Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Foltimoki)

12:00 - 45.rész
Megosztás: f

12:00 - 45.rész

            “fekete az anyag rejtett lelke,
            jaj,
            fekete, fekete, fekete.

            Babits Mihály

Úgy néztem fel Geoffra, reszkető ujjaim között továbbra is szorítva a kis megsárgult foszladozó lapot, mintha a világ legnagyobb titkát fedeztem volna fel. És ez számomra ott, és abban a pillanatban részben igaz is volt. De kívülről valószínűleg csak úgy nézhettem ki, mintha épp ki akarnám dobni a taccsot, mivel Geoff lassan közelebb lépett és kezét támogatásképp vállamra engedvén próbálta kiolvasni a tekintetemből,hogy vajon elájulok- e, és kórházba kellene -e vinnie, vagy éppenséggel hátrébb kéne állnia mielőtt dühömben a földhöz vágom a papírt,és esetleg még őt is képen törlöm.
Barátom félelmei azonban alaptalannak bizonyultak, ugyanis egyik verziót sem terveztem eljátszani. Egy egészen más érzés vette magát urrá rajtam. Az az érzés amikor a kirakós oly sok év után végre egy darabbá áll össze, és végre megérted, hogy a bizonyos darabkáknak miért oda kellett kerülniük ahova. Én is megértettem, hogy az én életem darabkái miért pont úgy álltak össze ahogy. És ahelyett, hogy idegesen a fejemet verném a földbe a hiányzó szemek miatt, most felülről nézek a képre ,és most az először...végre tisztán látok.
Úgy éreztem mindjárt megfulladok, a torkom úgy szorított mint a satu. Erre hogy nem gondoltam? Annak idején amikor kutakodtam átfutottam ezen az információn,nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget hisz fogalmam sem volt róla, hogy Vena gyermeket várt, pedig én magam is olvastam, hogy a Feta kiszemelt célpontjai mindig terhes nők voltak. De ez eddig sosem jutott el az agyamig, hisz Vena...Vena terhes volt. Hogy hogy ez nem jutott eszembe ezalatt a pár hét alatt, amióta megtudtam? Ismét látom magam előtt Vena arcát ahogy azt suttogja “Sajnálom „ pont még mielőtt utoljára vett volna levegőt.
Először jár át valami új, valami ismeretlen érzés...A remény.
- Geoff...- kezem még mindig remegett, de immár nemcsak az emlékek tragédiájától, de a hirtelen felfedezés izgatottságától is. - Geoff azt hiszem megvan Vena gyilkosa. Megvan a Vuszla! így már egészen biztosan kijelenthetjük, minden összeállt végre! Elkaphatjuk! Na mit szólsz te meg én? Megtaláljuk és végre bosszút állhatunk Venaért! - hangomban az izgalom egészen új méreteket öltött, úgy éreztem magam mint egy gyerek aki életében először jár édességboltban.
De barátom erre csak csöndben nézett rám. Szemei egészen elfátyolosodtak, tekintete szomorúvá vált, és valamiféle megmagyarázhatatlan érzelem vetült ki az arcára. Bűntudat? Nem...
kétségbeesés?...vagy talán reménytelenség?
Bármi is volt megfagyott tőle az ereimben a vér. A szívem pedig gyorsabban kezdett verni,mint bármikor. Egy dologban biztos voltam. Van még egy titok amit nem mondott el, egy titok ami miatt ide hívott. Érzem. Nem azért, hogy elmondja megnősül,és még csak nem is azért,hogy megmutassa az öcsém jegyzeteit...Amiatt jött amit most épp fájdalmasan,sőt egyenesen kínkeservesen készül kibökni
- Mi a baj Geoff? - Egyre csak jobban kutattam tekintetét,ő pedig egyre csak sápadtabb lett.Lassan az arcszíne majdhogynem megegyezett a csizmáink alatt rétegekben álló hóval- Itt lehet a megoldásunk- mutatom fel ismét a papírokat a kezemben,amik lassan de biztosan kezdtek szétmállani a havas esőben. Arra várok,hogy legalább egy kis izgalmat, esetleg örömöt láthassak rajta. De semmi.
- Sajnálom Daniel. Őszintén... De azt hiszem kihagytad az egyik legfontosabb dolgot. - tett pár lépést hátra,és a háttérben húzódó erdőt kémlelte ,sőt szinte szuggerálta de úgy mintha az csupán tekintetétől bármikor lángba borulhatna, ha ő éppen úgy akarná.
- Miről beszélsz? - komolyan kezdett megijeszteni a viselkedése. Ráadásul mindeközben próbáltam figyelmen kívül hagyni a tényt,hogy a lábaim lassacskán jégcsapokká alakulnak,és ha nem mozdítom meg őket akkor én is odafagyok velük együtt,örökre díszként szolgálva a mező közepén. De mégsem tudtam megmozdítani őket. Nem engedelmeskedtek többé nekem.
- Tudod,én sem voltam benne biztos először...- kezdte Geoff - habár sosem voltak jó érzéseim vele kapcsolatban. Emlékszel amikor a kocsiban ülve azt kérdeztem miért bízhatnánk meg benne? Emlékszem azt mondtad rá fogok jönni,hogy a félelmeim alaptalanok... - immár nem figyelte az erdőt ismét engem nézett -  Azóta furcsa vagy mióta találkoztatok. Én pedig nem akartam elmondani, hogy megváltoztatott téged Daniel, mert azt hittem ez csak a boldogság...azt hittem végre megváltás ért vele téged azok után ami Venaval történt...de a megváltás helyett maga az átok ért el.
- Milyen átok? - nevettem fel bár magam sem tudtam, hogy azért mert valóban viccesnek találtam,vagy pedig csupán idegességemet akartam így palástolni.
- Aztán kutakodtam, olvasgattam - Geoff immár fel-alá járkált velem szemben,és néha még a kezével is gesztikulált,ahogy megpróbálta átadni az üzenetet - És volt pár...hogy is mondjam...praktika amivel egyre jobban meggyőződtem felőle...végül akkor lettem biztos benne amikor megtaláltam Mike jegyzeteit... - ekkor hirtelen megtorpant, egy helybe kényszerítette magát - Mióta vannak rémálmaid Daniel? - kérdezte könnyedén csak úgy mellékesen,mintha azt kérdezte volna nem felejtettem-e el tejet venni a boltban.
- Öhmm...Nem tudom ezt miért épp most kéne megbeszélnünk Geoff?! - tártam szét a karom
- Hidd el. Most kell.
- Azt hiszem sejted, hogy mióta - vetettem oda hisz tudtam, hogy tisztában van vele, hogy melyik volt az a bizonyos nap amióta egy éjszakát sem tudok végigaludni a rémképek nélkül
- Igazad van. Bocsáss meg. Ahogy a következő kérdéseimért is...próbálj majd meg - sóhajtott - Mit láttál az álmaidban, mióta elment? Konkrétan kell tudnom, kérlek mondj el mindent.
- Nem akarok... - “erről beszélni „ akartam volna mondani. Hát persze hogy nem. Semmi kedvem nincs elmondani a legfájóbb, legszörnyűbb álmokat, a legmélyebb érzéseimet, főleg nem éppen egy ilyen helyzetben. Minden porcikám tiltakozott ez ellen. Úgy éreztem ez csakis rám tartozik.De azt is éreztem,hogy most már kénytelen leszek elmondani ha meg akarom tudni miről beszél Geoff. És az is érdekelt, hogy mi köze lehet bárminek is az álmaimhoz..olyan régóta keresem rájuk a magyarázatot
Erősen lehunytam a szemem, beszívtam a hideg levegőt és valahonnan mélyről elkezdtem előásni mindent
- Az álmaimban Venaval vagyok a régi házban...amitől itt állunk most nem messze. - mutatok a távolban álló házra - Egy estét álmodok meg, egy valóban megtörténtet, azután miután hazajöttem egy késő esti vadászatból...és látom az egészet...minden valóságos..ő is az. Beszélgetünk...aztán pedig eltűnik...mindig másképp de valahogy mindig a semmivé válik. - gyorsan a magasba emelem az állam mielőtt egy kicsiny könnycsepp, ami a szemüregemben már kényelmesen elhelyezkedett, lefolyhatna az arcomon is.
Geoff szemében most először látok őszinte sajnálatot és csodálatot egyszerre. Látom mennyire értékeli, hogy végre nem zárkóztam be ezzel kapcsolatban magamba, a páncélomba és végre engedtem láttatni a fájdalmam. Egy emlék ötlik a fejembe, ahogy Geoff áll mellettem,és így szól : “Ha készen állsz beszélni róla, ha majd egyszer eljön az idő...én itt leszek „ . És betartotta a szavát. Tényleg itt van most,hogy eljött ez a pillanat. Végig mellettem maradt,még a legnagyobb fájdalmak és őrültségek közepette is.
- Mikor szűntek meg ezek az álmok Vena körül forogni? - kérdezte aztán
- Nem tudom...nem szűntek meg...csak átalakultak..más álmaimban is jelen volt csak másképp..
- Például hogy? - faggatott tovább, és ingerült arckifejezésem ellenére még mindig érdeklődő volt
- Például láttam az esküvőnket..vagy...mást mondott mint azelőtt...de nem értem...
- Mióta? - tette fel a kérdést, várva a választ ami mindenre megadja majd a magyarázatot
- Mióta? Azt hiszem... Ahh najó tudom..- szívtam be a levegőt megadóan,miután Geoff rosszalló tekintete rám szegeződött - Mióta Irene-el találkoztam. Azt hiszem így védekeztem az ellen, hogy ismét szerelmes legyek...a bűntudat miatt...kitaláltam ezeket az álmokat, hogy nehogy elfelejtsem Venát. - a szavak amik kifakadtak belőlem már át sem futottak az agyamon,egyenest a számon törtek utat maguknak. Csak a levegőben viszhangzottak furcsának és idegennek, habár számomra nem újkeletű gondolatok voltak. El sem hittem, hogy ezeket mind hangosan is kijelentettem,itt és most Geoff előtt, hogy bevallottam a mardosó bűntudatom,amit amiatt éreztem ,hogy “lecseréltem „ őt.
- Bárcsak igazad lenne Daniel. De sajnos nincs... Konkrét oka van annak ugyanis, hogy ezeket álmodod mióta megjelent Irene - megpróbálta a vállamra tenni a kezét,de elrántottam mielőtt hozzám érhetett volna
- Elég volt ebből a virágnyelvből most már. -léptem hátrébb párat,szinte ösztönös menekülési kényszert érezve - Mondd el végre, hogy miről beszélsz, vagy most azonnal lelépek.
Geoff nem követett,csak leengedte kezét, aminek a vállamon kellett volna nyugvópontot találnia
- Csak arról hogy nagyon rossz az ízlésed van a nők terén Daniel. Ugyanis barátom beleszerettél az ellenségbe.
- Még... - éreztem ahogy a szívem kihagy egy ütemet,s értetlenségemben alig bírtam beszélni -  mindig nem...értem, hogy...
A röpke csend amit Geoff hagyott leülni közénk a válaszadása előtt, habár csak egy másodpercig tartott,az én életemben mégis a legesleghosszabb időnek tűnt amit valaha ki kellett várnom. Hosszú,bizonytalan,rémisztő. Ezekkel a szavakkal tudnám a legjobban leírni. Mintha az idő is megállt volna,minden lényegtelen dolog, megragadta a tekintetemet. Láttam ahogy egy különösen szép hópehely leesik a kézfejemre. Azt is, ahogy Geoff szája szinte, egy vonallá préselődik össze,pont még mielőtt a pára ismét, akárcsak a cigaretta füst előtörhetne belőle.
- Beleszerettél egy gyönyörű, de ravasz Vuszlába, aki ráadásul most is épp mögötted áll
Automatikusan hátranéztem ahogy Geoff befejezte, és az esős havas ködfelhő mögött Irene állt, hulla sápadt arccal,és könnyekben úszó szemekkel.

( 42 megtekintés )

Szólj hozzá:

tigrancs3 2019. 05. 08. 16:59  
Háát...:O Annyit tudok mondani, hogy azta. Én még azt hittem, hogy Irene-t meg fogja ölni egy másik vuszla, és egy harmadik fogja elcsábítani Daniel-t mondhatni a legvégén, pont az, aki Vena-val végzett. De ezen most nagyon meglepődtem. 


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat