Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Foltimoki)

A virágszál és a drogfutár
Megosztás: f

A virágszál és a drogfutár

Egy hátsó, ablak melletti asztalkához ültünk le egymással szemben. Fogalmam sem volt, mi járhat Violett fejében. Láttam rajta, mennyire sokkolta Cody halála, habár jól tudom, hogy személyesen nem ismerték egymást. Őszintén szólva sokkal rosszabb reakcióra számítottam tőle. Mondjuk arra, hogy egyből felhívja az apját és elzokog neki mindent. De itt jegeskávéztunk, ami jó jelnek tűnt.

- Szóval... - nem nézett rám, elmélyedten piszkálta a pohár alján olvadó vanília fagyit szívószálával - az a terved, hogy...?

Kérdőn felvontam a szemöldököm. Nem volt tervem, csak ***olni, szerintem ezt már elmondtam elég érthetően.

- Komolyan? - szemrehányóan összeszűkültek a szemei - Tudom, hogy azt akarod, hogy én is tartsam a számat - kihúzta magát, bal fonatja át röppent a válla fölött. Megfeszült a karom.

- Pontosan. Mindkettőnk érdekében, remélem felfogtad - farkasszemet néztünk. Remek zsarolási lehetőséget kapna, de még mindig jobb, mint ha a rosszabb forgatókönyv szerint eltipeg a rendőrségre az apjával.

- Ez nagyon nem helyes - még mindig rosszallóan méregetett.

- Ó, tényleg? - gunyorosan elvigyorodtam és közelebb csúsztam hozzá - Az élet sem az.

- Ugyan Jack - hátradőlt a székében. Furcsa volt tőle ilyen személyes hangnemben hallani a nevem, de egyben volt kioktató és fölényes.

- Ha ki akarsz szállni, itt a remek alkalom. A főnököd sem Isten, hogy mindenható legyen - nem bírtam ki mosoly nélkül ezt az ironikus szófordulatot, pláne, hogy Violett a tudtán kívül alkalmazta.

- Pedig úgy hivatja magát, hogy Brahma -  ahelyett, hogy Violett kacagásban tört volna ki, megmerevedett ültében. Zöld szemei egy pillanatra riadtan megvillantak, aztán kattogni kezdett az agya és lesütötte pilláit. Belekortyolt a jegeskávéba, összehúzta vállait. Éreztem, hogy valami készül. Végigszaladt rajtam a feszültség.

- Abraham Grahamnek dolgozol? - úristen [cenzúra]. Ez összefoglalja a gondolataimat, amik abban a pár másodpercben végigszaladt az agyamon. Teljesen lefagyva ültem vele szemben, talán még a szám is elnyílt. Honnan?

- Honnan a fenéből? - fakadtam ki összeszorítva az állkapcsomat, hogy ne üvöltsem el magam. Most vagy Violett a titokban rossz kislány karakter, vagy nekem végem. Agyon lőnek. Vagy te jó ég, előbb tökön.

- Kimehetnénk a kocsiba? - Violett türelmesen pislogott rám az almazöld szemeivel, vállán viszont már ott lógott a táskája. Idegesen bólintottam, aztán fizettünk és kisiettünk a parkolóba. Alighogy bevágódott mellém az anyós ülésre, Violett szigorúan rám meredt.

- Jól van, most elmegyünk a bátyámhoz - közben már be is övezte magát.

- Tessék? - kérdeztem vissza egyből. Mégis minek mennénk oda? Azt se tudtam, hogy van testvére.

- Az idősebbik bátyám és köztem majdnem tíz év van. Rendőr a kapitányságnál, és az új társa évek óta dolgozik Graham ügyén, de nem tudták bevarrni, szóval hivatalosan lezárták. Nem hivatalosan meg hát... böki a csőrüket.

- Ácsi, mi a franc?! Neked erről szabad tudnod? - komolyan, semmit nem értettem. Kívülről még mókás is lehetett a fejem. Kezdtem megérteni, mi folyik itt, de túl zűrösnek tűnt ez az egész. Túl sok a buktató és a veszély, én pedig nem kockáztathatok. Csakhogy Violett makacsabb fából lett faragva, mint azt gondoltam. Ha van Isten, ez a lány a büntetésem

- Neked szabad drogot szállítanod? - kérdezett vissza. Ej, de felvágták valakinek a nyelvét!

- Jól van, jó - sóhajtottam. Behunyt szemmel hátradőltem gondolkozni. Olyan lehetetlennek tűnt az egész helyzet, egyáltalán van olyan forgatókönyv, ahol életben maradok?

- Először is. Ez nem az én kocsim - nyitottam ki a szemeim - és időre le kell adnom. Meg már későre jár. Ma biztos nem. Holnap szerda. Nincs melóm, motorral jövök suliba, az utolsó órád után felszedlek - soroltam szépen a pontokat, hogy összeálljon a terv. Violett tágra nyílt szemekkel meredt rám. Sóhajtottam, és inkább a formára vágott bokrokat néztem a rácskerítés előtt.

- És elmegyünk a bátyádhoz - mosoly ült ki az arcára, úgyhogy felemeltem a mutató ujjam - de, ez nem hivatalos, nem teszünk még feljelentést, és ha nem muszáj, nem tanúskodom saját magam ellen.

- Jack, ha feldobod nekik az egész drogmaffiát, védettséget kapsz - emlékeztetett. Szörnyűlködve meredtem rá, és elhúztam a számat.

- Violett Gray, hogy kerülsz az életemben? - erre csak felnevetett, megpaskolta a műszerfalat és megkért, hogy vigyem végre haza.

Lelassítottam az ismerős utcában, Violett kipattant a kocsiból, átszaladt a járdára, és behajolt a lehúzott ablakon át.

- Tudom, hogy most mit gondolhatsz, de ne próbálj meg meglógni. Egy, tartozunk ennyivel Codynak, akármilyen is volt, kettő, nem élheted így az életed - olyan közelről beszélt hozzám elfojtott hangon, hogy éreztem a bőre illatát.

- Ne akard megmondani, hogy éljem az életem - már épp felháborodottan nyitotta volna a száját, amikor a csendes utcában kocogó férfi hirtelen megfordult, és lesből átkarolta Violett apró vállait. A lány ijedtébben halkan felsikkantott, és beverte a fejét a kocsiajtóba.

- Chris! - idegesen rákiáltott az immáron kacagó fiúra.

- Ki ez a srác, a lovagod? - heccelte. Látszott rajtuk, hogy testvérek. Ugyanaz a gesztenye barna haj, egyenes orr és markáns szemöldök.

- Szeretnéd hogy a beton lovagja legyél? - Violett szeszélyesebb személyiség, mint amilyennek az iskolában mutatja magát.

- Nem hívod fel? - Violett bátyja összefonta a tarkója mögött karjait, kajánul kiöltötte a nyelvét, majd megfordult és kettesben hagyott minket.

Violett még mindig kipirulva, mérgesen nézte a nyomát, tudtán kívül enyhén összeráncolta a szemöldökét.

- Nos, hölgyem, a hintó elrobog - dünnyögtem ironikusan, megvártam míg Violett szemforgatva hátrébb lép és elgurultam. Alig negyed órám maradt visszavinni az autót a Dexterbe.

( 34 megtekintés )

Szólj hozzá:

Lillusi 2018. 09. 12. 21:55  
Folytasd! :33 Nagyon izgalmas! Tetszik ez a történet *-*


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat