Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Foltimoki)

A virágszál és a drogfutár
Megosztás: f

A virágszál és a drogfutár

Holnap reggel érted megyek - állt a kijelzőn ismeretlen feladótól. Összeráncoltam a szemöldököm és gyanakodva megittam a vizemet.

Jack?

Mi van? - jött az értetlen válasz.

Honnan van meg a számom?!

Megvannak a forrásaim.

És minek jössz értem? Sebhez csak délután megyünk.

Erre már nem kaptam választ. Mindenesetre, másnap reggel, amikor a kedvenc tengerészkék ruhámban kiléptem az ajtón, Jack valóban a motorjának dőlve várakozott.

- Szoknya van rajtam, én arra nem ülök fel - jajdultam fel, mielőtt egy értelmes gondolat is született volna a fejemben.

- Akkor öltözz át - dünnyögte a tipikus, fiús választ. Sőt, ez tipikusan Jack Fox válasza volt. De én nem adtam a ruhámat. Lerúgtam a fekete szandálom, felrohantam a szobámba és felvettem alá egy vékony pamut shortot, amit alapból alsóruházatnak árultak. Rekord időn belül újra az utcán voltam.

Jack összevont szemöldökkel meredt rám, forogtak az agykerekei, láthatóan mégsem értette. Mielőtt bármit is mondott volna a már szólásra nyitott szájával, aprót libentettem a szoknyán. És esküszöm, egy pillanatnál is rövidebb időre zavarba jött. Vagy csak képzeltem? Nem, határozottan megilletődött. De már nyoma sem volt, egy bukósisakot felém nyújtva toporgott.

- Igazán nem értem, miért viszel iskolába - vettem ki a kezéből, és felcsatoltam a fejemre.

- Mostmár én se - sóhajtott tettetett drámaisággal - Na pattanj fel, mert elkésel.

- És a haverjaid mégis mit fognak gondolni, hogy Violett Grayt fuvarozod? - vigyorogtam gonoszul a képébe, míg tettem, amit mond. Sötét fény csillant a szemeiben.

- Az neked lenne rossz - búgta sejtelmesen, aztán visszafordult a kormány felé, és felzúgott a motor. Tény és való, hogy sokkal kényelmesebben és rövidebb időn belül beértem, mintha busszal mentem volna. A parkoló előtt, még az utcán leszálltam Jack motorjáról, aki ezután leparkolt. Legalábbis gondolom, mert elköszönés után bementem a suliba, ahol Amelia -  mintha csak kopó módjára kiszagolt volna - letámadott.

Hét órával és egy ebédszünettel később találkoztunk újra, a már kiürült parkolóban. Kiléptem az oldalsó bejáraton a betonlépcsőre. Alig két fok után valaki a hátam mögül azt suttogta, hogy bú, és hiába a leggyerekesebb és elavultabb, sikítva megpördültem. Míg Jack fulladozott a röhögéstől, én megesküdtem, hogy háromszorosan kapja vissza minden ***ségét élete végéig.

( 25 megtekintés )

Szólj hozzá:

Még nincs hozzászólás ebben a topicban.


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat