Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Foltimoki)

you don't need hands to touch me
Megosztás: f

you don't need hands to touch me

Második rész második fele

Pontban reggel hét órakor megjelent a házam előtt a fehér Chevrolet Camaro, amiért egyszerűen odáig voltam. Az egyik leggyorsabb volt a Chevrolet autói közül, a kialakítása stílusos volt, kétajtós mennyország. Olyan könnyű volt vezetni, mintha repülnél vele. Én beszéltem rá Axelle-t, hogy egy ilyen autót vetessen magának, ha bármilyet választhatott. De hiába bármilyen lelkesedésem, sokszor Axelle azt is elfelejti, milyen márkájú autóban ül nap mint nap.
Axelle zavartatás nélkül trappolt be a házamba a saras cipőjével, az éjszaka még jobban lehűlt a levegő, s még esett is. Én akkor már a ruhadarabokat kapkodtam magamra, tartva attól, hogy leteremt, miért nem készültem el időben, de ahogy kijöttem az előtérbe, hogy a fürdőszobát vegyem birtokba, megláttam a lányt a nappali közepén álldogálni... a bakancsában.
- AXELLE!
- Ne mondd már, hogy ez az első amit észreveszel! Lukas, most komolyan!
- MENJ KI! AZONNAL MENJ KI!
- Rosszabb vagy, mint az anyám.
- Még mindig nem mentél ki.
- Megyek már - túrt bele idegesen a hajába, majd lehajította a lábbelijeit a többi cipőmhöz, és idegesen levágta magát a kanapéra. A szememet forgatva nyitottam be a fürdőbe, majd mikor elkészültem, meglepve konstatáltam, hogy Axelle nincs az előbbi helyén.
- Te mit művelsz? - dugtam be a fejem a konyhába, ahol megtaláltam a lányt a hűtőben kotorászva.
- Éhen fogsz dögleni öt órán keresztül, és biztos vagyok benne, hogy nem csináltál magadnak enni.
Morogva kezdtem el palackokat keresgélni, hogy vizet töltsek beléjük, míg az élelmiszerraktáramból próbált az útitársam szendvicseket előállítani. Általában rettentően allergiás vagyok arra, ha valaki az engedélyem nélkül használja a konyhámat, de talán most kivételt tehetek. Talán életem legnagyobb utazása kezdődik, nemcsak az autóutat nézve. Négy év után visszatérni a gyökerekhez nem kicsi érzelmi megrázkódtatás.
Csöndben szöszmötöltünk a konyhában, így mire kiértünk, fél nyolc múlt hét perccel, ezzel szinte ellehetetlenítettük magunkat, hogy délre megérkezzünk. Habár a Chevroval tökéletesen lehet suhanni az autópályán, de Axelle inkább a biztonságos vezetés híve. Nem mertem elaludni, hiába tette le a mellettem ülő elsőre a jogsit, bármikor szüksége lehetett rám. Az ablakon kifelé lesve töltöttem az út nagy részét, vagy a ruhám ujjának babrálgatásával foglaltam el magam, legtöbbször a gondolataimba merülve. Egy idő után már rettentően untam az egészet, de egészen biztos voltam benne, hogy hamarosan már megérkezünk. Mindenesetre, mert gőzöm sem volt, hol vagyunk, végül megkérdeztem Axelle-t, mióta megyünk.
- Fél órája - felelte szűkszavúan, és azt hiszem, bennem örökre megtört valami.
- Most szívatsz.
- Miért szívatnálak? Nemrég elhagytuk Lyont.
- Fél órája?!
- Igen, Lukas, fél órája - ismételte, mintha egy kisgyerekhez beszélne, én pedig ledöbbenve, keserves arccal fordultam előre. Belegondolva, hogy még nyolc ilyet kell kibírnom, már megbántam, hogy igent mondtam.
Végül mégiscsak elnyomott az álom, és arra keltem, hogy nem zúg a motor.
- Szerencséd, hogy felkeltél, többször nem állunk meg. Most menj el mosdóba - tanácsolta az éppen kiszálló lány, majd becsapta maga után az ajtót. Axelle helyett is bocsánatot kértem a Camarotól, majd kitápászkodtam belőle. Körülöttem kocsik sorakoztak, a töltőállomásnál is állt egy-kettő, amikor pedig kilépett egy ember az épületből és kitárult az önműködős ajtó, finom illatok szabadultak a levegőbe. A nap konkrétan kiégette a retinámat, így kezemet a homlokomhoz helyeztem, hogy lássak is valamit. Most sem voltam okosabb azt illetően, hogy hol is vagyok, mert még mindig az alvás hatása alatt álltam, így az időérzékemet is elvesztettem némileg. Végül betántorogtam az üzletbe, ahol vettem egy frissen sült péksüteményt, ezzel kapva mosdókódot. Miközben a szerzeményemet majszoltam, az üvegen keresztül az útitársamat néztem, amint megtankolja a fehér Chevroletet. Amint elfogyott, gyorsan elszaladtam mosdóba.
Axelle már indulásra készen állt, mire visszajöttem, és amint beszálltam, elindította a motort.
- Hol vagyunk?
- Mióta kérdezted, megint eltelt egy fél óra - válaszolta egyhangúan, én pedig azt éreztem, menten elsírom magam.
- Nyugodj meg Lukas, háromnegyed óra és ott vagyunk - tette hozzá, mikor jót derült az ijedt tekintetemen. Szerintem egyáltalán nem volt vicces ezzel riogatni, de kinek a pap, kinek a papné. Megforgattam a szememet, majd hátradőltem az ülésen. A tudat, hogy már egy óra se, és újra Romainville-i házamban leszek, négy év óta újra beszélni fogok az apámmal, járhatok a városban, egyszerűen nem hagyott visszaaludni. Minél közelebb voltunk, annál idegesebb lettem, sokszor pillantottam Axelle-re, aki viszont mindvégig az utat nézte. El is felejthettem, hogy egy hajszálnyi érzelmet is ki tudjak belőle facsarni, ő már megkeményítette magát az út alatt, mert csak így tudja elviselni majd a hétvégén őt érő inzultust.
- Lukas.
A hangjára összerezzentem, mert nem vártam, hogy megszólaljon, de szelíd vonású arcára emeltem a szürke szememet.
- Ha bármit csinálok, tudd, hogy azt miattad is teszem, oké?
- Hogy mi?
- Jó?!
- Miről beszélsz?
- Csak úgy általánosságban - felelte kissé durcásan, arcát dús hajkoronájába rejtve. Izgalmam ettől csak fokozódott, ahogy a rossz előérzetem is, mintha Axelle már tudott volna valamit, amit én nem. Sajnos ismertem őt, és tudtam jól, hogy ha nem akarja, nem is fogja elmondani. Megpróbáltam hinni neki, de a belső csengőm végig csilingelt, hogy valami nagyon nincs rendben.
Valóban.
Semmi sem volt rendben.

ps. nagyon szépen köszönöm a nevezést mindkét történet nevében <3

( 66 megtekintés )

Szólj hozzá:

  - megszűnt felhasználó - 2018. 08. 31. 20:31  
Annyira imádom. xd Olyan kis uke a főszereplők - tudom, hogy nem bl, de annyira az a beütése bocsi - várom a folytatást *-*

Lillusi 2018. 08. 27. 0:53  
Folytasd hamar! *^* Nagyon tetszett ez a rész. Ez a főszereplő páros olyan szórakoztató. Mindkét karaktert nagyon megszerettem :3
Am, ez a történet Franciaországban játszódik? Így egy jó pár hét  után rávettem magam, hogy bemásoljam a város nevét a gugliba x3 Vagy ez egyyértelmű, és én vagyok nyomi?

Yuzuko 2018. 08. 25. 17:47  
Második hozzászólás, a bit late to the party xd
ahh imádom a chevyket. Én is akarok egy fehér camarot.
Kíváncsi vagyok, hogy Axelle miről is beszélt, de inkább nem kezdek el elméleteket gyártani. :') Folytasd hamar!

Hina-kun 2018. 08. 22. 11:56  
Első hozzászólás. *^* "Mióta kérdezted, megint eltelt egy fél óra", ezt a poént Axelle helyében én sem hagytam volna ki! xDD


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat