Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Bettica)

EEF - Különkiadás!
Megosztás: f

EEF - Különkiadás!

Kedves naplószerű jegyzettömb!

Sztella az ágyam közepén ült törökülésben és egy apró bögréből teát szürcsölgetett. Sötétrózsaszín, kötött pulcsit viselt és egy fekete cicanadrágot.
Erik olyan erővel vágódott le mellé, hogy az ágyon pihenő magazinok felrepültek a takaróról.

- Óvatosabban már! - kiabált a szőkeségre a nővérem.
- Halljátok, még mindig fáj a lábam - sóhajtotta Erik, mire felmordultam.
- Nekem meg a hátsóm, szerintem én győztem.
-Meghalnék, ha minden nap koncerteznem kéne és ugrálva kellene énekelnem!
- Szerintem azok hamarabb halnának meg, akik hallgatnák - nézett rá Sztella, mire hangosan felröhögtem.
Erik csak motyogott valamit, majd nagyot sóhajtva az oldalára fordult. Szőke haja elterült a lepedőn, miközben a telefonját nyomkodta. Egy ideig unottan leste a képernyőt, aztán hirtelen felvirult az arca, és megvilágosodva nézett maga elé, aztán rám.

- Mi történt, Dugasz? - kapta fel a fejét Sztella.
- Tetkót csináltatok! - rikoltotta vidáman, majd felmutatta a mobilját.
- Nem vagy még is így elég gusztustalan? - vágott a nővérem egy grimaszt, mire Erik hozzávágta az egyik plüssöm.
- Fulladj meg! - morogta.
- Csend legyen, vagy elfújlak! - kiabálta a nővérem, a szájával fújást imitálva, mire Erik bedühödött és lerúgta őt az ágyról.
- Roni, mi lenne, ha közös tetkót csináltatnánk? - ötletelt Erik. - Tudod, mint azok az igazi, hatalmas legjobb barátok! Mindjárt keresek is egyet...
Azzal újra bújni kezdte a telefonját.

- Haha, na persze! - tápászkodott fel a földről Sztella nevetve. - Anyu úgysem fogja megengedni!
- Na, fogadjunk! - vágtam oda dacosan. Szinte biztos voltam benne, hogy anyu igent mond.

Nem mondott.

- Ezt nem hiszem el! - ordítottam fel, miközben fel-alá járkáltam az udvarunkon. - Nem lehet, hogy annak az idióta Sztellának van igaza!
Egyszer csak, mintha a messiás érkezett volna közénk, egy furgon lassított le előttünk. Az apró ablakon egy ismerős alak hajolt ki.
- Hogy, s mint, Szomszéd? - hallottam meg Jas hangját. - Jobban van a feneked?
- Fogjuk rá - mondtam zavartan, miközben reménykedve körbenéztem, hallotta-e ezt a kérdést rajtam és Eriken kívül valaki.
- Na és miért ilyen morcos a kisasszony? - kuncogott Jas, miközben a kidugta a karját az ablakon, hogy lehamuzza a cigarettáját. Megláttam a tetkókat az alkarján, és szinte rögtön megfogalmazódott bennem egy újabb nagy ötlet. Ravaszul pillantottam Erikre.

- Hát, ma szerettünk volna tetkót csináltatni, azonban anyu nem ér rá, hogy keressen nekünk egy szalont - füllentettem. - Meg arra sem, hogy elvigyen minket.
Eriknek rögtön leesett a húszfillér. Kajánul vigyorgott rám.
- Nahát, egy tetkó?- döbbent le Jas, de az arcán mindeközben mosoly csillogott. - Gyertek, elviszlek titeket egy jó helyre!
Úgy éreztük magunkat, mint akik háborút nyertek. A szalonhoz vezető úton Jas arról panaszkodott, hogy anyu azt hiszi ő törte össze a kocsinkat, ezért egy szakadt, bérelt furgonnal kell munkába járnia. Elszorult a torkom, de nem mondtam semmit.
A tetkószalon, ahová Jas vitt minket, minden volt, csak bizalomgerjesztő nem, viszont nem futamodhattunk meg a cél előtt. A falon a tetováló eddigi munkái voltak fellelhetők, méghozzá bekereteztetve. A fal sötétlila volt, itt-ott kopott, néhol meg penészes.
Dani, a tetováló  kedves alaknak tűnt, ez pedig oldotta bennem a feszültséget egy kicsit. Barna bőr, telivarrt test, széles mosoly és kopasz fej.
- Szóval, egy angol mondat lesz. Közös tetkó, ugye? - vigyorgott rám, miközben leültem a fotelba. - Te szeretnél lenni az első?
- Igen, a szöszi kicsit megszeppent - vetettem egy pillantást Erikre, aki félholtan, tág szemekkel nézte, ahogy a hatalmas tű közelít felém.

Őszintén, sokkal rosszabbra számítottam. Nem telt vészesen sok időbe, és a csuklómott már ott virított az idézet hozzám tartozó része. Azonban Erik nem vette az akadályokat ilyen rugalmasan. Összeszorított szemekkel, a tűre még véletlen rá sem pillantva ülte végig a tetoválást, de az arca már a félidőnél halottsápadt volt.
Amikor készen lett, megkönnyebbülten sóhajtott fel. Megpróbált felállni, de a lábai megremegtek.

- Ugye nem? - nézett rá ijedten Jas.
- Nyugi már! Nem fogok elájulni, tök jól vagyok, király minden! - mondogatta Erik rögeszmésen.
- Igen, mindig ezt mondod, és tudod, hogy mi a vége - figyelmeztettem.
- Nem fogok elájulni - legyintett magabiztosan vigyorogva, majd amikor megpróbált lépni egyet, ijedten fordította felém a fejét. - Vagy mégis... - nyögte be hirtelen, majd meg is történt a dolog.
Erik előredőlt, majd felnyalta a padlót. Elterülve feküdt a földön, akár egy rongybaba.
Hiába pofozgattuk, öntöttünk rá vizet, nem ébredt fel. Már a sírás kerülgetett, amikor egyszer csak hirtelen kipattantak a szemei, akárcsak Bellának az Alkonyatból, amikor feléled vámpírként.
Felült, majd ahogy meglátta Jas kezében az üdítőt, rögtön elvette tőle, aztán beleivott, mint egy robot, akik ezekre a mozdulatokra van beprogramozva.

Azonban, a megkönnyebbülésem nem tartott sokáig. Hangos, érezhetően dühödt lépteket hallottam a bejárat felől, és egyenesen úgy éreztem, hogy a Kaszás jön el értem. Bárcsak ő lett volna!
Nem telt bele pár másodpercbe, anyu feltépte a szalon ajtaját, én pedig tudtam, hogy nagyon nagy bajban vagyok.

Hát skacok, elérkezett a negyedik szülinapunk! Mint azt sokan  már tudhatjátok, egy másik platformon újrakezdtem  az egész sorozatot, akit érdekel dobjon egy üzit!(:
Nem  tudom nektek elégszer leírni, mennyire hálás vagyok, hogy sokan közűletek még mindig olvassák a történetet, kereken NÉGY!!! éve, ami bizony nem kevés idő. Millió puszi, millió ölelés nektek!
<3

( 103 megtekintés )

Szólj hozzá:

Redmoiselle 2019. 02. 24. 19:37  
Szia! Levélben átlinkelem.

bodor.regina 2019. 02. 20. 12:00  
azta nagyon jól írsz megkérdezhetem, hogy hol olvashatom a teljes történetet?


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat