Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Foltimoki)

they say always it's spring
Megosztás: f

they say always it's spring

előző részek

  Bosszantanak az emberek. Legalábbis az a négy, akiket ismerek. Már nem is hívom őket a nevükön, az összes papírt elégettem és kidobtam. Van egy eszköz, amin van egy kis kerék meg egy gomb, és tűz jön belőle. Annak sem tudom a nevét; az asztalon találtam, és gondoltam, kipróbálom. Tetszik. Még használni fogom, egyéb célokra.

  Csak azt nem értem, hogy mi rosszat csináltam.
  David vagyok. Tizenhét éves. Szeretem a tavaszt, és iskolába kéne járnom, de nem mehetek, mert beteg vagyok. A szüleim nem a szüleim. Dean nem beszél velem. Őt még hajlandó vagyok a nevén hívni. A férfi valahányszor találkozni akart velem, találtam kifogást. Én nem akarok találkozni vele. Ő eltitkol előlem dolgokat, én viszont szeretnék megtudni dolgokat. De nem értem, hogy miért nem szabad. Sosem ártottam senkinek, és semminek, és bár minden jel arra utal, hogy mégis, én nem hiszek a jeleknek – mert tavasz van, és virágok, és én jó ember vagyok. Mindig is az voltam.

  talán mégis szörnyeteg vagyok

  Mondjanak nekem egy, csak egy dolgot, amit elrontottam. Amit rosszul csináltam. Egy alkalmat, amikor ártottam valakinek. Ha most mennék és megkérdezném őket, semmit sem tudnának mondani. A torkukon akadna a szó. Velem nincsen semmi baj, semmi, épelméjű vagyok, és normális, olyan, mint bármelyik másik ember, leszámítva, hogy nem emlékszem mindenre, és nem tudok szavakat és

  De ők sem tudnak többet nálam. Velük is van baj. Nekik sem jut eszükbe minden mindig. És hiába mondják, hogy én nem vagyok ember. Ők meg túl emberek. Én is hozzá tudok vágni dolgokat a fejükhöz, én is tudom őket bántani, de nem teszem, mert nem akarom, hogy igazuk legyen. Nem csináltam semmit, tényleg semmit, de magamnak hiába ismételgetem; én tudom. Nekik kéne elmondanom, de nem akarnak meghallgatni. Igazából talán én sem akarom elmondani nekik. Higgyenek, amit csak akarnak, nem az én dolgom, többé nem.
  Hiányzik Dean.

  Olvastam a pokolról és a mennyországról. Nem tudom, hová kerülnék. Vagy hogy egyáltalán ezek léteznek-e. A pokol elvileg egy szörnyű hely – ezek szerint én már most a pokolban vagyok? Akkor viszont a mennyországot kérném. Azt is olvastam, hogy ezt nem lehet eldönteni. Ezt valaki más dönti el, akit én nem kedvelek. Szerintem ő sem engem.

  David Evans vagyok, tizenhét éves, vagy talán már tizennyolc, igazából nem érzékelem az idő múlását. Fiú vagyok, iskolába nem járok, mert beteg vagyok. A szüleim Thomas és Amy, akik nem a szüleim, az igazi neveik Henry és Elisabeth. Az igazi szüleim halottak. A férfi, aki azt mondta, hogy bízhatok benne, a pszichológusom, és Ericnek hívják. És tényleg bízhattam volna benne. Már késő. Nem akartam bízni senkiben, és nem gondoltam meg magam. Ezeket Deantől tudtam meg, aki úgy érezte, hogy tartozik nekem ennyivel. Szóval ez az embereknél így működik. Tartozol, vagy nem. A tartozásodat megadod. Ha nincs, akkor nem adsz semmit. Szeretem a tavaszt. A telet is, mint évszakot, de a szívemben uralkodó telet nem szeretem. Az őszt és a nyarat is szeretem. A világot is szeretem. És Deant. Miatta maradnék, de nem tehetem.
  Nekem itt nincs helyem.

  Azt mondják, hogy a tavasz örök. Hogy tudsz teremteni magadnak örök tavaszt. Hogy a virágok egész évben nyílnak, és a szerelem örök, és minden annyira gyönyörű, és hogy meg kell tanulnunk élni, a tavaszban, mert mindig tavasz van.
  De úgy tűnik, én nem érdemlem meg a tavaszt.

„és örök
            ott
                  a t̶a̶v̶a̶s̶z̶ tél) és s̶z̶e̶r̶e̶l̶e̶m̶m̶e̶l̶ ̶t̶e̶l̶i̶ szívünket jég
m̶i̶n̶d̶e̶n̶k̶i̶ fedi, és a virág magát c̶s̶o̶k̶o̶r̶b̶a̶ ̶s̶z̶e̶d̶i̶  vérben fürdeti”

( 109 megtekintés )

Szólj hozzá:

Yuzuko 2018. 10. 06. 16:20  
nagyon köszönöm! ^^

lucyfliver 2018. 10. 05. 20:14  
Imádtam. *-* S sajnálom, hogy ilyen későn olvastam el. >< Remélem, még megajándékozol minket valami szépséggel. : 3

Yuzuko 2018. 10. 03. 22:06  
húha, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem gondolkodtam még rajta qq meglátjuk majd c:

Hina-kun 2018. 10. 03. 18:26  
Hát akkor tényleg nekem kéne tárhelyet bővíteni. :c Te Zuzu, írj Deadről egy másikat, az ő szemszögéből azt az időszakot, amit ez az irományod ölel fel! *-*

Yuzuko 2018. 10. 02. 21:31  
Citindarle: már nem fogom folytatni. köszönöm!
Lillulu: ő is téged!
Hina: Dean nekem is :c nem írtam át amúgy semmit, 2 éve változatlanul áll.
Lillusi: jól olvastad sajnos - nagyon nagyon köszönöm!! még tervben van, hogy hozok néhány dolgot, igyekszem ^^
Makoto: szerettem volna mindenkinek a saját fantáziájára bízni a dolgokat ^^' de nagy vonalakban megvan nálam is, hogy mi történt, úgyhogy ha gondolod, szívesen leírom.

Makoto Shin 2018. 10. 01. 7:01  
Ez még mindig olyan szomorú._. Ahh, Dean.
Kíváncsi lennék az egész sztorira, hogy pontosan mi történt. Mármint. Értitek.

Lillusi 2018. 09. 29. 20:53  
Ez a rész akkor most az utolsó rész? Jól olvastam a leírásban a "vége" szót? (remélem, nem)
Nagyon nagyon tetszett! Nagyon tehetséges vagy! Mindenképp írj még rengeteget, és ossz meg velünk minél több ilyen szépséget!

Hina-kun 2018. 09. 29. 19:56  
Mintha átírtad volna a végét, vagy csak az én memóriám írta felül magát? Hiányzik Dean. :<

Lillulu 2018. 09. 29. 14:33  
Még mindig imádtam. uwu

Citindarle 2018. 09. 29. 13:32  
Nagyon szeretem! Remélem folytatod!


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat