval az osztályom ajataja. Körülnéztem a folyosón, hogy jön-e valaki. Abban a pillanatban nem jött senki, úgyhogy vettem a bátorságot és beléptem a terembe. Az osztályterem nem volt túlzottan nagy, de nem is kicsi: pont megfelelő. Már amennyire értek én az osztályokhoz, három éve nem jártam egyben sem. Egyes padok sorakoztak négy sorban, a falon pedig egy nagy tábla volt. Hangokat hallottam. Szóval nem vagyok egyedül. Ekkor megpillantottam a szőke lányt és a barátait. Egymás melletti padokat foglaltak el és valamin nagyon jól szórakoztak.
  - Sziasztok - motyogtam és letettem rózsaszín Vans táskámat az utolsó padra. Elhelyezkedtem és előkotorásztam a mobilom. Gondoltam, lecsekkolom a közösségi médiát, amíg megérkezik az osztályfőnök, tanár, akárki, aki az órát szokta tartani. Rengeteg követőm írt nekem, hogy tegnap reggel óta nem posztoltam és mi van velem. De aranyosak! Végre valakit érdekel, hogy élek-e még. Készítettem egy szelfit, úgy, hogy jól látszódjon, hol vagyok. A szőke lány meg is nézett miatta jól. Nem értem, mi a baja. Mi vagyok én, valami bazári majom? Ránéztem, mire elkapta a fejét. Összesúgtak. Hurrá! Rettentően "szuper" osztálytársaim vannak. Közben kiposztoltam a képet és írtam egy kis szöveget is mellé, ha nem lenne elég egyértelmű: “Helló. Még élek. =) Csak az van, hogy megkezdődött a suli, és igen, MEGLEPETÉÉÉS, idén én is az iskolapadban kezdem a tanévet. Túlélést kívánok sorstársaimnak, haha. „ Aztán elraktam a telefont. (...)
  "Osztályfőnöki óra" után mehettünk is haza, amit nagyon díjaztam és úgy tűnt, ezzel a többiek is így voltak. Összedobáltam az írószereimet és indultam kifelé az ajtón. Mélabúsan néztem, ahogy mindenki nagyobb csoportokban hagyja el az osztálytermet. Magamban mondogattam, hogy ez nem baj, hamarosan otthon leszek és beszámolok a követőimnek az első napomról. Hiszen nekem ők a barátaim. És ha így vesszük, sokkal több barátom van, mint bárkinek ebből az utálatos osztályból. Sőt, több mint bárkinek ebből az egész ronda suliból összesen! Ezen gondolkodtam, mikor hirtelen egy kéz megragadta a vállam. Neonzöld műkörmök tartoztak hozzá.
  - Várj egy kicsit... Te... te Agathe Moreau vagy az Instáról! Ugyeeeee?! - hallottam ahogy a kéz tulajdonosa visít. Megfordultam.


*a második osztály Franciaországban a tizediknek felel meg, a tizenegyedikeseket pedig elsősnek, a tizenkettedikeseket pedig végzősöknek (terminal) nevezik
Remélem nem lett túl rövid és azt is, hogy sikerült tisztázni mindent. Agathe a főszereplő, aki a mosdót kereste, és az, hogy tőle is megkérdezték ugyanezt, csupán a véletlen műve.

( 80 megtekintés )

Szólj hozzá:

Karina2003107
 
2019. 07. 21. 20:27  
Szegény főszereplőnket már sajnálom.

Betti:3
 
2019. 07. 21. 19:16  
Yuzuko, köszönöm.

Yuzuko 2019. 07. 21. 17:59  
Érdekes ez a kontraszt Agathe valós és online élete között. Több végkifejletet is el tudok képzelni, hogy mi lesz vele, de talán még túl korai elméleteket gyártani.
(tök jól megoldottad a mosdós kérdés ügyét)


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat