Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Bettica)

12:00
Megosztás: f

12:00

    "Más szin a napfény vendég-máza,
    a nap a színek piktora mind:
    fekete bellül a földnek váza," 
        Babits Mihály


Pontban 14:50-kor kanyarodtam be kölcsönzött kocsimmal a régi házunk utcájába, habár eléggé meggyűlt a bajom az indulással, ugyanis a hatalmas hóesés miatt alig tudtam beindítani a motort,és az ajtók is befagytak. Meglehelem jégcsappá gémberedett kezeimet mielőtt a kormányra teszem őket,és felsóhajtok. Még így kora délután is nagy pelyhekben szállt a hó, így az ablaktörlő csak folyamatos munka árán volt képes tisztán tartani szemeimnek a terepet. Nem vagyok hozzászokva a vezetéshez, így elég idegen a kormány ellenállása. Ez általában Geoff reszortja volt, ő vezetett amíg én gyakorta az anyósülésen ültem,és felváltva bámultam ki egyszer az ablakon,egyszer pedig idegesítettem őt az oda nem illő közbeszólásaimmal.  Persze ehhez  az emlékképhez az is hozzátartozott volna, hogy az öcsém a hátsó ülésen üljön Stellával, és álmosan a lány vállára hajtott fejjel motyogjon neki valamiről,ami számunkra vagyis az elöl ülők részére szigorúan titkosított. Az meg végképp szebbé tette volna, ha Vena a mögöttem lévő ülésen fáradtan nyújtózkodott volna,és Geoff védelmére kelve arról beszélt volna, hogy ne fárasszam őt tovább,de azért minden egyes szórakozott viccemen halványan elmosolyodott volna, csak úgy óvatosan.
De mindennek már nagyon rég vége. Legalábbis számomra úgy érződik mintha ezek nem is egy évvel ezelőtt, de mintha egy előző életben történtek volna. Most egyedül vagyok. Nem tudok rászólni az öcsémre amikor rájön a gyermeki hisztéria,mert nincs többé. Nincs itt Geoff hogy idegesítsem. Senki. Üres a kocsi amiben ülök, de a lelkem még annál is üresebb. Már nem is érzek semmit ezen emlékeken merengve, csak a hűvös közöny járja át testemet,és a hiány kocogtatja dermedt kórószáraz ujjaival szívemet.
Végighajtok az elhagyatott kis utcácskán,innen már látom a házunkat. A régi házunkat ami annyi borzalmas emlék őrzője. Tovább nem is nézek rá,mielőtt ismét végigjárhatnám az agyamban a szokott önemésztési köreimet. Inkább a ház köré tekintek,és szememmel Geoffot keresem. Azt írta jöjjek három órára a házunk elé, mégis ő az aki nincs még itt. Tipikus...
Gyorsan a kocsi órájára pillantok. 14:55. Oké. Van még öt perce, lehet túl korán leírtam.
Kiszállok,és felveszem vastag, kibélelt bőrdzsekimet. Sajnos a mínusz fokokra való tekintettel, december közepén ez nem a legjobb választás,de most ez volt az egyetlen meleg ruhám amit épp elő tudtam ásni.
Amikor aztán épp egy perccel múlt el három óra ,de még mindig senkit nem látok, elindulok a házunk mögé. Kerítés nem volt az épület körül,és mögötte egy kisebb mező terült el,ami egy idő után erdővé alakul ha elég messzire merészkedünk.
Elsétálok a mező felé, közben csizmám minden egyes lépésnél mélyre merül a hólében,cuppogó hangot adva ki maga után ,szemeimbe pedig immár valamiféle havas eső szerűség próbálja meggátolni látásomat. Egy évvel ezelőtt is itt álltam valahol. Ezen a mezőn, ahol összefutottam azzal a fehér ruhás Vuszlával akinek ébenfekete haja volt, s a testén kavargó jelek még annál is sötétebben fénylettek. Csak annyi eltéréssel, hogy aznap egy tikkasztó nyári estén jártam itt, most pedig itt állok a tél közepén. Dermesztő hideg volt, de mintha nem csak az időjárás miatt lett volna így. Úgy éreztem akkor is ilyen hidegnek éreztem volna ezt a helyet és magamat, ha a nyár közepén lettem volna ugyanitt.
Három óráról volt szó. Itt vagyok, erre semmi.Talán Geoff még beugrott volna ebédelni mielőtt idefurikázik?
Miközben komolyan elgondolkodom ennek a felvetésnek a valószerűségén ,és amikor már jócskán eltávolodtam a kocsimtól akkor pillantom meg. Háttal áll nekem jó pár méterrel előrébb,és karba tett kézzel nézi az előtte elterülő tájat. Nemsokkal mellette piros autója áll, amivel érkezett.
- Azt nem írtad meg a levélben hogy bújócskázni is fogunk. Kicsit rossz idő van ahhoz. - mondtam neki amikor már elég közel voltam hogy hallja. Megálltam előtte jó pár lépés távolságot hagyva köztünk, épp annyit hogy ne kelljen ordibálnom, de ne szegjem meg a köztünk kialakult íratlan távolságtartási szabályt sem.
- Azért mégis megtaláltál. - mondta meglepően nyugodt hangon - Örülök, hogy eljöttél.
- Nem volt sok más választásom Geoff... - nézek rá még mindig magyarázatra várva - Mi az a fantasztikus dolog amit mindenképp el kell hogy mondj nekem? - teszem zsebre kezeim
- Hát...tényleg van pár dolog amiről muszáj beszélnünk...De először mondd el, hol jártál az elmúlt napokban? - arckifejezése mit sem változik,még mindig teljesen komolyan és nyugodtan beszél,én pedig egyre furcsábbnak tartom ezt.
- Körülnéztem Párizsban. Fotózkodtam az Eiffel torony alatt. Kóstoltad már a franciák croissantját? Valami isteni.
Egy pillanatra mintha Geoff szájának széle mosolyra rándult volna, de azt sem tartottam volna elképzelhetetlennek hogy csak a szemem káprázott az esős havas löttytől,ami még mindig kitartóan esett.
- Örülök, hogy még megvan a humorérzéked. Tudni akarod én merre jártam amíg te Franciaország kulináris élvezeteivel foglalatoskodtál?
- Gondolom úgyis elfogod mondani,bármi is a válaszom. - sóhajtottam
- így van. De előtte még valami mást szeretnék elmondani... - s ekkor mélyen a földnek szegezte tekintetét
A pillantása, a hangjának súlya automatikusan rossz érzést kelt bennem. Eszembe jut amikor legutóbb láttam. Amikor Stella vérző kezét fogta,miközben úgy nézett rám mintha semmi több nem lennék már számára csupán egy újabb folt a rég kiszakadt farmerján,amitől már ezer éve meg kellett volna válnia...Meg akartam kérdezni hogy, hogy van Stella akit legutóbb az én poharam szétrobbanó üvegdarabkái sebesítettek meg.. De egyszerűen most nem jött úgy a számra a szó, olyan könnyedén ahogy máskor szokott.
- Stella...ő....hol van? - kérdeztem végül
- A keze jobban van, de a lelkével kapcsolatban őt kéne kérdezd - vágja rá Geoff olyan gyorsan, mintha legalábbis betanulta volna a szövegét
- Azt hiszem arra nekem már nem lesz lehetőségem. -Felszegem az államat - Miért hívtál ide Geoff?
- Két dolog miatt. A kevésbé fontossal kezdem. Régóta tudod már hogy szeretem Stellát. Csak el akartam mondani hogy azután miután elviharzottál azon az estén,és miután összevarrtam annak a lánynak a vérző kezét aki a legtöbbet jelenti nekem a világon...rájöttem hogy az élet nem olyan hosszú mint gondoltam. Főleg nem a miénk. - immár tekintetemet kutatta- Sosem tudhatjuk mi fog következni,de egy dologra rájöttem. Nem tudok Stella nélkül élni. Ezért aztán még aznap megkértem a kezét.
Nagy, mély csönd következett. Teljesen ledöbbentem. És ennek több oka is volt. A legelső nyilván az volt, hogy a helyzet több skálán mérhetően is furcsa volt ,és ez az egyszerű határozottság amivel ezt közölte, nem is beszélve a borzasztó időválasztáshoz,ami azt súgta,sőt üvöltötte ennek a beszélgetésnek nem itt a helye. A második az volt hogy meglepett a tény, hogy Geoff még annak ellenére is beavat ebbe hogy jelenleg igen erős harag,és távolságtartás uralkodik közöttünk. A harmadik pedig az volt, hogyha szerinte ez a kevésbé fontos hír akkor mi lehet a fontos? Erre kíváncsiság,és egy kis aggódás fogott el. Lehet csak az én szemszögemből ez a kevésbé fontos. De akkor mi lehet az?
Azt kívántam bárcsak másképp lenne ez. Bárcsak sokkal előbb történt volna ez, amikor őszintén örülhettem volna a hírnek,amikor megölelhettem volna Geoffot és aztán ahogy szoktuk összeültünk volna,és mindenről beszélgethettünk volna,ami csak az eszünkben van. De én nem voltam képes ilyen érzelmekre. Többé nem.
- Gratulálok. - mondtam,de annyira erőltetett, hamis, és hétköznapi szónak hangzott ez hogy még az én fülem is feljajdult - És akkor mi a másik ok ami miatt idehívtál?
- Köszönöm. - bólintott Geoff,és a helyzethez képest úgy tűnt, mint aki ezt teljesen komolyan  mondja. - A másik egy sokkal súlyosabb hír, aminek...nem fogsz örülni. És lehet nehéz lesz feldolgozni.
- Miről beszélsz? -úgy éreztem a fejem össze vissza zsong - Csak bökd már ki Geoff! - váltottam idegesebb hangvételre.
Geoff vett egy órási lélegzetet, majd nekikezdett

( 40 megtekintés )

Szólj hozzá:

Még nincs hozzászólás ebben a topicban.


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat