Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Paamy)

12:00 - 37.rész - folytatás
Megosztás: f

12:00 - 37.rész - folytatás

Daniel valószínűleg tisztában volt vele hogy milyen jól néz ki, ám egocentrikus sem volt. Férfias állcsontja hangsúlyos megjelenést kölcsönzött neki. Szálkás izomzatú ,és magas volt. Sötét haja ellenállhatatlanul göndörödött esős, párás napokon és a szemei pedig... Gyönyörűek voltak. Az egyik kék volt a másik pedig zöld. Időtlen időkig képes lettem volna azokba bámulni.Szép ívű száját pedig egész nap csókolni. 
Lehet klisésen hangzik, de abban a pillanatban, hogy megláttam tudtam ez a srác az életem része lesz. Nem tudtam, hogy milyen módon de azt tudtam, hogy valami olyanra bukkantam amit nem ereszthetek el. Egyszerre lett a segítőm, a másik felem, és úgy önmagában a családom. Egész életemben vándoroltam, sosem nevezhettem semmit otthonomnak, mindenhol idegen voltam. De attól a naptól kezdve bárhová is mentem ha ő velem volt, mindenhol otthon voltam.
A szóban forgó alany most levetette magát az ágyra cipőstül,ruhástul mindenestül.
- Nagyon vicces vagy - mondtam,és elengedtem a fülem mellett a szokásos szójárását - Fürödni készülök. De nem úgy volt, hogy ma Geoffal vadásztok? Hogy hogy ilyen gyorsan végeztetek? - kérdeztem és melléléptem az ágyhoz, nekitámaszkodtam az ágy melletti éjjeli szekrény szélének,így aztán pont szembe kerültünk.
- Úgy volt,de Geoff miatt füstbe ment az egész - mondta,és a kezemet megfogva az ujjait az ujjaim köré fűzte,és elgondolkodva nézegette az összegabalyodott kézfejünket ,miközben folytatta - úgy döntött hogy jó ötlet egy Vuszla elé futni...persze hamar kiderült számára, hogy nem így aztán csak elszalasztotta - szemöldöke összefutott a homlokán az emléktől
- Mondd, hogy kedves voltál vele! Mindig ugratjátok egymást de a végén még egyszer összevesztek ha úgy odaszólsz neki mint a múltkor...
- De megérdemelte nem? - kérdezte és rám nézett mintha csak a véleményemet várná. Nekem ilyenkor mindig az illető védelmébe kellett kelnem,ahogy néha Mike-al is történt, amikor Daniel valamiért kiabált vele, például mint amikor múltkor kiszökött utánuk,hogy ő is vadászhasson. Természetesen ez túlzottan veszélyes volt az ő korában, amivel egyet is értettem,mégis megesett a szívem a megszeppent kisfiútól aki a bátyja kioktatását hallgatta, “-Semmi baj Daniel. „ - simogattam meg általában ilyenkor a fiú arcát a mutató,és a hüvelykujjammal,mire ő mindig megnyugodott. Hirtelen természetű volt,de nagyon rendes és érzékeny is. Velem sokat viccelt ugyan az évek során, és sokadik tiltakozásom ellenére is szivinek szólított amit ki nem állhattam ,de igazából sosem bántott volna se szavaival se tetteivel.
Gyors csókot lehelt most a kezemre, ami az ő tenyerében nyugodott. Ettől azonban egész testemben remegni kezdtem és éreztem,hogy minden porcikám ki akarja mondani a titkomat. Terhes vagyok!  kellett volna mondanom,de nem jött szó a számra, nem is maradt időm ugyanis Daniel felkelt az ágyból és a fürdőszoba felé vette az irányt. Nekem viszont ekkor beugrott, hogy a terhességi teszt  még mindig ott volt a mosdókagyló szélén ahol hagytam. Úgy éreztem, mintha az agyamban vészjelző rakétákat lőttek volna.
- Jajj ne! -pattantam fel,és mivel jobb nem jutott az eszembe, beálltam Daniel és a teszt útjába. Egészen pontosan a fürdőszobánk ajtajába -Ne menj be!
- Miért is ne? - fürkészte riadt tekintetemet
- Csak mert... mint mondtam most én fogok fürödni - álltam be pozíciómba elmozdíthatatlanul
- Szivi, csak bedobom a pólóm a szennyesbe. - próbált ismét utat törni magának a veszélyzónába
- Nem! - csattantam fel -Csak pár perc! - hadartam,és már be is csaptam az ajtót a döbbent tekintete előtt
Miután bezártam magamra a fürdő ajtaját,és leszerepeltem rögtönzésből, megragadtam a tesztet és a kád szélére rogyva magam elé emeltem. Azonnal kitörtek belőlem a visszatartott könnyeim. A számra tapasztottam mindkét kezemet hogy nehogy bármi is kihallatszódjon. Akkor még nem sejtettem hogy sosem lesz alkalmam elmondani Danielnek a hírt. Minden másképp alakult mint ahogy kellett volna.

( 55 megtekintés )

Szólj hozzá:

Kenly 2018. 11. 18. 22:01  
tigrancs3 vártalak már nagyon Én pedig nem is lehetnék boldogabb hogy újra itt vagy. Feldobtad a napom sőőt az egész hetem. ^^ Köszönöm!

tigrancs3 2018. 11. 18. 17:30  
Végre, évszázadok kihagyásával visszatértem a sorozatod olvasásához. Nekem nagyon tetszik, nagyon várom a folytatást


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat