Újság >> Szerepjáték

(ellenőrizte: Fantáziai)

Sick Love
Megosztás: f

Sick Love

(Nem tudom, bárki is emlékszik-e rám, és nem találtam rendes képet, I wanna die.. - ihlet: Diabolik Lovers)


  Sziasztok.
Nagyon régóta nem aktívkodom itt, de ahogy láttam, azért vannak még olyan aktívabb tagok akiket régebbről ismerek, úgyhogy remélem lesz pár emberke aki részt vesz majd a játékban. Nem tervezem így az előszót túlbonyolítani, se az egész szerepet, csak hirtelen jött ihlet és kedv miatt döntöttem úgy hogy beküldöm ezt a cikket és szerencsét próbálok.
  Egy furcsa, sötét városban játszódna a történet, egy hatalmas, régies házban és környékén. A házban egy népes vámpírcsalád él (rokonok, testvérek, távoli unokatesók, féltestvérek). A karakterek egyaránt vámpírok és emberek lennének, azzal a háttérsztorival, hogy a gyengébb embereket, akik eddig rossz körülmények között éltek, de egészségesek, ez a nemes család pénzzel elcsalta, és védtelenül elhelyezte őket ebben a bizonyos házban, úgy, hogy mit sem sejtettek róla, csupán ki fogják őket használni, és a vérük az egyetlen, amiért bárkinek is fontosak ott. Eme kihasználtság ellenére mégis úgy tűnik, az emberek sora jobb a házban, hisz minden kényelem adott számukra, ahhoz hogy a vámpíroknak való kiszolgáltatottságot el tudja egy kicsit nyomni a szemükben - ám hiába üti fel a fejét a szökés gondolata, ez egy magasan őrzött hely, és egyébként sincs hova menniük, nem várja őket haza senki, hisz “senkinek sem kellettek „ .
  A harcok viszont dúlnak, a harag csak gyűlik, lehullnak a leplek, és előkerül a szomorú igazság. A harag mögött viszont gyakran bújik szomorúság, mely olykor a vámpírok szívét is megdobogtatja... Egyszer csak sok új áldozat érkezik, mely kissé felforgatja a vámpírok életét, és a szerelem sem győz majd várni a legalkalmasabb pillanatra - mely inkább az embereket érinti, hisz egy ilyen krízishelyzetben a szenvedély és a pillanatnyi boldogságérzet sokat segít a lelkeken. Attól a ponttól kezdve, hogy a házba kerültek az emberi karakterek, esti iskolába járnak egyébként, ha még nem fejezték be, bár lehet ezt a részt kihagyjuk, a karakterek korától függ majd.


  Karakterek:
Nos, emberi karaktereknek inkább törékenyebb lányokat/esetleg fiúkat szeretném ha hoznátok, egy erős jellemű, okos emberért (legalább is ha az embin ez látszik testileg) nem fizetnének, félnek hogy túljárnak az eszükön. Vámpíroknak inkább fiúkat, de lányokat is hozhattok, ízlés szerint, személyiség szerint, attól függjön a neme, mihez van kedved, nem akarom erőltetni a férfi karaktert, ha nem megy neked épp. Annyi karaktered lehet, amennyit csak elbírsz, ez a te dolgod.


  Karakterlap:
Név: ( egyértelmű )
Nem: ( remélem ez is )
Kor: ( 19-28 év, ez vámpíroknál több is lehet, de a kinézetét inkább az ezek közötti évekhez igazítsátok )
Faj: ( ember/szúnyog :T )
Kinézet: ( mindent mesélj el, ami elmondható arról, hogy milyen a külseje, ha akarod, részletezheted is )
Tulajdonságok: ( jellem, miket szeret, etc., bőven fogalmazva, hadd legyen mit olvasnom )
Történet: ( embereknél ezt kötelező kifejteni, vámpíroknál változó, hisz egy családot alkotnak nagyrészt, ezt utólag is lehet variálni ha összebeszélsz valakivel )
Egyéb: ( van-e házigyíkja, vércsoport, ütötte már el teherautó, csak a szokásos lényegtelen dolgok amikre az emberek zöme nem kíváncsi, de leírhatod )


  Remélem van kire számítani, ennyi lett volna, bárkinek bármilyen ötlete lenne hogy jobbá tegyük majd a játékot, én szívesen fogadom. Boldog karácsonyt, egyébként, kellemes ünnepeket minden cicaneveldézőnek <3 imádkozom, hátha kapok pár kommentet:v szeressetek

( 2584 megtekintés )

Szólj hozzá:

Benefactor
 
2019. 02. 15. 22:37  
Madison

Erre már nem mondtam semmit, csak bmszkén elmosolyodtam a poénomon, ami nem is sikerült olyan rosszul, annak elenére, hogy nem vagyok valami szórakoztató ember.
Elvileg ma lesz a tájékoztatás, amikor elárulják nekünk, miért is vagyunk itt, és emiatt ismét elkezdtem kicsit izgulni. Nem számított, hogy én már ismertem az ittlétünk célját, féltem attól, hogy a többi ember be fog pánikolni, és én pedig nem tudom majd elrejteni az arcomról, hogy már mindent tudok, és akkor engem fognak elővenni, amiért nem szóltam nekik erről a fontos dologról. A gondolatmenetemre csak sóhajtottam egyet, mert valószínűleg megint túlgondolom a dolgokat. Egy pillanatra felnéztem Robinra, majd elindultam a kanapé felé, hogy ott várakozzak tovább a tájékoztatóra, mert nem akartam zavarni az éppen reggeliző embereket.

Cicuska :3 2019. 02. 15. 21:31  
Robin

-Naa, kikérem magamnak! Lehet hogy örökké élek, de még így is csak 26 vagyok.- mondtam kuncogva ezen a kijelentésen. Levettem a köténykém és Madisonhoz sétáltam, majd az ajtó mellett a falhoz támaszkodtam. Nyugtató néha átlagosan élni, nem úgy mintha egy szörnyeteg lennél. Volt valami emberi ebben a reggeli sütögetésben, annak ellenére hogy ennek a háznak a lakói távol vannak az emberitől. Mivel vagy vámpírok, vagy olyan emberek, akiket folyamatosan megcsonkítanak és szipolyoznak. De néha azért tudnak békések lenni a dolgok ennek ellenére. Kár hogy ritka az ilyesmi...

Benefactor
 
2019. 02. 10. 22:00  
Madison

- Igen. - Válaszoltam, halkan elnevetve magam. Nekem nem volt ilyen érzésem, nem is tudom, honnan jött ez neki.
- Talán a korod miatt érzed magad nagymamának. - Cukkoltam kicsit, pimaszul elmosolyodva, pedig azt sem tudtam, valójában hány éves.

Cicuska :3 2019. 02. 10. 21:57  
Robin

-Csak én érzem kissé úgy magam mint egy cuki kis szorgos nagymama aki az unokáinak sütöget?- mondtam felé fordulva, miközben kezembe véve vizslattam a kötényem sarkára varrott apró, vászonból kivágott virágokat. Lassan végeztem a mosogatással, így lemostam a mosogatószeres kezem és kivettem a hűtőből néhány dolgot a palacsinták mellé, amik a konyhapulton pihentek frissen és melegen.

Benefactor
 
2019. 02. 10. 21:44  
Madison

Miután ezzel készen lettünk, csak figyeltem, ahogy Robin elmosogat, ls közben azon gondolkoztam, hogy milyen régen volt már részem ilyen családias hangulatban. Nem is emlékeztem, milyen jó érzés, hogy valaki, legalább egy kicsit is törődik velem.. nem arról van szó, hogy nem tudom magamnak megcsinálni, egész életemben magamnak csináltam mindent, de azért ez mégis jól esett, hogy Robin kihozta nekem a reggelim, pedig nem lett volna kötelessége. Emiatt kicsit rosszul is éreztem magam, hogy nekem kellene elvégeznem ezeket a feladatokat, és nem neki..
A kötényem tiszta maradt, ezért csak visszaakasztottam a helyére, majd megálltam az ajtó előtt, figyelve azt a pár embertársamat, akik most jöttek le reggelizni.

Cicuska :3 2019. 02. 10. 21:35  
Robin

-Na hát igen, mikor évekig emberek között élsz, akkor elég sokszor kell enned belőle, én meg idő közben megszerettem. Főleg az édességeket, a tiramisutól a fagyiig mindent szeretek. Meg a rendes kajákat is próbáltam és azok is finomak, viszont ebben a házban nincs sok hozzávaló ahhoz hogy például csirkét süssek.- áradoztam neki az emberi ételek iránti imádatomról. Én is kivettem a serpenyőmből az utolsó palacsintát. Már amúgy sem volt miből süssünk és a vendégeknek így is fog jutni legalább kettő személyenként reggelire, így nem aggódtam azon, hogy éhen halnak. A serpenyőket Madison tányérja és evőeszközei mellé raktam a lefolyóba, elvettem a szivacsot és lemostam a kenyérmorzsákat és a tányér szélére kenődött lekvárt meg vajat, majd kimostam a macskás bögrét. Ezeket mind félreraktam, hogy száradjanak és folytattam a serpenyőkkel.

Benefactor
 
2019. 02. 10. 21:19  
Madison

Miután oldalba bökött, nem hagytam magam, visszaadtam neki a bökést.
- Nem is gondoltam volna, hogy szereted az emberi kaját. - Jegyeztem meg, miközben kitettem a tányérra a palacsintát, amit sütöttem. Nem akartam túl sokat sütni már, mert nem voltak olyan sokan, akik kértek volna belőle.

Cicuska :3 2019. 02. 10. 21:13  
Robin

Rámosolyogtam segédkező leányzóra, a dicsérete után.
-Hát azért még mindig nem vagyok olyan profi mint te.- mondtam könyökömmel oldalba bökve.- Meg persze vámpír is vagyok, tehát nem fogyasztok túl gyakran rendes kaját. Mondjuk néha néha megkívánom az emberi étel ízét, viszont nekem az nem túl tápláló...

Benefactor
 
2019. 02. 10. 21:04  
Madison

Erre nem mondtam semmit, csak felvettem a kötényt, és elővettem egy másik serpenyőt, hogy segítsek Robinnak. Szerettem a konyhában tevékenykedni, annak ellenére, hogy pár sütin kívül nem tudtam sokmindent elkészíteni, mert nem volt lehetőségem az ilyesmit gyakorolni.
- Egész jól megy. - Jegyeztem meg, mikor láttam, hogy viszonylag ügyesen forgatja a palacsintát, szakadásmentesen, és nem is lesz túl vastag a tésztája. Én már többször készítettem palacsintát, ezért nekem már a levegőbe feldobás is tűrhetően ment.

Cicuska :3 2019. 02. 10. 20:49  
Robin

Elmosolyodtam Madison kérdésén.
-Ha szeretnél akkor nyugodtan jöhetsz palacsintát sütni. Ott egy kötény a szoba sarkában.- mondtam neki miközben folytattam a munkálkodást. Néha kellemes együtt csinálni valamit és tényleg elég régen töltöttem időt egy baráttal. Mondjuk nem tudom Madison és köztem jelenleg mi van, barátság-e vagy csak az ígéretem köt össze minket, de szerintem az idő majd úgy is eldönti.

Benefactor
 
2019. 02. 10. 20:35  
Madison

Csak halványan elmosolyodtam a kijelentésén, majd folytattam a reggelimet. Miután ezt befejeztem, visszamentem a konyhába, elmosogatni magam után.
- Segítsek valamit? - Kérdeztem, a tevékenykedő Robinra nézve, miután elrendeztem a saját mosatlanomat.

Cicuska :3 2019. 02. 10. 20:12  
Robin

-Hát nem tudom hogy te mit látsz rajtam, de én nem igazán viselkedek munkaadóként.- válaszoltam összekócolva egy kissé a haját. Körbenéztem és eszembe jutott, hogy nem csak Madison van, így kisétáltam a konyhába, nyitva hagyva az ajtót és felvettem egy kötényt és elkezdtem sütni-főzni. Nem igazán értettem az ilyesmihez, de egy rántottát vagy tükörtojást bárki képes megcsinálni, így annak fogtam. megsütöttem pár adag rántottát, majd belekezdtem a palacsintasütésbe, hogy ha a többi ember is felébred, akkor legyen kész legalább egy kevés reggeli. Mielőtt még a palacsintákat megsütöttem volna egy-egy adag teát és rántottát bevittem a másik két embernek is, hogy ne halljanak éhen.
-Egészségetekre!-válaszoltam miközben visszamentem a konyhába és fojtattam a reggeli készítést.

Benefactor
 
2019. 02. 10. 19:56  
Madison

Meglepetten pillantottam fel Robinra, majd le a pirítósokra. Nem is éreztem már, hogy éhes lennék, emiatt nem terveztem enni sem, de most, hogy így elém hozta az ételt, megkívántvam.
- Ezt nem fordítva kéne csinálnunk? - Kérdeztem halvány mosollyal, mert elvégre ő lenne a munkaadóm, én pedig elviekben valami cselédféle.
- De azért köszönöm. - Mondtam, hálás mosollyal az arcomon, majd befordultam az asztalhoz, és enni kezdtem.

Cicuska :3 2019. 02. 10. 19:45  
Robin

Miután az állatvér elfogyott kinyitottam az egyik konyhapult ajtaját és a benne lévő szürke szemetesbe dobtam bele a műanyag csomagolást. Kiegyenesedtem és elvettem egy szalvétát, letöröltem a néhány csepp vért, ami a szájam szélén pihent és az utána vöröses törlőkendőt a csomagolás után küldtem. A bútorzaton végigpillantva megakadt a tekintetem a kenyérpirítón, amiben félig megsült kenyérszeletek voltak. Visszadugtam a konnektorba a kenyérsütőt és előszedtem egy kis lekvárt meg vajat. Valahonnan egy tálcát is kerítettem meg egy tányért, majd főztem egy kis teát, miközben a pirítósok elkészültek. Az egyiknek az alját egy kicsit megégettem, de egész jó volt a próbálkozás, elvégre még nem igazán pirítottam kenyeret. Mindent kívánatosan a tálcára helyeztem és egy macskás-bögrébe beleöntöttem a teát ami mellé cukrot raktam és evőeszközöket a reggelihez. Benyitottam a tálcával a kezemben az étkezőbe, nyitva hagyva magam mögött az ajtót és odavittem Madisonnak az ételt.
-Asszem te kezdtél neki a pirítós-készítéshez, úgyhogy elkészítettem neked. Éhes lehetsz és a mai reggel után szükséged is lesz rá...- mondtam lerakva a mellette lévő asztalra.

Benefactor
 
2019. 02. 10. 19:24  
Persze, odaviheted. ^^ El lesz olvadva, hogy így gondoskodsz róla :3

1. oldal Következő

 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat