Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Pinghorizon)

Kitaszított lelkek
Megosztás: f

Kitaszított lelkek



Teltek a hónapok, a télnek is vége lett, az összes hó eltűnt, ami ide mert merészkedni. Az az egyetlen, ami idejön, más messziről kerüli ezt a helyet. Lassan egészen jó idő lesz, már ha a napfény eljut idáig. Ez a hely olyan sötét, hogy még jó kedvem sincs szinte soha. Ahhogy kinezek az ablakon, szomorú leszek. Unom itt magam, de most veszem észre, hogy már a levelek is lehullottak. Minden reményem szertefoszlott, mire ősz lett, és a levelek belepték a tetőt. Én azt hittem, hogy erősen kapaszkodnak majd a fákhoz, nehogy leessenek. Az lehetett az a kiabálás, amit hallani lehetett. Próbáltak nem lehullani. A végén még bejutnak ide, ahol minden nap szörnyű.

- Gyere már az ablakból, te kis buta. Hát olyan, mintha odanőttél volna! - nevetett Aranymancs. Igazából csodálkoztam is rajta. Ő mindig komor, és unalmas.

- Ha jól emlékszem ma lesz a törtenet mesélés! - gondolkodtam el, majd ránéztem, hátha ő tudja a választ.

- Hát éppen ezért szóltam! - Siess már! - hivott, és szépen odavezetett a többiekhez. Mindenki csöndben volt, már csak rám vártak.  Hógolyó, a rangidős, ő fog mesélni nekünk. Már többször is megtette ezt, de mi ezt tavaly még nem hallhattuk. Biztos unja már, de én nagyon izgatott vagyok.
- Nekem nincs igazán kedvem ehhez. - Hallgatni, hogy ez a mocskos dög miket tett!
- Én igenis kíváncsi vagyok rá, még ha te nem is! - morogtam, majd a tekintetemet Aranymancsról Hógólyóéra emeltem. Még vannak páran rajtunk kívül, akik hallgatjak, de többnyire azok, akik még nem tudjak, vagy kíváncsiak rá masodjára is.

- Minden évekkel evelőtt kezdődött, amikor hó borult a tájra. Az ifjú Vérmancs morcosan járta az utakat, mint minden nap. Nem szeretett ő senkit, csak saját magát.Semmiféle érzelemnek nem engedett, mindig csak sóhajtozott. Senkihez nem szólt, vagy ha mégis, akkor csak szidni tudta őket. Szeretett másoknak keresztbe tenni, gyakra lopott, és rongálta meg mások tulajdonát  Egy karmolás volt a szeme alatt, bundája fekete, szeme a sötétseget árasztotta szerteszét. Nagyon piszkos volt, lassan lépkedett. A testvéreit folyton bántotta, nem hagyott nekik egy nyugodt percet sem. Édesanyjara sohasem hallgatott, néha még őt is bántotta. Nem tudta, hogy mit lehetne tenni a fiúval, ezért inkább csendben várta, hátha egyszer megváltozik majd. Hiába remélte, ez sosem jött el. Ő nem olyan volt, mint a többi macska, és nem is akart hasonlítani rájuk. Meglátta az utcán sétálni a mostani királynő lányát, és lesben állt.Gonosz mosoly ült az arcán, várta, hogy áldozata közelebb merészkedjen. Mindenki azt hitte, hogy csak játszani akar, vagy meg szeretné ijeszteni, de nem így volt. Nem bírta tovább visszafolytani az ösztöneit, és rávetette magát. Esélye sem volt szabadulni, a torkánál fogva rángatta jobbra - ballra. Érezte a vér ízet, és méginkább ölni akart. A macska könyörgött neki, hogy ne bántsa, de ő nem engedte el. Az állatok körülvették őt, ami nem volt jó ötlet. A gyilkos következő kiszemeltje egy kiskutya volt. Mindenki sikítozott, menekült, amerre csak látott. A kiskutya apja ekkor határozta el, hogy minden macskát meg kell ölni. Később a királynő már csak a nőstényeket végeztette ki, nehogy Vérmancs fajtája majd egyszer mindenkin fölülkerekedjen.

( 63 megtekintés )

Szólj hozzá:

birosroni 2018. 12. 10. 22:08  
Köszönöm
A szóismetlésekért és a vesszők hianyáért elnezest, telefonon nem túl áttekinthető.

Ilma* 2018. 12. 10. 14:25  
Tetszett!


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat