Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Foltimoki)

Egy egoista feljegyzései - Különkiadás!
Megosztás: f

Egy egoista feljegyzései - Különkiadás!

Kedves naplószerű jegyzettömb!

Anyu szülinapi meglepetésbuliját minden év májusában megtartjuk, ő pedig minden év májusában úgy csinál, mint aki meglepődik.
Én és a drága testvérem minden évben elmegyünk a T betűs hipermárketbe, hogy megvegyünk mindent a bulira. Az elmúlt években már magunkkal vittük Eriket is, idén pedig Máté és Jas is velünk tartottak, az utóbbi gyanítom csak azért, hogy a híres szépfiúm kocsiját vezethesse.
(...)

Mikor minden enni-inni való bekerült a csomagtartóba és indulhattunk végre haza, Jas vigyorogva húzott elő a zsebéből egy pendrive-ot. Erik elvigyorodott, Sztella arcára kiült az iszonyat, én pedig rögtön tudtam, mi következik.

- Kicsi kocsi Suzukiiiii - üvöltött a kocsi hangszórójából pár másodperc múlva az a szám, amivel Jas és Erik már hetek óta az őrületbe kergetnek. - Erre nem kell sokat költeni, ezzel nem kell sokat törődni... és akárhova elszááállít! - kornyikálta a két félnótás torkaszakadtából.

A tizenöt perces hazaút tizenöt órának tűnt, majd mikor végre kiszálltunk az autóból, Máté meggyötört arccal Jas felé fordult, s így szólt: utóljára vezetted a kocsim. Aztán elhajtott, mondván, hogy a bulira majd visszajön.

Már ha visszajön ezek után...

A két jómadárra vetett gyilkos pillantások közepette léptem be az udvarra, ahol a Kicsi kocsi Suzuki által okozott traumából éppenhogycsak kigyógyuló nővérem lufikat aggatott minden egyes szabad területre.

- Naaah ... - sóhajtotta két nyújtózás között, hogy elérje a kerítés tetejét és felkösse a lufit. - Te mit vettél anyunak?
Meredten bámultam rá.
- Ho-hogy mit vettem? ... - dadogtam. - Te jó ég, semmit! Elfelejtettem!- kiáltottam fel.
- Nyolckor kezdünk, még van időd elmenni vásárolni, csak érj vissza időben! - mondta idegesen. - Az egész family itt lesz, ha elszúrod a bulit kinyírlak!
- De hát mégis mivel menjek? - tártam szét a karjaim tanácstalanul.
- Fogd meg a söröm - nyomta az üveget a kezembe Jas, mikor tudomást szerzett a szenvedésemről. Alig álltam ott öt perce, némán, nagyokat pislogva, mikor Jas megérkezett egy mamabike-al az oldalán. Egy olyan igazi tanyasi szekérrel.
- Ezzel mégis mit kezdjek? - sikítottam.
- Ez a biciklim, menj el vele boltba, és vegyél szépen valamit anyukádnak!
- Ezzel én ki nem megyek! - sápadtam el teljesen. - Jas, szerinted ekkora paraszt vagyok?
- Most mit rinyálsz, tök buli! - kiáltotta boldogan Erik, majd azonnal a biciklin is termett. Szerintem ez szed valamit....
- Na, majd te ülsz a csomagtartón, Erik meg teker! - hessegetett Jas.

Hiába is próbáltam volna ellenkezni, Jas felkapott, és ráerőszakolt a csomagtartóra, aztán Erik meg is indult. Hangosan ordítottam végig az utat.

- Ááááááálljááááá' meeeeeg! - üvöltöttem. - Rosszul leszek, álljáááá' meg!

Éreztem, hogy a pofám úgy fodrozódik a szembeszéltől, mint annak a boxer kutyának abban a videóban, ahol kihajol a kocsi ablakán.
Meg kell mondjam, a nyálam is úgy röpült, mint neki.
Aztán amikor elértük a legközelebbi kisboltot, hatalmasat fékezett, de akkora csikorgással, hogy azt még a szomszéd Joli néni is hallotta otthon. És ő három éve süket.

- Gyere gyorsan, talán még nem zártak be! - húzott magával a szőke barátom.

A biciklit a kerítésnek támasztotta, aztán gyorsan beszaladtunk a boltba. Vettem egy üveg fürdősót meg sok csokit, és indultunk is kifelé. Csakhogy odakint nem várt meglepetés fogadott minket.
- Hol a bicikli? - kiáltotta Erik, majd abban a pillanatban meg is találtuk. Egy részeg tag, sörrel a kezében kacsázott az úton, Jas biciklijén!
- Erik, vissza kell szereznünk! - fakadtam majdnem sírva. - A kocsiját már összetörtük, nem veszíthetjük el a biciklijét is!
- Nyugalom! - mondta, majd a részeg ipse után eredt.

Rákiabált, ámde ez a kiáltás az éppen mutáló hangja miatt elég ijesztőre sikeredett. Szerintem még ő is megijedt, a részegről nem is beszélve, aki rögtön fel is borult. Amikor Erik megbizonyosodott arról, hogy rendben van azért még, fogta a biciklit és visszasietett hozzám.

-Bocs testvérem, legközelebb meghívlak valamire! - intett az öregnek, majd eszeveszett tempóban elhajtottunk. A kerékpár kereke azonban elég furán kattogott.
- Siessünk, már tíz nem fogadott hívásom van! - sürgettem.
- TOUR DE FRANCEEEEE! - üvöltötte Erik, amikor befordultunk az utcánkba. Már majdnem elértünk a házunkhoz.  Azt hittem most az egyszer megúszom baleset nélkül, de nem.

Az udvarba érkezve kiesett a bicikli kereke, mi pedig azzal a lendülettel a tortát szállító Sztella nyakába borultunk.

*

Miután az egész család látta, ahogy felnyalom a betont, és a tortának is annyi, úgy döntöttem inkább meghúzom magam egy csendes kis sarokban.

Csali, aki szintén szerepelt a meghívottak között, még mindig könnyezett a röhögéstől, de azért hozott a pávián***vörös térdemre betadine-t.
Erik még rosszabbul járt, mint én, neki az egész fejét sebek borították, a szája pedig olyan szinten felszakadt, hogy simán elmehetett volna Joker fiának.
A nővérem minden áron próbálta menteni a menthetetlent, így a 38-as gyertya egy nyomorék muffin tetejére került, de jobb, mint a semmi alapon inkább nem kommentáltam a dolgot.
A redszergazba szerepébe Leó és Jas kerültek, akik abban a három percben, amiben elindítják a Boldog születésnapot című számot, kamatoztathatták az informatikai tehetségüket. Sztella átnyújtotta nekik a pendrive-ot, amin a kiválasztott zene volt, majd indulhatott a ceremónia.

Egyetlen testvérem újra nekifutva, széles mosollyal az arcán indult el anyu felé, hogy végre fújja már el azt a nyomorult gyertyát, amikor a jó öreg Judit Fisher hangja helyett valami egészen más csapta meg a fülemet.

- KICSIKOCSI SUZUKIII ERRE NEM KELL SOKAT KÖLTENIII
- Jesszum pepi, rossz pendrive, jézusom, bocsánat! - hallottam meg Jas kétségbeesett kiáltozását, amit még ez a zenének nevezett akármi sem tudott elnyomni.
Láttam, hogy Erik a segítségükre siet, kirántja a pedrive-ot, de semmi.

- RÁLÉPEK A GÁZRA ÉS MEGY

- Na, most mi a francot csináljunk? - ordította Leó a laptopot csapkodva.

- Franc tudja! Bob Marley, itt te vagy a redszergandzsa, nem? - ugrálta körbe őket Erik kínosan vigyorogva. Aztán látva a vendégek pillantását, a vigyor elszublimált az arcáról, abban a minutumban.

- MINDENHOVA ELJUTOK

Ez volt a végszó, itt sikerült valahogy elhallgattatni. Anyu végre nyugodtan elfújhatta a gyertyákat, mi pedig - égő pofival ugyan - , de leühettünk ebédelni. Miután mindenki behalózta a rántotthúst meg a sültkrumplit, és megkezdődött az ajándékozás, úgy döntöttem kezembe veszem én ezt a pendrive ügyet. Éppen volt egy kis időm, amíg Sztella átadja a temérdek ajándékát (én meg amúgysem tartottam fontosnak azt a Hulkot megszégyenítő fürdősót, ami nem tört darabokra a felcsuszamlásom során), szóval bekapcsoltam a laptopot, hogy megkukkantsam, hol is lehetett a problematika.
Anyu éppen a kezébe vette az első ajándékát, amikor egyszer csak...

- Egy váza! Nagyon szépen köszö -

- KICSI KOCSI SUZUKIII ERRE NEM KELL SOKAT KÖLTENI

Bocsi család, hogy megszülettem.

Sziasztok! Remélem így nyáriszünet alkalmával akadnak még itt a régi olvasóim közül egy-ketten, akiket sikerült meglepnem, valamint szívből remélem, hogy olyan is elolvasta ezt a kis irományt, aki eddig még nem találkozott ezzel a történetemmel. ^^
(Ha érdekel a teljes verzió, dobj egy üzit!)

( 146 megtekintés )

Szólj hozzá:

~Ella~ 2019. 09. 01. 0:15  
Úristen-örök kedvenc
Ajjj annyira tehetséges vagy, imádtam az EEF sorid

Bettica:3 2019. 07. 21. 15:09  
Ez hatalmas! Szakadok DDDDD nagyon jó lett


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat