Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Foltimoki)

Csütörtök /2.rész/
Megosztás: f

Csütörtök /2.rész/

Említettem a pillangó effektust. Nos akinek ez nem érthető, ez csak annyit tesz, hogy abból, hogy a világ egyik részén egy pillangó megrebbenti a szárnyát, óriási tornádó keletkezhet a másik oldalon.
Hasonló az én helyzetem is. Egy egyszerű döntés akkora következményeket okoz, hogy eljutottam idáig, és most ezeket próbálom leírni. Érdekes tud lenni a világ.

Csütörtök van. Pontosan egy hét telt ez az órarend osztás óta. Épp matekon ülök és tanárnő egy nagggyon hosszú és nagggyon unalmas, szájbarágós történetet magyaráz. Attól, hogy hatodikosok vagyunk, még nem kell mindent elmagyarázni, mint valami kisgyereknek. Mindenki arckifejezésén látszik, hogy unja az egészet. Van aki alszik, van, aki már most elkezdte megírni a házit. Én tettem a figyelmemet tanárnő felé, miközben már lélekben a Bahamákon vagyok. -Ezek után mindenki levonhatná a következtetést, é észrevehetné, hogy a tetteinek súlya van .... -Mindent így zár. Szerintem már ő is unja ezt a szöveget de nem tud jobbat kitalálni. Mindenki felfigyelt erre a mondatra. Az egész csoport tudta, hogy végre vége van a monológnak. Gyors nyüzsgés fut végig a termen, lopva az órára pillantok. Először megakad a szemem, alig tudom elhinni. Két perc és csengetnek! Tanárnő végigbeszélte az EGÉSZ ÓRÁT. Mondjuk sejthettük volna abból ,hogy előre feladja a házit, nehogy véletlenül elmaradjon. Amint megszólalt a csengő, az a-sok vígan felkapták a felszerelésüket, és elsietettek. (Összevont matekunk van a b-sek termében). Hál' istennek már csak egy óránk van, igaz, tesi, de csak kibírjuk. Jogos a kérdés: Miért nem szeretem/szeretjük a tesit? Egyszerű. Rémes a tanárunk. Év elején került ide, természetesen a mi osztályunk is a szerencsétlenek közt volt.
Viszonylag zavartalanul zajlott az óra (kivételesen). Gyorsan átöltöztem, összedobtam a cuccom, és mentem ebédelni. Elég érdekes nálunk a menza, hisz kicsengőkor mindenki betömörül, és egy fél óra múlva zárnak is. Ha enni akarsz, sietsz. Tejbegríz volt. NAKÖSSZ. Laktózérzékeny vagyok, és a táskámban maradt a gyógyszer. Mennyi az esélye annak, hogy nem lesznek sokan, mire felszaladok a laktázért? Nulla. Természetesen. Igazából nem is nagyon akartam küzdeni. Visszasétáltam a terembe, összepakoltam, és mivel a táskámban volt még egy szendvics, megettem azt.
Pár éve a zeneiskola átköltözött a suliba, szóval a zongora órák a 12-es teremben voltak. Bementem, udvariasan köszöntem tanárnőnek, akivel már előre meg volt beszélve, hogy jövök, leültem az egyik hátsó padba, és elkezdtem matek házit írni.
Pár perc múlva belépett az ajtón ekar. Az ajtó záródására felnéztem. Fura, észre sem vettem volna, hogy jött valaki, ha nincs huzat. Rám mosolygott. Néha szoktam látni a folyosón, de ennyi az össz. Biccentettem. Lepakolt, majd leült zongorázni.

Ez volt hát az első alkalom. Egész ironikusnak érzem, hogy teljesen közömbösen, idegenként néztem rá. Eleinte csak a hosszú matekóra miatt emlékeztem erre a napra, mégis sokkal fontosabb lett.
Ezután folyamatosan épült a kapcsolatunk, de valami, vagy inkább valaki....

( 68 megtekintés )

Szólj hozzá:

rererebi
 
2019. 04. 28. 13:27  
Na még mindig nem tudok véleményt mondani...
De az Ekar-t írhatnád nagybetűvel is
És amúgy nyolcadikoshoz képest nagyon jól fogalmazol, tehetséges vagy. Várom, mi fog kisülni ebből a történetből.


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat