Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Foltimoki)

12:00 - 46.rész
Megosztás: f

12:00 - 46.rész

              “Éjfél van, az éj rideg és szomorú,
              Gyászosra hanyatlik az égi ború:
              Jőj, kedves, örülni az éjbe velem,
              Ébren maga van csak az egy szerelem.

              Vörösmarty Mihály

Vena szemszöge
Alig egy pár órája, hogy elnyomott végül az álom a csendes, egyedül a tücskök ciripelésétől halkan zúgó nyári éjszakán. A körülményekhez képest azon is csodálkoztam, hogy tudok egyáltalán aludni. Sokkal inkább éberen kellene vergődnöm álmatlanul forogva az ágyamban, de annyira kimerültnek éreztem magam, hogy képtelen voltam még csak a szemeimet is nyitva tartani. Az ablakot a nagy melegre való tekintettel,még így este is mindig nyitva hagytuk, s talán pont erre ébredek,ahogy egy erősebb széllökés megborzongatja a tarkómon lévő ,az izzadságtól enyhén vizes pihe hajszálakat. Az asztalon lévő papírok, lágyan meglibbentek a kellemes esti levegőtől.
Édes álmom nagyon gyorsan elszállt,amikor rutinosan az ablak felé fordultam és kinyúltam fél kézzel, hogy beljebb hajtsam azt,de az ablak előtt egy látogatót pillantok meg a jól ismert fehéren málló ablakkeret helyett. Egy talpig feketébe öltözött magas karcsú látogatót, aki olyannyira a sötét árnyak takarásában állt, hogy az arcát sehogy se tudtam kivenni. Viszont fehéren fénylő fogsorát megpillantottam ahogy megcsillant az est holdjának fényében. Nehéz lett volna nem ezt tenni. Szinte rikítottak.
A szívem heveset dobban a látványtól, s karommal ösztönösen Daniel felé nyúlok az ágyban, hogy felébresszem ,s kezemmel őt keresem, de tenyerem csak üres paplant markol. Odafordulok és gyorsan szemügyre veszem az ágy bal féltekét,de Daniel nem volt ott. Csak a szétnyújtott, összegyűrt fehér takarója terült szét mellettem.
- Úgy tűnik a pasid éjszakai kalandokra indult. Tán épp vadászni ment. - mondta az idegen akiről már sikerült megállapítanom, hogy nő, és ráadásul egy nagyon lágy hanggal rendelkező nő.
- Ki vagy te és mit keresel a hálószobámban? - próbáltam úgy helyezkedni még ülő pozíciómban, hogy valamennyire láthassam ki áll előttem, de bárhogy erőltettem a szemeimet, valahogy mindig tökéletesen egybeolvadt a bútoraink,és az ablak által vetett árnyékok ívébe.
- Harcias...ez tetszik - nevet fel - mellesleg szimpatikus a szoba színválasztása. Igazán megnyugtató. És kellemesen otthonos a berendezés is. - lépkedett körbe lassan, miközben felmérte a szobánk részleteit.
- Akkor újra felteszem a kérdést... - mondtam de most már idegességtől remegő hangon -Ki vagy te?
- Az előbb ha jól emlékszem még a mit keresek itt-re is kíváncsi voltál. Ennyire elveszítetted az érdeklődésedet? - játszadozó hanglejtése egyszerre volt rémisztő és kiszámíthatatlan, mint az épp zsákmányát becserkésző vadállat
Lassan felemelkedtem az ágyról, pisztolyomat pedig párnám alól,amit minden esetre magamnál tartottam, alsóneműmbe rejtettem. Habár tisztában voltam azzal is,hogy hívatlan látogatóm szemtanúja az egésznek.
De ki gondolta volna, hogy egyszer ennyire jól fog jönni? És Daniel még kinevette az ötletemet... Na várjon csak, majd ha elmesélem ezt neki akkor már én leszek az aki nevetni fog. Egy pillanatra teljesen megfeledkeztem mindenről, ahogy elképzeltem Daniel arcát amint felhasználom,az én megmondtam kártyát. Próbáltam inkább megfeledkezni,most ezen az újonnan támadt ötletemtől, mielőtt még elmosolyodhatnék, és inkább minden figyelmemet az újonnan érkezett nőre összpontosítom.
Ekkor tudatosult bennem hogy csak egy hálóruhában vagyok,és szinte rosszul éreztem magam vékony fehér csipkeruhámban állva előtte, aki talpig feketébe burkolózva, királynői tartásban figyelt. Egy szabad bőrfelülete sem látszott ki a tenyerén és az arcán kívül. Egy kicsit olyan volt az egész helyzet, mint amikor azt álmodjuk, hogy ruha nélkül megyünk a suliba, habár biztos voltam benne, hogy ez nem csak egy álom, és látogatóm sem csupán egy ártalmatlan rémkép. Erőt és veszélyt sugárzott még a kisujjának rezdülése is.
De eszemben sem volt feláldozni magam ennek az érzésnek. Csak azért is kihúztam magam, és miközben egyik kezemet egész végig a pisztolyomon tartottam a hátam mögött, egyel közelebb lépve hozzá, felszegtem az állam.
A fekete látogatóm fel-alá járkált eközben, de ekkor valamiért gondolt egyet odalépett hozzám, egészen közel hajolt, s így feltárva számomra arcának rejtekét, hirtelen váratlanul kezét a hasamra nyomta  - Ezt keresem! - súgta kísérteties vad mosollyal,én pedig szóhoz sem jutottam a meglepetéstől.  Amint észrevette megrökönyödésem hátrébb lépett.
- Honnan... - kezdtem elhaló hangon olyannyira, hogy még magamat is alig hallottam. Mintha valahonnan nagyon távolról, vagy egyenesen a víz alatt próbáltam volna meg beszélni.
- ...Tudom? - fejezte be helyettem - Nos a bemutatkozás elmaradt és jól is van ez így de annyit tudhatsz, hogy egy Vuszla vagyok.
Ezt már valahogy onnantól kezdve éreztem amint betette ide a lábát. Volt valamiféle megmagyarázhatatlan kisugárzása amit csak a szörnyetegek tudhattak magukénak. Ezenfelül pedig a nő egészében gyönyörű volt. Ahogy az imént közelebb hajolt és tüzetesebben is szemügyre vehettem az arcát, még a lélegzetem is elállt egy percre. Holtsápadt bőre hamvas volt mint a legfrissebben aláhullott hó,szájának szemöldökének íve, olyan előkelő volt, mintha valami ősi királyi család sajátja volna, s hosszú fekete enyhén göndör haja csak hab volt a tortán, ami hosszan elnyújtózott a vállain, s megkoronázta arcának tökéletességét. Csakis egy Vuszla nézhet ki így. Mintha nem is valóságos lenne. Ahogy egyre jobban nézem egyre kevésbé nem hibáztatok egyetlen férfit sem,amiért elcsábulnak egy ilyen látványtól. A természet sem lehet képes ennyire tökéleteset alkotni jókedvéből.
Valójában ez a probléma. Nem mintha abból lennének itt...

( 23 megtekintés )

Szólj hozzá:

Még nincs hozzászólás ebben a topicban.


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat