Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Foltimoki)

Last Hurrah
Megosztás: f

Last Hurrah

Végignéztem a tükörképemen. Enyhén magasított sarkú cipő volt rajta, illetve egy talán túlságosan rövid vörös, testhez simuló ruha. Szőke hátközépig érő haja a vállára omlott. Mikor végre az arcára tekintettem, sikerült felismernem magam. Egy összetört lány, elhagyva álmait. Megvillantottam legmeggyőzőbb mosolyom, de még nem volt elég ahhoz, hogy ne ismerjek magamra. Illetve az új magamra. Szükségem lesz sminkre.
- Gyere már szivi - dörömbölt vihogva az ajtómon Kamilla. Máris be volt állva. Remek.
- Egy pillanat csak... - kezdtem bele, hogy megindokoljam, miért vagyok még a szobámban, amikor megígértem, hogy a mai éjszakát végigbulizom vele. Velük. Az igazság annyi volt, hogy a plafont bámultam és próbáltam nem sírni, de ezt mégse mondhattam. Ez az ő estéje. Nem fogom tönkretenni, még akkor se, ha azután, hogy elmondom neki, soha többé nem megyek semmilyen buliba, megutál. Mert meg fog. Egy felszínes kapcsolat nem bírja ki azt, hogy megszűnik a két személy összes érintkezési pontja. De én ezt nem bírom tovább. Ez nem az én életem. Kezdek beleőrülni és ez az, amit nem engedhetek meg magamnak. Megígértem apának, hogy sosem leszek olyan bolond és romlott, mint anya. Normális életem lesz. Ezentúl normális lesz. Ez az utolsó ***ség, amit csinálok. - Megyek - mondtam végül, majd felálltam és még egyszer megnéztem, hogy kinek nézek ki.
- Mosoly - motyogtam magamnak. - Ne felejts el mosolyogni, vagy rájönnek, hogy ez nem te vagy. És az nem lenne túl jó, nem igaz? - kérdeztem továbbra is úgy, hogy csak én értsem. Te jó ég, most tulajdonképpen magamban beszélek.
Kinyitottam az ajtót, mire Kami gyakorlatilag a nyakamba ugrott.
- Boldog szülinapot - sikítottam előhozva régi önmagam. Nem arról van szó, szerettem őt. Szerettem ő lenni. Csak tönkretett. És nagyon nehéz elhagyni a régi szokásaim, hiszen szeretem őket. Szeretek inni, szeretek cigizni, szeretek flörtölni. De egyszerűen nem folytathatom. Mert teljesen tönkre fogok menni ezektől. Már most egy roncs vagyok félig-meddig. De talán még vissza tudom csinálni. De ahhoz minden eddigi szokásom abba kell hagynom. Ez lesz az utolsó ilyen bulim. Még egyszer utoljára. De legalább ezután talán normális lehetek. Már csak a gondolata is hihetetlen.
- Kösziiii - sikított ő is a fülembe.
- Várj, bent hagytam az ajándékod - nevettem fel, hiszen ez elég abszurdnak hangozhatott. Itt vár rám öt perce, hogy jöjjek már ki és mégis sikeresen ott hagytam az ajándékát. Nem is én lennék.
- Bolond - nevetett. Igen, bolond vagyok. És épp ez a baj.
- Ezért kell itt hagyjalak, életem - gondoltam Kamira nézve a táskával a kezemben. - De a szülinapod még olyan lesz, amilyennek szeretnéd, ne aggódj.
- Tessék - adtam oda neki mosolyogva. Belenézett, majd egyesével kiemelte a dolgokat. Én voltam az egyetlen ember, akinek hajlandó volt megnézni az ajándékait a buli közben. Mindenki másét másnap nézegette meg, hogy ne veszítsen értékes perceket a parti idejéből. Az első darab, amit talált benne, a piros sapka volt, ami a legtöbb cuccához nagyon királyul ment. Azonnal felhúzta sötétszőke tincsire, majd berohant a szobába megnézni magát. Bevittem utána a táskát. Felsikítva a nyakamba ugrott.
- Épp elégszer volt fülgyulladásod - mosolyogtam rá. Felnevetett, majd kivette a gyönyörű fehér ruhát és utána a piros bandanát is és totálisan meghatódva nézett rám. Még kilencedikben mondta, mikor megismerkedtünk, hogy mennyire tetszenek neki a bandanák, és bár van egy csomó cucca, ami majdnem olyan, de úgy örülne egy igazinak. Újból megölelt, majd levette a sapkát és felkötötte a haját a kendővel.
- Imádlak - suttogta, azután pedig megragadta a csuklóm és lerángatott. Egy limuzin várt minket a ház ajtaja előtt. Na igen, egyszer lesz az ember tizennyolc éves, ha egyszer gazdag, miért ne rendeltessen az édesapjával egy limuzint, ami elviszi őt ahhoz a házhoz, ahol majd leissza magát a sárga földig, immáron legálisan. Vigyorogva bemásztunk a járműbe. Fogalmam sincs már, hogy milyen zenéket hallgattunk, de mindet végigüvöltöttük és közben ittunk egy keveset. Én alapoztam, viszont biztos voltam benne, hogy barátnőmnek már nem ezek az első poharak a mai napon. Mikor megérkeztünk, vihorászva kivánszorogtunk a kocsiból és beléptünk a házba.

***

- Olyan másnapos vagyok - nyafogta Kami immáron náluk, a bulit követő nap reggelén.
- Hoztam gyógyszert - lépett be édesanyja. A hangján éreztem, hogy mosolyog, bár nem láthattam, hiszen éppen egy párnát szorítottam a fejemre, mert hihetetlen fájt, illetve a fülem is zúgott. Ám mikor meghallottam ezt a mondatot, azonnal felültem, talán túlságosan is hirtelen, mivel utána nagyjából tíz másodpercig csak sötét foltokat láttam. Már nyúltam a megváltást nyújtó szerért, mikor a nő hátrébb lépett. - Előbb egyetek valamit. Ha éhgyomorra veszitek be, annak nem lesz jó vége - mondta, majd a következő pillanatban az apa is belépett kezében egy tálcán sok-sok rántottával. Olyan fantasztikusan nézett ki, csakhogy a gyomrom nem volt hajlandó túl sokat befogadni belőle, szóval néhány finom falat után már nyúltam is a bogyókért, hogy csillapítsam a fejfájást, illetve az esetleges hányingert.

***

- És az utolsó - tépte le a csomagolást az ajándékról Kami, majd felemelt egy sminkkészletet, hogy én is láthassam. Régebben mindent megadtam volna egy ilyenért. Most viszont...
- Beszélnünk kell - néztem rá felsóhajtva.
- Baj van? - nézett rám kérdő tekintettel. Ahogy végignéztem az arcán, elbizonytalanodtam. Annyi közös emlék, annyi átbulizott éjszaka, annyi éneklés, annyi nevetés...
- Szeretnék... szeretnék más lenni. Szakítani az eddigi életmódommal - mondtam ki.
- De... de miért? - kérdezett vissza.
- Kezdek ebbe beleőrülni - vallottam be. Egyikőnk sem tudta jól kezelni ezt a szituációt, még sosem volt komoly, mély beszélgetésünk. Pedig lehet, hogy szükség lett volna rá. - Nem érzem magam jól a bőrömben. Téged imádlak, ne érts félre - tettem hozzá rémült arcát látva -, de ezt így nem folytathatom. Ez volt az utolsó bulim - mondtam ki.

( 44 megtekintés )

Szólj hozzá:

gazni
 
2019. 02. 24. 18:13  
Nem hiszem el, hogy már megint benne hagytam egy csúnya szót. x.x


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat