Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Paamy)

12:00 - 37.rész
Megosztás: f

12:00 - 37.rész

Vena szemszöge
1 évvel ezelőtt...

Vena
Óráknak tűnő percek teltek el amíg a kis tesztet bámultam meredten. Két vonal virított pirosan a még pirosabb terhességi teszten.
Két vonal. Kettő.
Alig pár másodperce volt, hogy zaklatottan bevonultam a Daniellel való közös szobánk fürdőszobájába,és remegő kezekkel előtúrtam a zsebembe mélyesztett tesztet,amit kedves jó barátnőm Stella vett nekem még kora délelőtt .Szegény barátnőm olyan holtsápadttá vált kérésemtől,mint most én voltam. Megkértem, hogy semmiféleképpen ne szóljon senkinek, különösképp Danielnek ne nagyon emlegesse.
Nem voltam biztos benne. Pár napja már annak,hogy rosszul éreztem magam, de ezt először csak gyomorrontásnak gondoltam. Ám amikor ma reggel zsinórban a negyedik nap keltem reggeli rosszulléttel, kétségbeestem. Ma reggel Daniel is itt volt, de délután elment Geoffal valami közeli Vuszlát felkeresni ,én pedig rosszullétre hivatkozva itthon maradtam. Szegény nagyon aggódott értem,bár valószínűleg fogalma sem volt, mi volt a problémám igazi oka.
És most itt van előttem. két vonal csupán, a szívem mégis olyan gyorsan ver, hogy attól félek kiugrik a helyéről. Remegve tettem le,majd nehezen megálltam, hogy felkapva azt ki ne dobjam a kukába. “Nem lehet. Ez nem lehet. „ mondogattam magamban, ismételgettem mint egy mantrát hátha ettől minden rend bejön. De nem így történt.
Nem ez volt az első teszt amit csináltam, Stella ugyanis több tesztet is vett nekem a biztonság kedvéért. ˘ígérd meg, hogy szólsz nekem, amint megcsináltad őket.˘ mondta mielőtt átnyújtotta volna a kis tárgyakat nekem.
Most pedig itt állok remegve mint egy nyárfalevél, hullasápadt arccal, a telefonommal az egyik kezemben, másik kezemben még mindig a teszttel,és képtelen vagyok bármit is tenni.
Bűntudatot érzek amiatt, hogy nem egyből az jutott eszembe hogy felhívjam Danielt. Elvégre erről neki is tudnia kéne. De bűntudatot érzek amiatt is, hogy nem úgy örülök ennek mint ahogy a magazinok brosúráin látott szolid sminkben és ruhában szereplő fehér mosolyú nők,akik gömbölyödő pocakjukon nyugtatják kezüket.
JA mintha ez ennyire megnyugtató lenne. Cseppet sem éreztem annak. Hisz nagyon fiatal vagyok még,és Daniel is. Ezek mellett pedig milyen világban nőne fel ez a gyermek ahol Vuszlákra vadásznak a szülei? Ó te jó ég! Mit tettem?
- Na jó, elég ebből Vena! csattantam fel saját magamnak az üres, csöndes szobában, amitől külső szemlélőként könnyen bolondnak néztem volna önmagam. “Te Vena vagy, nem pedig egy ijedt kis mimóza. „ nyugtattam magam. “Minden rendben lesz „ . Csak ne remegett volna úgy a kezem.
Lassan a nagy tükör elé lépkedtem,és levettem ruháimat. Fürdéshez készültem,de gondoltam előbb odasétálok a tükörhöz. Megálltam előtte,és lassan a hasamra tettem a kezem, ahol még kidomborodásnak,gyermeknek nyoma nem látszott ugyan,de mégis valahogy ahogy így tettem egy csöppet nem is tudom melyik részem,de elérzékenyült. “A fenébe ti újságos fehér fogú nők! Miért teszitek ezt velem? Lehet igazatok van?
Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, ahogy azt sem, hogy kétségbeesett szomorúsággal,vagy örömmel tegyem ezt. Sajnos vagy nem sajnos egyikre sem volt időm, mivelhogy lépteket hallottam a folyosóról amik a szobám felé közeledtek. Talán Mike. Nemrég még erre járt,biztos a bátyját keresi. Ekkor vettem észre, hogy én csupán fehérneműben állok  épp a tükör előtt,ezért gyorsan magamhoz kaptam az ágyon heverő takarót és magam elé emeltem, mint egy pajzsot, hogy eltakarjon.
A lépések egyre hangosabbá váltak, majd benyitott valaki az ajtón. Magas és ruganyos járású alak lépett be, fekete nadrágjában, Vuszla vadászatkor viselt szürke pólójában és bőrdzsekijében. Úgy festett mint egy együttes felháborítóan dögös front embere. Daniel állt velem szembe. A szívem még az eddiginél is gyorsabban kezdett verni. Ám mivel nem Mike volt, úgy döntöttem megszabadulok a törölközőtől.
- Áh csak te vagy? - kérdeztem miközben visszadobtam rögtönzött pajzsomat az ágyra
- Jólesik amikor látom mennyire szeretsz - mondta, és becsukta az ajtót. Fürkészve végigmérte a kék csipkés fehérneműm ,majd megállapodott az arcomnál, még akkor is ha épp máshová akart volna nézni. “Hát nem igazi úriember?
Hirtelen ösztönösen a hasam felé nyúltam,és próbáltam eltakarni habár értelme nem volt, hisz látni nem lehetett még, ám mégis úgy éreztem talán rögtön tudná felfedezné a titkomat ha rám nézne. “Butaság „ . gondoltam “Vagy mégsem?
- Akkor ezek szerint valaki mást vártál ebben az öltözékben? - kérdezte a még mindig az ajtóban álló fiú, miközben elvigyorodott. Olyan mosoly volt ez amibe belezúgtam.Felszabadult, pimasz,őszinte és kábító.

( 27 megtekintés )

Szólj hozzá:

Még nincs hozzászólás ebben a topicban.


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat