Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Bettica)

Kitaszított lelkek
Megosztás: f

Kitaszított lelkek

Amennyire izgatott voltam, most annyira elkeseredtem. Ennyi lett volna? Alig tudtam meg valamit Vérmancsról, pedig engem ez igazán érdekel.
- Ez mind? - kérdeztem idegesen. Erre vártam már hónapok óta, és alig tudtam meg róla valamit.
- Többet nem mondhatunk, ennyit hallottunk róla. - magyarázta a fővezér értetlenül, mintha nem is sejtené, hogy mi a problémám.
- Szóval ez lehet hogy nem is igaz? - Ez esetben meg kell keresnem őt!
- Szerintem már nem él! - nevetett Aranymancs, és figyelte a reakciómat.
- Ez nem vicces. Megtalálom őt!
- Ne hülyülj, Remény! - a bátyám egy szempillantás alatt rajtam landolt mosolyogva.
- Immár tisztán látok. Ha valaki nem adja fel, úgyis kikerül innen! - Felesleges folyton csak siránkozni, és jobb sorsra várni, hogyha ezért csak mi tehetünk!
Nagyon jól esett elmondani mindent, ami a fejemben járt. A többiek dühösen bámultak engem.
- Szóval azt mondod, hogy áldozzuk fel magunkat az ostoba terveidért? - kérdezte Jégtappancs.
- Én csak azt próbálom elmagyarázni, hogy ne a félelmeitek irányítsák a cselekedeteiteket! - rivaltam rá, teljesen kikelve magamból. Ők itt akarnak megöregedni, nem hallgatnak rám. Nem érdekli őket a szabadság, csak a nagyjából biztonság. Ki tudja, mikor jön be egy őrült kutya, hogy lemészároljon bennünket egytől egyig. Fáj azt látni, hogy milyen ekesettek. Feladták régen, arcuk komor, tekintetük üres és reményvesztettséget sugalló. Én is eddig csak rosszat kaptam az élettől, de nem adom fel soha.
- Ez most mire volt jó? - kérdezte Aranymancs, miután leheveredett a tűzpiros kanapéra. Azt hittem, hogy mellőzi a beszólásait, és inkább aludni megy helyette.
- Fel akarom nyitni a szemüket! - Jobb életük is lehetne! - magyaráztam el, de ő nem úgy reagált, mint ahogy azt elvártam volna tőle.
- Te teszed tönkre őket! - kiabált rám, és mérgesen bámult rám. Lelapította szürke kis fülecskéit, majd kerek szemeivel, és rosszalló tekintetével szinte megölt.
- Tessék?
- Jól hallottad! - A halálba taszítod őket!
- Akkor halnak meg, ha nem hallgatnak rám! - Nézz csak rájuk! - kiabáltam, bár nem nagyon van kedvem vitázni.
- Ahj, Remény, vedd már észre magad! - Ennek csak rossz vége lehet! - Menj, szökj meg, ha kalandra vágysz, de azt jól vésd az eszedbe, hogy soha, semmilyen körülmények között nem tartok veled! - Nem dobnám el az életem! - Emlékezz csak, milyen nehéz volt nekünk, amikor anya és Akác meghalt! - Én nem tudnám vegignézni, ahogy mind elpusztulunk, de ha te igen, menj csak!
Vége lett a mondanivalójának. Kicsit kifújta magát, majd lefeküdt aludni. Sötét van, és hatalmas csend.
- Muszáj mennem!
- Soha többet nem akarlak látni!
Többször visszhangzott a fejemben ez a mondat. Olyan erősen hatottak rám ezek a szavak, mintha egy téglát ejtettek volna a mancsomra, ami szilánkosra törte a csontjaimat.

( 32 megtekintés )

Szólj hozzá:

  - megszűnt felhasználó - 2019. 02. 03. 20:25  
Cukker :33


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat