Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Pinghorizon)

Csak egy átlagos nap a gimiben
Megosztás: f

Csak egy átlagos nap a gimiben

Sziasztok Mabel vagyok tizenhat éves, és nemrég költöztünk el a szüleimmel, hogy egy új városban új életet kezdjünk. Nem tudom,hogy miért de a szüleim azt mondták, hogy mennünk kell ezért én jó gyermek módjára nem kérdezősködtem, csak követtem azt amit mondtak nekem.
Kerek egy hete járok már az új gimnáziumba melynek sajnos nevét leírni túl bonyodalmas,és hosszadalmas lenne ezért most nem rabolnám ezzel se az időt, se az agysejtjeim kapacitását.
Viszont mint mindig most is pontban hét órakor szólt az ébresztőm, s miután magamra kaptam a lehető legkirívóbb ruháimat, a lépcsőn hangosan lerobogva levetettem magamat az első konyhai székre, hogy végre nekilássak reggelimnek. A szüleimmel azonban nem akadtam össze. Ki tudja merre járhattak?
Édesanyám talán a szomszéd boltba ugrott le, míg édesapám valószínűleg még nagyban az álmok világában ragadt. Egy kissé még én is bódultnak éreztem magam amit nem tudtam, hogy a tegnapi vérfarkasos ügynek,vagy inkább annak a srácnak köszönhetek aki nem akart rólam lekopni,és órákig írogatott nekem szivecskés smiley-kat a késő esti órákban.
Minderre ügyet sem vetve indultam a buszmegállóhoz és értem be az iskolába, bár a seb ami a hátamon terült szét,néha akadályozott mozdulataimban.
Amint aztán a napsütéses utcáról, beléptem a iskola sötét, elhagyatott folyosójára rögtön éreztem, hogy valami nem okés. A falakon vastag pókhálók adtak a helynek rémisztő rusztikus hangulatot,és a régi lámpák pislákolva szórták szét fénymorzsáikat a levegőben,melyek tökéletesen megvilágították az előttem álló srác mélybarna szemeit és fekete haját, melyet csak azért hagyott hosszabbra a kelleténél, hogy amikor "véletlenül" beletúr nagy hanyagságában a lányok rebesve lessék azt, s alélt szempárok garmadáját gyűjtse be a nap végére. Pontosan tudtam, hogy a szemében most én vagyok az új csaj,akire elég csak rápillantania, és én hanyatt-homlok vágva magam odarohanok hozzá és az esküvőnk napjának részleteit kezdem ecsetelni neki. Csakhogy nekem eszem ágában sem volt ezt tenni. Hanyagul elfordultam, (legalábbis próbáltam úgy tenni mintha hanyag lennék), hogy a szekrényemből előáshassam a matek füzetem, ám ekkor a sors megmakacsolta magát és hirtelen valaki olyat húzott a hajamon, hogy az állam is hátrabicsaklott tőle. Gurgulázó röhögés,és fütyörészés követte a sajnálatos incidenst.
- Szerinted az óvodában vagyunk Deekers? - húztam el számat, mintha keserű citromba haraptam volna- Ha tetszem neked, akkor elég csak szólnod - mondtam,és én magam is az ujjaim köré tekertem egy szőke tincsemet - Sajnálatos lenne,ha felesleges összetűzésbe kerülnénk.
Deek kísérete akik hasonló helyes fekete bőrdzsekibe öltözött fiúkból álltak mint ő maga, úgy vigyorogtak,mintha most néznék a legérdekesebb cirkuszi mutatványt, amit valaha színpadon bemutattak.
- Jó csaj vagy csak túl sokat beszélsz - nevetett ekkor a fiú, és karomat hirtelen megragadva a nyakamhoz hajolt és borotvaéles szemfogai már készültek is volna belefúródni a nyakamba...
Ha ekkor ingerülten nem ragadom meg minden erőmből,és visszakézből le nem keverek neki két olyan pofont, hogy...hát ahogy mondani szokás fal adja  a másikat.
Ez a kifejezés most nagyon is pontos volt,mivelhogy Deek a falnak esett a hirtelen támadásomtól, én pedig inggallérját megragadva a falhoz nyomtam a meglepett arcú fiút.
- Nézd már a csajt, hogy elkapta Deekerst! - röhögött valaki a háttérben, amitől Deek önbizalma nem csakhogy kilengett,de egyenest hanyatt esett és zuhant pár emeletet.
- Mi van vérszívó? - vigyorogtam éhségtől csillogó szemeibe - Csak nem volt kevés az O negatív amit anyu csomagolt reggelire?
- De - sisteregte a fogai közt,és szinte éreztem,hogy fizikai fájdalmat okoz neki,hogy szorításom miatt nem tud ismét beletúrni fekete tincsei közé - De a te véred sokkal ízletesebbnek tűnik. Szívesen megkóstolnám - kacsintott ezzel rám,és majd szétesett saját lazaságától
Mivel egy másodperce a dühömtől nem jutottam szóhoz kihasználta a lehetőséget, hogy tovább jártassa a száját.
Hátravetette a fejét, megvillantotta tökéletes, fehér mosolyát és a fülembe súgta - Szeretem a friss vért. Várlak este a temetőben a suli mellett. Akkor is ezt a csini ruhádat vedd fel - miután ezt közölte, kiszabadította magát a szorításomból, és kíséretének intve készült, hogy lelépjen mint valami kiskirály,vagy legalább egy tábornok, aki újabb területeket hódított meg.
Ám én ekkor felbuzdulva forrongó vérrel, elé léptem,és immár a matek füzetemmel felfegyverkezve arcon csaptam, majd miután azt kicsavarta a kezemből, az öklömet használtam. És nem féltettem azt sem. Közben hangosan átkozódtam.
Erre a hangzavarra már egyre többen jelentek meg a kihalt sötét folyosón, egy jó kis csetepatéban reménykedve,és bizony nem kellett csalódniuk. Ugyanis immár Deek haverjai se voltak restek,és úgy döntöttek beszállnak a bunyóba mielőtt barátjuk egójan,és tekintélyén kívül, testének valamely részén is csorba esik.
Öt fiú,egy lány ellen. Mondhatom igazán gáláns úriemberek. Élet-halál küzdelmünknek azonban egy dobhártyarepesztő sípszó, és egy annál is hangosabb kiáltás vetett véget.
- Kisasszony?! Mégis mit képzel magáról? - termett ott mellettem a túlsúlyos igazgatóhelyettes, megakadályozva, hogy Deeks tökéletes fogsorát átrendezzem számomra szimpatikusabb helyzetbe - Hát maga meg mit verekszik itt? Alig jött pár napja és máris ribilliót szít! Tán harcos amazonnak érzi ma reggel magát? - nézett rám szigorúan szemüvege mögül
Mi tagadás, nemrég a kora reggeli órákban már helybenhagytam pár vérfarkast, ám ezt az információt inkább magamban tartottam.
- Ezek - mutattam végig Deekersen és csapatán, akik idő közben már feltápászkodtak,és a fiú figyelmét már egy másik lány kötötte le. El is indult felé laza félmosolyt dobva utánam búcsúzóul,mire én idegesen néztem az igazgatóhelyettesre - Ezek a vérszívók rámtámadtak! És maga hagyja, hogy ez elmenjen? - mutattam továbbra is jóképű ellenségemre
- Elég ebből! Az igazgatóiba most!- csattant fel a nő és intett, hogy kövessem mire én dühömben égő fejjel indultam meg utána, de még amikor Deek mellett mentem el a fiú kezébe gyömöszöltem a McDonalds-os kuponomat, ami tegnap óta a zsebemben poshadt - Ha éhes vagy akkor tessék. A BigMacre akció van. De a temetőbe helyettem inkább hívd Valeriet. Ő biztos repesni fog örömében, hogy veled töltheti az idejét - mondtam a fiúnak, akinek szeme idegesen rángani kezdett tőlem,és már nem is volt kedve lazán a szekrényekre támaszkodva udvarolni a másik csajnak.
Az igazgatóiba belépve szinte bántott a tömény füst és sötétség, ami fogadott. A leeresztett zsalugáteren keresztül a hold épp csak egy kis fényt volt képes a szobára vetni, ám ez is elég volt ahhoz, hogy láthassam a szoba faasztalja mögött kényelmesen üldögélő férfit. Felháborítóan fiatal,és még felháborítóbban jóképű arcot pillantottam meg a sötét szövetkalap mögött kirajzolódni. Ebben az iskolában biztos felvételi követelmény az elragadó külső.
Már akkor is lehetetlennek tartottam,hogy ő legyen az igazgató amikor megérkeztem. Hisz körülbelül velem egyidős lehetett.
Amikor leültem a vele szemben levő vörös fotelba, a kalapját kissé feljebb tolta, hogy jobban láthasson,majd újabb bagóra gyújtott az amúgy is fullasztóan füstös szobába. Pár másodperc múlva azonban szivarját a hamutartójába pöckölte, s hirtelen előrehajolva kemény bőrfotelében térdére támaszkodott.
Elégedetlen macskanyávogás hallatszott,majd egy vörös kandúr ugrott ki a kalapos férfi öléből,s keresett magának inkább olyan ágyat,ami nem mozgolódik alatta.
- Ha jól értesültem a kisasszony ma felfuvalkodott hangulatban érkezett az iskolánkba, s találtatott önnön sérelmektől fűtve zavargásba keveredni a folyosón. - összegezte teljes nyugalommal a történteket.
- Ja, így is mondhatjuk ha nagyon költőiek akarunk lenni - mondtam,és mint valami sértődött kisgyerek, dühösen kifújtam a hajamat az arcomból - De azok a vérszívók...Ők támadtak rám! - érveltem, de érvelésem ismét süket fülekre talált
- Mindig ez a beszéd... - sóhajtott és ismét hátradőlt fotelében a férfi - A nők mindig kelletik magukat,majd amikor egy-egy férfiú a közelükbe lép megtalálnak lepődni - mielőtt ismét a matek füzetemre nézhettem volna,és megkísérthetett volna az érzés, hogy fájdalmas nyomot hagyjak a férfi arcán az algebra segítségével,ő folytatta - A minap az angyalokkal volt problémája, azelőtt a tündérek lopták el az uzsonnáját,ma pedig a vérszívókkal kötekedik...
- Mert így is volt! Ezeket nem csak úgy kitaláltam! Nemrég jöttem és maga máris azzal vádol engem, hogy én csak úgy...kelletem magam a suli folyosóin?!
- Ez tisztán látszik hölgyem, hisz a bokája jelen pillanatban is fedetlenül van. Én is tisztán reá látok,ami nem kis...khm...erkölcstelenség, ha nem bánja ha így fogalmazok.
- De, de igenis bánom - ugrottam talpra, hogy lerázzam magamról ezeket az előkelő, vádló szavakat -Egyébként meg ha nem látná, nem csak a bokám van kinnt,de az egész  combom is! - kiáltottam mérgesen a rövid szoknyám felé kapva. - Nem is értem, hogy képes ebben a maskarában ülni itt,mikor ilyen meleg van...
- Maskara?! - nevetett - Maga tényleg nagyon humoros kedvében lépte át ma ezen épület kapuit,ám arra kell kérnem, hogy távozzon! Fogadnom kell a következő problémás diákot - mondta,és kezével már intett is mintha csak egy legyet akarna leütni ami számára útban van, hogy induljak
- Oké,megyek is...de hé! -szóltam még hátra mielőtt kiléptem volna - Igazán tegezhetnél,elvégre aligha pár évvel lehetsz idősebb nálam! - kacsintottam rá,majd becsaptam az ajtaját.
Mérgesen sétáltam be a 305-ös terembe,ahová reggel óta próbálok végre eljutni. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd vágyakozni fogok a matek óra,és Siena tanárnő rikácsoló hangja után,de így volt.
Belépve, ügyet sem vetve kedves tanárnőm morgására, ami valamiféle átok lehetett amivel a késésért jutalmazott, végighaladtam a padsorok között, hogy megkeressem egyetlen normális barátnőmet. Ahogy sejtettem az angyalok ismét a bal,míg a démontársaim a terem jobb oldalára húzódva ültek,és azt gyakorolták, hogy félálomban hányféleképpen tudnak éberséget színlelni. Volt aki a könyve biztonságot nyújtó takarásában szunyókált, s volt aki kezét a homlokának támasztva kényszerítette magát a koncentrálásra. Volt azonban olyan is akit sokkal inkább lekötött a jelenlétem.
Ám kikerülve a szőke hajú, kék szemű srác kezének érintését, aki baloldalt ült, felemelt kezekkel védekezően haladtam tovább - Bocsi Chris, de mint mondtam nem szeretnék semmiféle  felhőket,meg rózsaszín szerelem cukorkákat. Válaszomra hangos röhögés lett urrá a termen. Legalábbis a vidámabb körökben.
Helyemre lehuppanva, rámosolyogtam barna hajú barátnőmre, és diszkréten, végigbeszélgettük az első órát, miközben próbáltam ügyet sem vetni a leghátsó sorban ülő fekete ruhába öltözött fiúra aki úgy szuggerált, hogy azt hittem tekintete, menten lyukat éget a hátamba.
- Na mesélj! - mosolygott rám barátnőm önfeledten,ám egyben őszinte kíváncsisággal - Mi a terved mára?

( 61 megtekintés )

Szólj hozzá:

Még nincs hozzászólás ebben a topicban.


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat