Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Fantáziai)

Kitaszított lelkek
Megosztás: f

Kitaszított lelkek

 Mindenkit elvesznek tőlem, akit szeretek. Nemrég még örültem, hogy nem vagyok egyedül, és az örömömnek máris vége lenne? Ez nem igazság! Nem tehetik ezt velem! Úgy érzem, hogy nem szolgáltam rá erre a bánásmódra!
- Kérem! - egyre inkább reménytelennek tűnt. Patakzott a könnyem.
- Takarodjatok innen! - Ha mégegyszer szökni próbaltok, ízekre téplek titeket! - parancsolt ránk.
- Köszönöm!
- Azt mondtam tűnjetek el! - kiabálta, és vicsorítani kezdett, amitől mindketten megijedtünk. Megpróbaltam segíteni Aranymancsnak a futásban, de ő nem kért a segítségemből. Külön indultunk vissza a drága börtönünkbe. Egész úton egy szót se szólt, pedig én nagyon boldog vagyok. Mind a ketten túléltük ezt, pedig nem volt rá semmi esélyünk. Egy ilyen állat általában nem hagyna futni minket, de ez most más volt. Visszaértünk, ami számomra nem a legjobb, de legalább megnyugodhatok. Tudom, hogy egyikőnknek se eshet baja, és ez a legfontosabb. Mikor beléptünk, a vezér macska dühösen lépett felénk.
- Mégis hol voltatok? - Mi ez az egész? - idegeskedett, majd batyamat közelebb emelte magához.
- Az öcsém megszökött, én pedig követtem. Aztán egy farkas támadott rám. - mesélte el.
- Innen nem szabad elmenni! - Nagyon veszélyes! - parancsolt ránk Hógolyó, majd szépen bekötözte a testvérem lábát. Felkíserte a lépcsőn, nehogy baja essen, majd elhagyta a szobát.
Nem értettem, hogy mért mondta ezt Hógolyó. Tán ez valóban egy börtön, és azért nem mehetünk el innen? Bárcsak tudnám, hova kerültem, és mit kell még átélnem. Úgy érzem, hogy nem kapok válaszokat soha, ehelyett ,,élvezhetem" ezt az örök bizonytalanságot.
- Nem kellett volna követned engem!
- Gyilkos. - suttogta alig kivehető hangon.
Nem is értem, hogy mért hív így, hiszen most könyörögtem ki attól az állattól az életünket.
- Ezt meg mire véljem? - kerdeztem úgy, hogy érezze jogos felháborodásomat.
- Megölted anyát és a húgomat! - sírt, majd kék szemében könnyek jelentek meg.
- Pont te voltál az, aki elküldött! - "Nem hívunk lúzernek,,....ugyan már! - Ők az én családom is voltak! - Én néztem végig, ahogy belehalnak a sérüléseikbe.
Nehezen mondtam ki, de igaz volt. Ez a legigazabb dolog, ami valaha történt velem.
- Nagyon hiányoznak!
- Nekem is! - Ne vádolj olyan dolgokkal, amiket el sem követtem. Egyikőnk se gyilkos. A kutyák tehetnek mindenről.
- Azt hittem megöltek. - Amikor idehozott az az ismeretlen, elveszett minden reményem.
Sosem gondoltam volna, hogy képes valaki egy szempillantás alatt megváltozni, de így lett. Az én kalandvágyó, pimasz bátyámból egy aggódo testvér lett. Végre büszke lehetek rá. Azt hittem, hogy ezt a pillanatot együtt éljük meg, és anyám is egyszer látja majd ezt. Reméltem, hogy együtt örülünk egyszer annak, hogy megváltozott.
- Össze kell tartanunk! - kiáltottam el magam.
- Nem volt szép dolog téged hibáztatni. Örülök, hogy neked nincs bajod. - mosolyodott el, majd mindketten az ablakhoz mentünk. Kinéztünk, és próbáltuk szépnek látni a világot. Szépnek, mert itt vagyunk egymásnak , és csak ez számít. A macska nem megy semmire, ha nincs senki mellette. Nem lettem volna elég erős ahhoz, hogy egyedül szembenézzek a halálukkal.
- Olyan szomorú......sosem mondtuk el nekik, hogy mennyire szeretjük őket! - sírtam, de bátyám letörölte könnyeimet.
- Szerintem ők hallják, mit mondunk most. - mondta, majd átölelt. Olyan érzést keltett bennem, mintha édesanyám bújna hozzám. Szinte ugyanaz az illat, és ugyanaz a csillogó szempár, mégha Aranymancsé kék is. Felnéztünk az égre, majd láttunk valakiket.
- Nézd! - kiáltottuk egyszerre, és jól szemügyre vettük azt, ahogy nemrég halálra sebzett rokonaink farkasszemet néznek velünk.

( 59 megtekintés )

Szólj hozzá:

Kriza
 
2018. 11. 02. 9:41  
Nyugi birosroni, picit lassíts!
Egyébként én az olvasód vagyok csak nem sok jelet adtam magamról, pláne ha ilyen gyakran tudok feljönni az oldalra. Nem tudom, hogy ki a trollod, de ne foglalkozz vele. Szerintem vagyunk egy jó páran akik olvassák az írásodat, hiszem Az év történetére is kaptál nevezést. Nekem tetszett ez a rész is, egy-két helyen vettem észre, hogy egyik mondatot jelenben a másikat múltban írtad, erre figyelj majd oda. Várom a következő részt. Ne hogy itt merj hagyni egy történet közepén! *befogja vágni a durcát*

birosroni 2018. 10. 29. 10:45  
Erre az oldalra se írok többet! Elegem van!


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat