Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Foltimoki)

Hashtag Valóság
Megosztás: f

Hashtag Valóság

  Egy képemen a tengerparton állok, látszólag élvezem a hűvös szellőt, ami belekap sötétbarna hajamba (mondom, látszólag, őszintén, nem emlékszem, hogy tényleg élveztem-e vagy inkább a pokolra kívántam a szelet, de mindegy), fejemet kicsit lehajtva mosolygok, közben pedig a jobb kezemmel egy szikla oldalát fogom. Van itt még más is: a következő képen egy bárszéken ülök, a háttérben aranyló homok, amerre csak a szem ellát, na, meg a hullámzó tenger. Kezemben egy zöld smoothie-nak kinéző isten tudja mit tartok és elmerengek a tenger felé. Nyilván nagyban mosolygok. Ez alap. Továbbpörgetve, egy képen az Eiffel-torony előtt pózolok (amitől nem is lakom olyan messze, kábé egy kerületnyire) rózsaszín szoknyában és csíkos garbónyakú felsőben, két barátom társaságában: a szélében és a mosolyéban. Van szelfi jellegű képem, ahol az ágyikómban fekszem a köntösömben (amit amúgy normális esetben fel sem vennék, iszonyat kényelmetlen), mellettem mindenütt nagy, puffos párnák, a napfény pedig kellemesen simogatja az arcom. Van, ahol a tükröm előtt guggolok piros melegítőnadrágban és a derekamat kitörve, telefonnal a kezemben igyekszem elkészíteni a tökéletesnek kinéző képet. Van, ahol csak egy random kávézóban ülök, egy kopott asztalra könyökölve, előttem hatalmas tejszínhabos karamelles frappé (a kedvencem, mindig azt rendelem) és a távolba merengek. Szóval ezt látja az instagram feedemre tévedt random ember. Egy tizenhat éves francia lány, szögegyenes sötétbarna hajjal, sima bőrrel, ragyogó sminkkel, márkás cuccokban, akinek rengeteg változatos programja van, rengeteget nyaral, egészséges életmódot él, rettentően vidám de legfőképpen tökéletes
  Akkor miért van az, hogy ez a hatalmas, iskolának nevezett, sárgafalú épület kapuja előtt sok mindennek érzem magam, csak tökéletesnek nem? Miért van, hogy minden lépés után egyre hevesebben ver a szívem és egy belső hang egyre hangosabban kiáltja, hogy forduljak vissza és menjek haza, mert ez nem én vagyok? Miért van, hogy mindenki, aki az említett kapun bemegy vagy tudomást se vesz rólam, vagy nagy ívben elkerül, mikor a közösségi oldalakon mindenki annyira aranyos velem? Miért van, hogy nehezemre esik felelni a szembejövő lány kérdésére, miszerint tudom-e merre van a mosdó, mikor negyvenezer ember előtt képes vagyok megszólalni a telefonomon keresztül?
  Szóval, kezdjünk mindent szépen az elejéről. Hogy mit keresek én ez a mustársárga épület nagy vaskapuja előtt? Nos, igazából én is ezt szeretném tudni. Tizenhárom éves korom óta magántanuló voltam és el is éldegéltem volna úgy az életem további öt évét, amíg tizennyolc leszek, ha a kedves szüleim nem állnak elő azzal, hogy átestem a ló túloldalára és márpedig én ősszel rendes, hagyományos suliba fogok járni. Én csak néztem, hogy mégis miféle lóról van szó, de sokáig nem kellett agyalnom, mert apu elkezdett magyarázni:
  - Az van, Agathe, hogy az elején még tényleg érdekelt téged a tanulás is és rendszeresen készültél. De az utóbbi másfél évben elzűlöttél: tizenegyig alszol, ha kedved tartja, egy éve nem láttalak könyvvel a kezedben, a füzeteid a szekrényed mélyén vannak, egésznap csak a telefonodat nyomod, tartalmasabb életet élsz online, mint a valóságban! Ezért hát anyukáddal úgy döntöttünk, beíratunk téged egy normális iskolába, ahol újra normális diák módjára tanulni fogsz és lesznek emberi kapcsolataid...
És ez az élet tökéletesen megfelel számomra- gondoltam, de annyira pofátlan én sem vagyok, hogy ezt így kimondjam a szüleim képébe. Emberi kapcsolat? Utoljára, mikor a sulimban emberi kapcsolatom volt, az az én drága Clara barátnőmmel volt, aki elárult. Azóta ott vannak a követőim, akik tisztelnek és szeretnek és meglehetősen bearanyozzák mindennapjaimat. De mivel apu konkrét tényként közölte velem, hogy iskolába fogok járni, nagyon nem tudtam ellenkezni és hát beletörődtem. A nyár végén elmentem bevásárolni: vettem pár új füzetet meg egy-két írószert, ami esetleg szükséges lehet. Aztán van egy Vans táskám, amit ajándékként kaptam a cégtől, feltéve, hogy pár fotóval reklámozom őket az instagramon, és abba mindent beledobtam. Fogalmam sincs, milyen az első nap egy "normális iskolában". Ahogy itt állok, a hatalmas kapu előtt, nem tűnik valami szupernek.

( 172 megtekintés )

Szólj hozzá:

Betti:3
 
2019. 07. 02. 19:09  
Na, bekerült a második rész is, hurrá!
Szóval igen, ha érdekel megtaláljátok az újságban. c:

Karina2003107
 
2019. 06. 30. 18:14  
Az lassú lesz... Főleg amekkora kihaltság van

Betti:3
 
2019. 06. 30. 8:21  
rererebi, ennek örülök. (És annak is örülnék, ha bekerülne végre a 2. rész, amit beküldtem xD )

rererebi
 
2019. 06. 29. 19:55  
Várom a kövi részt

Betti:3
 
2019. 06. 25. 10:51  
Makoto Shin, köszönöm a véleményt.

  - megszűnt felhasználó - 2019. 06. 25. 10:43  
én se hittem volna, hogy tetszeni fog, de eddig érdekes, kellemes olvasni.
persze nem mondom, hogy egyedi - egészen biztos vagyok benne, hogy a további cselekményt bizonyos pontig olvasatlanul is le tudnám írni, de lehet, tévedni fogok, és egészen várom is, hogy tévedjek -, de azért lehet ebből kihozni jó dolgokat.

várom a következő részt^^


Betti:3
 
2019. 06. 25. 9:20  
Ilma*, örülök, hogy tetszett

Ilma* 2019. 06. 25. 8:13  
Nekem is tetszett!

Betti:3
 
2019. 06. 25. 7:53  
Karina, tényleg? Azt hittem, hogy mindenki idegesítőnek fogja elkönyvelni Agathe-t.

Karina2003107
 
2019. 06. 24. 21:44  
annyira együtt tudok érezni a főszereplővel, pedig nem vagyok ista-sztár és normális iskolába járok. Még posztolgatni sem szoktam magamról, csak ritkán (na jó, tavaly nyáron belelendültem a dologba, de az a nyaralás miatt volt, hogy dicsekedjek az osztálytársaimnak). Amúgy rólam szinte semmi nincs a közösségi oldalon (mármint azon az egyen amint fent vagyok).

Betti:3
 
2019. 06. 24. 19:53  
Yuzuko, örülök, hogy ez a véleményed, valamint köszönöm, hogy kommenteltél.

Yuzuko 2019. 06. 24. 19:22  
Nem gondoltam volna, hogy tetszeni fog, de tévedtem. Érdekes és egyedi - legalábbis én még nem olvastam hasonlót, pedig fontos téma.
Kíváncsi vagyok, hogy mit hozol ki belőle. (:


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat