Újság >> Művészet

(ellenőrizte: Foltimoki)

Valami.
Megosztás: f

Valami.

"Levegőért kapkodó nitrogén
Tengerben
Élünk", mondták.
De akárhányszor is,
Ők soha,
A tüzet soha nem oltották.
Műanyag a világ,
S műanyag az illatos
Zöld fű,
Az ember meg papírfecni, ami
Csak úgy mosolyog néha,
De tekintete ugyanúgy keserű.

Elrontották, nem, dehogy, itt
Mindig csak a
Szám, szín a hiba,
Ismétlik, hogy nincs mit tenni, akkor
Jobbak voltak,
S most mehetnek a sírba.
Mert minden gyerek csak
Undorító,
Egy hamis szégyenfolt,
S ezért nem kell több, de azért
Baj ha nincsen,
S az is, ha nem volt.

Szeretned kell valakit, csak ez lesz
Itt a lényeg,
Gyűrű is kell hozzá,
S ha mégis egyszer tányérok
Porcelánja sért fel,
Nem a te életed válik Pokollá.
A sírás úgyis átmeneti, a vér
Csak folyadék, S
Megalvad,
És cukorkát nyújtó kezeid
Remegése miatt
Minden nálad marad.

És mindenki megváltoztatja
A nevét
Valami menőbbre,
Mert elegük van,
A gyereknek szégyen lett az
Elődje,
Majd valahol haraggal
És gonoszsággal
Alkohol szárad,
S akkor úgy fogják hívni őket
Mondjuk, hogy
"21.század"


utálom a nyelvtant.

( 50 megtekintés )

Szólj hozzá:

tigrancs3 2018. 09. 14. 15:02  
 Bár lehet merész kijelentés, de én nyugodt szívvel mondom erre, hogy mestermű. Sötét, de realista  megvilágításban majdnem tökéletesen fogalmazza meg az “élő „ emberiség hibáit. Bár, ha közelebbről megvizsgálod, nem is az emberek a hibásak, hanem az általuk felépített társadalom. Erről természetesen órákig lehetne vitatkozni.

Citindarle 2018. 09. 13. 21:01  
Csodálatos! Nagyon tetszik!

Lillusi 2018. 09. 12. 22:40  
Nagyon tetszett, főleg a vége *-* Ütős lett (még sosem írtam ezt a jelzőt semmilyen műre ezen az oldalon. Sőt szerintem sehol máshol. Akárhányszor olvasom el ezt a két szót, egyre furábban hangzik lol :''D )


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat