Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Foltimoki)

12:00 - 47.rész
Megosztás: f

12:00 - 47.rész

Mintha mély sír lettem volna,
S benne lelkem a halál,
Oly sötét volt álmaimban
A sors, mely fölöttem áll.

  Vörösmarty Mihály

Minden lényegtelen dolog ,ami mellett máskor szótlanul elmegyek nap mint nap lényegesnek tűnt most. Hallottam mindent.Minden apró hang felerősödött. A légvétel is mint a legnagyobb tornádó, a hóban való lépés pedig mintha egyenest hurrikán lett volna füleimnek. Geoff lépett egyet. Lépése lavinaként zúgott a fejemben. Sötétedett. De nem csak finoman, lassan derengve kúsztak be a sötét fellegek az égre. Egyből szürke lett minden.
Ahogy Irene megjelent az eső csak még jobban csapkodott mint eddig, vékony fekete ruhát viselt, karcsú alakját glóriaként vonta körbe a zuhogó eső. Mintha a vihar istennője állt volna előttem.
- Nem... Nem... - ráztam a fejem - semmi másra nem voltam képes. Mint egy elakadt videó felvétel, újra és újra ismételgettem. Majd aztán megálltam ezen elfoglaltságomban, mert beugrott valami és inkább nevetni készültem
- Te csak viccelsz? Ugye? Nem értem...mi..hogy..ennek nincs semmi értelme. Azt mondod? hogy...Irene.. ez valami átverés?
- Semmi átverés nincs ebben Daniel. Irene elmondhatja neked ő maga is...ugye Irene? - nézett Geoff most fekete hajú barátnőnkre.
Mi értelme van ennek? Miért lenne Irene egy Vuszla? Lehetetlen... Irene-re néztem
- Daniel...-rohant ő hozzám - Mit mondott neked? Bármi is volt az biztosíthatom,hogy hazudik... Gyere be meg fogsz fázni - tette kezét a kezeim közé,hogy felmelegítsen - meleg.. meleg az érintése... Hogy lehetne Irene teste meleg ha ő is egy lenne közülük?
- Nem. Nem megyek sehova egy tapodtat sem. - vetettem meg a lábam a hóban - Meg nem mozdulok amíg valaki el nem árulja, hogy mi a jó ég folyik itt.
- Én nem...hinned kell nekem bármit is mondott neked az nem igaz..el sem ment az öcséd papírjaiért... mindvégig nála voltak. Csak eltitkolta előled  - mondta ő és Geoffra nézett
- Ugyan Daniel, te is tudod hogy ez nem igaz - kontrázott rá Geoff - Sosem tennék ilyet veled.
Ekkor Irene közelebb lépkedett, hirtelen és gyorsan előttem termett.  Egyik percben még pár lépés távolságból bámultam, aztán pedig már olyan közelről, hogy a hidegben füstnek tűnő leheletem párája az arcán csapódott le.
A kezét az arcomhoz akarta érinteni,de elhúzódtam és erősen megragadtam a kezét. Meleg volt...Nos az időjárásra való tekintettel nem forró,hiszen a havazásból induló eső még most is az arcunkat csapdosta...de nem volt jéghideg. Nem úgy mint annak a Vuszlának az érintése ott akkor azon a mezőn, azon az estén. Az ő bőrének tapintása olyan volt,mintha az ember a fagyasztóban felejtette volna a kezét egy jó órára puszta véletlenből. Nem úgy mint nekem. Őszintén szólva, ha Vuszla lenne akkor az lenne a csodálatra méltó, hogy hogy lehetséges az, hogy ilyen meleg a teste miközben idekint ilyen hideg van...és ráadásul csak egy pántos ruha van rajta... “Hisz épp most rohant ki odabentről „ emlékeztettem magam - “amint meglátott az ablakból minket „ -ezért meleg a bőre. Ráadásul az érintésemre még inkább felforrósodott.
Nem olyan mint ők, nem olyan...nem lehet egy közülük. Semmi érdemleges bizonyíték nincs rá.
- Meleg a keze - suttogtam. Csak azután tűnt fel, hogy nem csak a gondolataimban, de hangosan is kimondtam, miután Geoff is és Irene is döbbenten felém fordultak. Elismételtem,de ezúttal hangosabban - Ezt mivel magyarázod? - fordultam Geoff felé, aki még mindig zsebre tett kézzel állt, de pár lépéssel már közelebb jött hozzám, mint eddig.
- Nem tudom..nem tudom Daniel
- Elég nagy felelőtlenség nem gondolod Geoff? - mordultam rá barátomra - Olyan kijelentéseket tenni,amelyeknek még csak kézzelfogható bizonyítékai sincsenek...
Irene, aki már nagyon közel volt hozzám felszólalt.
- Nem bízhatsz benne...Mit gondolsz... hogy honnan...- akadt el olykor-olykor mondandójában. Tekintete rémült volt és kétségbeesett. Nem úgy festett mint aki magát próbálná védeni. Hangjából az sütött : Menekülj!
Nincs jázmin és ánizs illata. Egy kicsit sem...
Mélyen a szemébe néztem biztatóan, hogy folytassa. Kezdtem egyre idegesebbnek érezni magam ebben az egész szituációban, kísértetiesen kezdett hasonlítani ahhoz, mint amikor alig várod, hogy a krimi témájú könyv utolsó fejezetéhez érj,és végre meg tudd hogy ki a gyilkos. Ha tehettem volna átlapoztam volna Irene dadogását, Geoff némán összepréselődő ajkait,és minden egyebet csakhogy végre megtudjam már mi ez az egész.
-Mit? Miért nem? - néztem a lányra,és esküszöm csupán pár másodperc választott el attól, hogy ne ragadjam meg a vállainál fogva, és ne rázzam meg kikényszerítve belőle a választ.
A szemébe nézve még egy dologról megbizonyosodtam. Nem fekete a szeme. A Vuszláknak az íriszük nem válik külön a fehérjétől, egy nagy egybefolyó mély feketeség csupán. Hogy volna ő egy szörnyeteg? Hiszen továbbra is mélybarna szemei néznek velem farkasszemet, könnyektől homályos függönyön keresztül.
Ja és még valami. Melyik Vuszla sír?
- Daniel mégis honnan tudta megszerezni az öcséd iratait?
- A rendőrségtől - nyögte be Geoff a távolból a legnagyobb, legflegmább mosolyát rá vetítvén a lányra, amit valaha Geofftól láttam. Őszintén szólva nem is tudtam,hogy Geoffnak van ilyen arca is. Átfutott az agyamon,hogy talán végig erre az alkalomra tartogatta. Ez a furcsa arckifejezés csak még inkább megkérdőjelezett bennem mindent amit eddig tudtam,és ismertem. Eddig azt hittem a föld kering a nap körül az ég fent van, a talaj pedig lent, a víz színtelen és szagtalan,éjjel sötét van reggel pedig felkel a nap. Hogy a nevem Daniel Rill és két barátommal Geoffal és Stellával élek a barátnőmet és az öcsémet megölte egy Vuszla és a gyilkosukat keresem.
De mostanra már ezekben sem voltam biztos. Már semmiben sem lehetek biztos, semmit sem hihetek el. Az is lehet, hogy én csak egy borzalmasan gagyi spanyol szappanopera tudatlan szereplője vagyok,és valaki valahol gúnyt űz belőlem. Hogy a nap forog a föld körül, a víz pedig vörös és ragadós, hogy a föld a fejem felett terül szét.
És úgy alapvetően bármit elhittem volna már. Mindezt két barátom érte el,akik most itt álltak mellettem és nem győztek furcsábbnál furcsább kijelentéseket tenni, és megpróbálni elérni azt, hogy azt is megkérdőjelezzem jó bolygón vagyok- e egyáltalán? Váltakozva néztem hol az egyik hol a másik barátomra.
- A rendőrség nem ad ki ilyen gyorsan iratokat és bizonyítékokat, amíg még szabadlábon van a tettes. Ugyanis az eléggé meggátolná őket a nyomozásban.Főleg hogy a családtagok is lehetnek gyanúsítottak. - mondta Irene, de ő nem mosolygott vissza Geoffra. Ezzel szemben nagyon búskomor tekintettel megérintette az arcom, és a fülembe súgta
- Még mindig szeretlek. Kérlek higgy nekem.
És akkor valami megmagyarázhatatlan történt. Ekkor olyan érzések rohantak meg,amelyeknek a létezéséről sem tudtam. Ahogy Irene keze végigsimított arcélemen düh fogott el, ragaszkodás és valami egészen különös, amit legutoljára akkor éreztem amikor Venaval voltam. Szerelem? Egy édeni elérhetetlen múzsa,ami most végre elég elérhetővé vált, hogy megérintsem.  Bármi is volt, úgy éreztem nem tudok ellenállni. Irene egészében vonzott magához, mint fény a molylepkéket, mint sivatagban eltévedtet az oázis káprázata. Vonzott,mint hajótöröttet a szirének dala. Mintha képes lenne elnyelni mint fekete lyuk a fényt.
Nem...nem is szerelem...de vonzódás...ellenállhatatlan kísértés, olyan édeni ősi kísértés ami Évát kísérthette meg a Paradicsomban a kígyó alakjába bújt Ördög által.
Illata megcsapta az orrom, ami immár egyértelműen Jázmin és Ánizs elegyét hordozta magában,és csak azt akartam, hogy az enyém legyen,örökké vele akartam lenni és mindent amit ő akart teljesíteni.Bármit megadtam volna neki. És amit ő akart az Geoff eltűnése volt.

( 31 megtekintés )

Szólj hozzá:

Még nincs hozzászólás ebben a topicban.


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat