Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Foltimoki)

12:00 - 46.rész folytatás
Megosztás: f

12:00 - 46.rész folytatás

- Egy Vuszla aki szavakkal kommunikál,és nem a fejemben visszhangzik - húzom fel szemöldököm - mindig vannak meglepetések - összegzem megrántva a vállamat
- Hmm bátor kislány vagy. Csak akkor szállt az inadba a bátorság amikor megtudtad, hogy nemsokára anyai örömök elé nézel - fordította el a fejét kissé,s lebiggyesztette száját - Nem tagadhatod. Pontosan érzem mit éreztél - szívta be a levegőt- Mit éreztél..hogy kétségbeestél. De ne aggódj, rajtam kívül csak te magad tudhatod. Én pedig megtartom a titkodat - tette szívére a kezét egy kicsiny mosoly kíséretében - Hogy mi volt az első gondolatod...
- Elég! - hangom immár határozottan reccsent, akár a száraz faág. Azonban nem úgy tűnt, hogy őt izgatná ez akár egy csöppet is. Közelebb lépkedett,elég közel,hogy megcsapjon borzalmasan tömény,erős és bódító Ánizs és Jázmin illata. Erős ám mégis valahol bódító illat volt. Úgy éreztem ha még ennél is közelebb jönne talán álomba is szenderülnék.Mély édes álomba amelyből soha senki sem ébreszthetne fel többé.
- Nem igazán az ami ilyenkor a nagykönyvben meg van írva nem igaz? - kuncogott - Úgy értem csupa áldás az egész, na de sebaj megértem,hogy ezt az alakot miért nem akarod elrontani...- mért végig tetőtől talpig, mint egy árut szokás a piacon - De ne aggódj drágám, Daniel így is biztos szeretni fog.
Honnan tudja a nevét? gondoltam rögtön. Biztosan régóta figyelt minket. De mi oka lett volna rá? S hogy nem vettük észre mindvégig?
- Oké akkor térjünk át a második kérdésre - emelem fel ismét az állam, nem is figyelve az aljas játszadozására - Mit keresel itt?
- Hát nem megmondtam már? - mondta,és úgy tűnt tényleg kezd kicsit ideges lenni amiért mindig mindent el kell magyaráznia - Emiatt vagyok itt...-nézett ismét a hasamra - Miattad. A nők fantasztikus ajándékkal lettek megáldva, hihetetlen törvényeket tudnak ujjá alkotni. Képesek életet adni. Azzal, hogy ezt megteszed elképesztő energiák szabadulnak fel a világunk terébe...- nyelvével ajkait súrolta - Olyanok amelyekkel mi képesek vagyunk tovább élni - teljesen belemerült mondandójába, elkalandozva nézett ki az ablakon, a csillagokra, mintha még arról is megfeledkezett volna hogy jelen vagyok.
-Alkut ajánlok. - nézett ismét rám, s úgy tűnt visszatért a jelenbe - Sajnos ennek a dolognak csúnya hátulütője, hogy saját beleegyezés árán kell csinálnunk . Tehát megkérlek, hogy kilenc hónap múlva, miután a világra segítetted, ajánld fel nekem a gyermeked, s utána észre sem veszel majd semmit kedvesem. Megígérem, hogy örökre eltűnök,s ti élhettek tovább boldogan. - csapta össze két tenyerét - Meglátod olyan lesz mintha semmi sem történt volna. Ha akarod elfeledtethetem veled az egészet. Csak egy szavadba kerül.
- Mit jelent az, hogy felajánlom? - remegtem dühömben
- Nos tudod... - forgatta szemeit
- Mit jelent? - kiáltottam fel
- Nyugalom drágám az idegesség nem tesz jót a babának. Semmi olyasmit amit neked tudnod kéne. Ez egy hosszú és bonyolult folyamat a számodra.De természetesen meg is ölhetlek ha neked úgy tetszik jobban,de akkor az energiáid elvesznek...és az akkora pazarlás lenne nem gondolod?
- Nem. - vágtam rá azonnal gondolkodás nélkül
- Nem? - húzta fel szemöldökét őszinte meglepettséggel - Ez meg miféle válasz?
- Biztos a hormonok. - mondtam a legművibb műmosolyommal megtoldva - Szó sem lehet róla, hogy a természet elfuserált hibája megkapja a gyermekem. Csak a holttestemen keresztül!
- Ah nézzenek oda azok az anyai ösztönök csak megjönnek ha nem is előbb de utóbb biztosan. -nevetett fel,és mindkét kezét karcsú derekára tette.
- Honnan tudod kik vagyunk?
- Ah, régóta figyeltelek téged meg a jóképű barátodat...az olyan heves szerelemnek mint a tietek gyakorta marad nyoma - ismét a hasamra tekintett - De ne aggódj kedvesem azért nem figyeltem állandóan - kacsintott rám mély barna szemével
Gúnyos mosolyra húztam a számat
- Pedig lehet lett volna pár érdekes perced...De gondolom a gonoszság és unalom mocsarában ahonnan jössz nincs kábeltévé mi?
- És humoros is! - tárta szét a karját nevetve - Most már tényleg értem, hogy miért szeret téged Daniel. Annyira hasonlóak vagytok... mindketten rossz poénokkal oldjátok a saját feszültségeteket. - Pedig jobb ha tőlem tudod, előttem nincsenek titkaid - mosolygott, mint egy mérgezett alma rémisztően fehér fogai szinte  szikrákat vettettek. - Hallom milyen gyorsan ver a szíved. - mondta,és a saját mellkasára tette a kezét a szívére, vagy legalábbis oda ahová annak a szervnek kellett volna lennie. Úgy nézett rám mint kígyóbűvölő kobrájára, mintha puszta tekintetével hangjával próbált volna meg irányítani.- Hallok,és érzek mindent -  Ezután, mint aki elengedte ezt a színpadias kéjelgő stílust legyintett,s nekitámaszkodott az íróasztalunknak - Szóval a válasz igen vagy nem? Van még dolgom. - söpörte félre az arcából hosszú fekete haját,de az mintha külön életet élt volna, és engedetlenül mindenképp meg akarta volna találni a módját hogy visszaeshessen a vállára, hogy aztán egészen a derekát csiklandozhassa.
- Már mondtam... - fújtam ki a szavakat idegesen
- Azt hiszem nem fogtad fel, hogy ez nem egy kérdés volt drágám. Ha nem egyezel bele, akkor... oh...nézd csak ki van itt - mondta és az ablak felé tekintett - Előkerült a lovagod az esti kiruccanásból. Daniel...milyen kár lenne, ha sosem tudná megkérni a kezed, s sosem élné meg a saját gyermeke születését. Mert bizony így lesz ha továbbra is makacskodsz.
Meg akarta kérni a kezem? „ dobbant meg a szívem
- Már régóta- legyintett, pedig egy szót se szóltam - a gyűrű éppen itt van - mondta és kihúzta az íróasztal fiókját amin eddig támaszkodott, és szórakozottan a gyűrűs ujjára csúsztatta az ékes aranyt.
- Hát nem is tudom ...hozzám inkább az ezüst illik, de azért nem rossz. Neked biztos jobban fog állni - lehajította elém a földre ,s én csak néztem a gyönyörű ékszert aminek jelen esetben, halk koppanása jelezte látogatóm türelmének végét.
- Szóval Vena... akkor újra felteszem a kérdést. Igen, és mindenki boldogan él míg meg nem hal? Vagy nem és Daniel meghal, majd utána te is követed őt?
Hosszan beszívtam a levegőt
- Jó. Igen. Legyen hát... A válaszom igen.
- Na ez a beszéd. - ugrott fel szinte örömében,még szemei is megcsillantak - Most nem hoztam a papírjaim ugyan, de kezet még foghatunk rá - mondta s kinyújtotta hófehér törékenynek tűnő  kezét felém ,és várta hogy én is így tegyek
Én egyet előre léptem, s olyan gyorsan amennyire csak tudtam előhúztam fegyverem hálóruhám mögül, lőttem, de hiába túl gyors volt. Egy pillanat alatt kikerülte a golyót,s előrántva sajátját dühben forgó szemmel tüzelt egyenest fehér hálóingem közepére - Átkozott...-sziszegte -Én figyelmeztettelek! - kiáltása egészen groteszk módon törte meg az est csendjét
Én először nem is éreztem a fájdalmat. Hátrébb tántorodtam, megkapaszkodtam ágyunk szélébe, a vajszínű takaróba markoltam. Furcsa... az első dolog ami eszembe jutott, hogy a szép ruhám tönkrement, amint megpillantottam a nagy vörös foltot egyre szétterülni rajta.
Daniel épp abban a pillanatban rontott be a lövészajokra, amikor a Vuszla kiugrott az ablakon,én pedig erőm cseppjeitől megfosztva elengedtem az ágy szélét, kicsúszott kezemből pisztolyom, én pedig erőtlenül a földnek csapódtam.

( 133 megtekintés )

Szólj hozzá:

Kenly 2019. 05. 22. 17:05  
tigrancs3 köszönööööm <3 ,és úgy örülök, hogy tetszett a keretes szerkezet is
és wolfGIRLhun,még ezen a héten jön a folytatás ^^

  - megszűnt felhasználó - 2019. 05. 17. 17:39  
Kérlek írj fojtatást ez nagyon izgiii!!! 

tigrancs3 2019. 05. 08. 17:14  
Nagyon izgalmas Habár a vége visszavisz a kezdetekhez, érdekes ez a keretes szerkezet, de nagyon illik ehhez a történethez.


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat