Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Pinghorizon)

Hashtag Valóság
Megosztás: f

Hashtag Valóság

  Édes álmomat (amit azóta sikerült elfelejtenem, köszönöm, fantasztikus memória) a mobilomon beállított ébresztő zavarta meg. Simán ráböktem volna a "szundi" opcióra, ha azelőtt nem veszem észre, milyen dátumot mutat a készülék. Szuper, már szeptember van. Hogy őszinte legyek, szép hónapnak vélem a szeptembert, imádom, ahogy a zöld levelek sárgulni kezdenek, ahogy az idő kellemesen hűvös és már nem tombol a nyári kánikula. Most viszont valahogy nem tudtam ezekre gondolni, ugyanis három szó férkőzött be gondolataim közé: iskolába kell menni! Az ember azt gondolná, ha valakinek jó jegyei vannak, akkor illik rá az a bizonyos "stréber" megnevezés: egésznap olvas, tanul és imád suliba járni. Hát, érdekes elképzelés, viszont ez az utolsó nem igazán mondható el rám. Rosszul vagyok az iskola épületének sárga falaitól, az elénk magasló vaskaputól: nekem egyfajta kötöttséget jelentenek. Ugyan, kinek nem? Aki jól ismer, tudja, hogy nem kedvelem ha valamihez kötve vagyok, valamitől függök. Mindegy, hagyjuk, röviden és velősen: mikor megláttam, hogy szeptember barátunk megérkezett kishíján kifordultam az ágyból. Pedig én nem szoktam csak úgy kifordulni onnan. Végül sikerült elhagynom az imádott bútordarabot, ezúttal normális módon, ahogy mindenki más teszi: felálltam és arrébb mentem. Nem szoktam reggelente tükörbe nézni, a kómás énemnek nincs szüksége eféle sokkolásra, azonban ahogy elindultam a mosdóba, megláttam a fejemet a tükörben. Bárcsak ne láttam volna! Talán nem volt jó ötlet vizes hajjal elaludni. Amúgy is mindenfelé azt írják, hogy roppant egészségtelen.
  Tudnillik, hogy a reggeli készülődést könnyen elintézem és ez most sem történt máshogy: egy fésű segítségével próbáltam vállalaható frizurát készíteni szőke, vállig érő, és reggelente meglehetősen kócos hajamból. Nem szoktam sminkelni, aminek hadd ismertessem az okait: először is, a sulinkban nem megengedett az erős smink, amit én teljesen megértek, elvégre suli, (sajnos) tanulni járunk oda, a másik ok meg pofonegyszerű: nem értek én az ilyesmikhez. Szóval csak egy kis alapozót kentem fel és voilá!
  Félóra múlva már ruhában és elfogadható külsővel hagytam el a tömbházat, arcomon egy erőltetett mosollyal.
  - Mi ez a fej, Mél? - hallottam egy kedves hangot a hátam mögül. Aha, szóval az említett mosoly nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. A nehéz vasajtót becsukva megfordultam. Mögöttem egy magas, szőke hajú fiú állt, napbarnított bőrrel és kedvesen mosolygott felém. Noah, a barátom.
  - Neked is helló - feleltem vigyorogva majd átöleltem és puszival köszöntöttem. - Talán nem tetszik a "megkezdődött a suli- fejem"?
  - Ó, dehogynem - mondta és kékeszöld szemével a szemembe nézett.
  - Most pedig mesélj, milyen volt Olaszország?
Hát igen, Noah a nyarat Olaszországban töltötte az olasz nénikéjénél, ezért nem láttam egész nyáron, szóval igazán kíváncsi voltam, milyen jobb programjai voltak, ahelyett, hogy velem találkozzon. Ezt most nyilván nem komolyan gondoltam. Ha mást nem, egy dolgot biztosan megtanultam az évek során: ha a család eltervez valamit, azt meg is valósítja. És ez mindkettőnk családjára igaz.
  Az úton a kopott, monoton, sárgafalú iskoáig elhallgattam, amint Noah az olasz tájakat ecsetelgeti, közben azon gyönyörködve, ahogy a reggeli napfény megcsillan a szőke haján. A kapu előtt már rengetegen voltak: egyesek befelé igyekeztek, míg mások az egész nyáron nem látott ismerősükkel váltottak pár szót az elmúlt három hónapról.
  - Mélisande! Noah! - futott oda hozzánk egyik osztálytársunk, nevezetesen Camelia, aki alacsony, barnahajú szemüveges lány. Beszélgettünk vele egy keveset, aztán vele és pár osztálytársunkkal elindultunk befelé, hogy beüljünk osztálytermünkbe. A beszélgetést hallgatva észrevettem egy lányt, aki igen kitűnt a tömegből. Az első nap alkalmára mindenki kicsit ünnepélyesebbre vette, rajta azonban nagy babarózsaszín pulóver és fekete leggings volt. Eléggé eltévedtnek tűnt, nem láttam eddig a környéken. Hirtelen megfordult és elindult a társaságunk felé.
  - Ömm... helló - köszönt görcsösen. - Nem... nem tudod véletlenül, merre van a mosdó. Azt hiszem rosszul vagyok...
Rögtön tudtam, hogy új a sulinkban. És nem csak a kérdése miatt, hanem mert az arcán több tonna smink volt (olyan insta-lány-szerűségnek tűnt).
  - Persze - mondtam. - Bemész és jobbra a harmadik ajtó.
  - Kösz - mondta és elfutott az épület irányába.

( 93 megtekintés )

Szólj hozzá:

Karina2003107
 
2019. 07. 10. 21:38  
Én is ezért zavarodtam bele egy kicsit, a kis leírás meg lazán elkerülte a figyelmem.

Betti:3
 
2019. 07. 10. 20:25  
Yuzuko, tényleg ez nem is jutott eszembe. Köszi, hogy szóltál. c:
Örülök, hogy tetszett.

Yuzuko 2019. 07. 10. 19:49  
Az előző részben volt ez: „Miért van, hogy nehezemre esik felelni a szembejövő lány kérdésére, miszerint tudom-e merre van a mosdó, mikor negyvenezer ember előtt képes vagyok megszólalni a telefonomon keresztül?”
Ez viszont picit mintha ütközne azzal, ami ebben van, hiszen Agathe akarja tudni, hogy hol a mosdó. Mindegy, nem olyan nagy hiba ez, csak szemet szúrt.

Továbbra is kíváncsian várom, hogy mi lesz belőle. Tetszik, hogy ilyen könnyed a stílusa, néha jól esik ilyet olvasni (akkor is, ha iskoláról szól xd).

Karina2003107
 
2019. 07. 06. 12:40  
Akkor elvesztem...

Betti:3
 
2019. 07. 06. 7:59  
Karina, nem, Agathe a főszereplő.
Kriza, örülök, hogy tetszett.

Karina2003107
 
2019. 07. 05. 21:33  
Mélisande a főszereplő xD (ha jól vettem ki a szövegből)

Kriza
 
2019. 07. 05. 21:12  
Őszintén szólva nekem szimpatikusabb Mélisande, mint a főszereplő.(De ez egyéni szociális probléma mivel én alapból kevés főszereplővel szimpatizálok.) Tetszik nagyon a történet egyébként csak nem vagyok egy túlzottan aktív kommentelő, inkább csak szellem olvasó, de azért remélem hamar meglepsz minket egy következő résszel ^^

Karina2003107
 
2019. 07. 03. 21:28  
Talán nem a vakáció alatt kéne egy olyan sorozatot írni ami iskolával kezdődik xD
(Nyugi, csak viccelek)

Betti:3
 
2019. 07. 03. 6:30  
Haha, bocsi.
Örülök, hogy tetszett.

Karina2003107
 
2019. 07. 03. 2:03  
Iskoláról olvasni a nyári szünetem harmadik napjának éjjelén azért nem egy örömteli dolog x"D.
Amúgy viccet félretéve nagyon jó történet,  nekem tetszik.
Mélisande számomra egy nagyon szimpatikus karakter, könnyen tudok vele azonosulni


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat