Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Foltimoki)

Mézsárga
Megosztás: f

Mézsárga



Puha volt. Némelyik egészen fehér. Volt köztük barna is. Mint a csokoládé. Aztán volt köztük tejfelszőke, aranysárga, citrom, mustármag. Mindig másnak láttam, attól függött, milyen közelről vizsgálom, vagy milyenek a fényviszonyok. Legtöbbször viszont olyan volt, mint a méz. Szinte már éreztem is a számban a méz édes ízét. A hangja is olyan édes volt, mint a méz. Bársonyos, nyugtató. A kacagása pedig, mintha a kis harangocskákkal csilingeltek volna. Arcának vonásai olyan lágyak voltak, mint a krém a porcukros süteményben, amit a hétvégén sütött. Nekem.
A szerelem íze tette volna ilyen édessé?

Az ujjaim között forgattam a mézsárga tincseit. Szórakozott, már-már megrészegült pillantással néztem a fürtöket, arcomon egy felfelé görbülő vonallal. Mélyen beszívtam az illatát, kókusz elegye keveredett a mangóéval. Mindig imádtam ezt az illatot. Mikor nagyanyám egy kosár mangóval tért haza egyik este, fél órán keresztül ültem felette, meg merjem-e enni. Rögtön Ő jutott eszembe, az Ő illata, az Ő kacagása, az Ő mosolya. A mosolya, istenem, mintha egy angyal villantotta volna rám a mosolyát, azt sugallva, itt vár rád a keserédes fájdalom. Mert ahányszor éreztem magam felhőtlenül boldognak, annyiszor húzott le ez a kegyetlenül gyönyörű szerelem.

Mocorogni kezdett a kezem alatt, így kicsúsztak az ujjaim közül azok a fürtök, amiket tekergettem. Újakat fogtam meg, másik kezemmel az arcomat támasztottam. A napfény, mely beszűrődött az üvegajtón megvilágította derékig érő hajkoronáját, amely beterítette az egész párnát. Tekintetem végigsiklott tüneményesen szendergő arcán, a fehér ingén, amit az este húztam rá, meg ne fázzon. Derekán egy fehér paplan pihent, amiből kilátszódtak csupasz lábai. A sugarak beterítették ágyunkat, aranyozott fénnyel bevonva azt, miközben lágyan cirógatta lábainkat. A kora reggeli fényben angyali arca még inkább tűnt földön túlinak szépségével, mint általában.

Mikor először megláttam, utáltam a szépségéért. Utáltam azért, mert tetszett. Aztán utáltam azért is, mert fantáziáltam róla. Utána már csak magamat utáltam. Kék szemei olyanok voltak, mint a mély óceán, én pedig boldogan fulladtam bele pillantásainak kavalkádjába. Megmérgezett engem, elkapott, csapdába csalt, tekintete nem eresztett. Én pedig már nem álltam ellent neki. Már csak féltem. Magamtól. Néha tőle is. De legtöbbször az érzéseimtől. Talán még most is alkalomadtán. De egyre többször nem. Mert ha velem van, akkor semmi baj nem érhet. Ha felém nyújtja a kezét, ha rám akaszkodik, ha szorosan magához ölel, ha kéz a kézben sétálunk, ha csókolózunk, ha azt mondja szeret, ha egymásba gabalyodunk. Olyankor elhiszem, hogy semmi baj nem történhet, és nem törődöm más emberekkel.

Ezúttal nem csak mocorgott, át is fordult a másik oldalára, bár még mindig nem kelt fel. Szépen ívelt arcára pont ráesett egy fénysugár, pillái halványan megremegtek. Csak néztem az arcát, mert nem tudtam betelni vele. Hirtelen ötlettől vezérelve végigsimítottam rajta, mire felnyíltak a szemei, melyben zavarodottság tükrözött.

- Mit csinálsz, Katherine? - harapott bele az alsó ajkába, mire kitágultak a pupilláim.

- Csak csókolj meg.

( 202 megtekintés )

Szólj hozzá:

  - megszűnt felhasználó - 2018. 08. 18. 23:01  
Köszönöm ^˘^

Lillulu 2018. 08. 18. 21:58  
Szép lett. ^^

  - megszűnt felhasználó - 2018. 08. 18. 20:21  
Olyan csodás volt, imádtam. :3

  - megszűnt felhasználó - 2018. 08. 18. 17:11  
Köszönöm szépen mindkettőtöknek! ^^ Uhg, nem tudom miért lett hirtelen jelen idejű, de ezt is javítom, mint a többi hibámat xD
Hát, konkrét sztori nem hiszem, hogy lesz belőle, de talán hozok még pár novellát velük kapcsolatosan (:

Blurryface 2018. 08. 18. 17:06  
"másnak láttam, attól függött, milyen közelről vizsgálom, vagy milyenek a fényviszonyok.", miért ment át a mondat vége jelenidőbe?
"beszűrődött az üvegajtón megvilágította"; üvegajtón után vessző.
"nem álltam ellent neki"; ellen.
"Ha felém nyújtja a kezét, ha rám akaszkodik, ha szorosan magához ölel, ha kéz a kézben sétálunk, ha csókolózunk, ha azt mondja szeret, ha egymásba gabalyodunk. Olyankor elhiszem, hogy semmi baj nem történhet, és nem törődöm más emberekkel."; az a két mondat mehetett volna egybe, mert így az első nem értelmes.
"felnyíltak a szemei, melyben"; ha a szemei többes szám, akkor a mely is legyen az.

Nagyon tetszett. A téma is, a hangulat is, a leírások és minden. =) Lehet, hogy bolond kérdés, de lesz folytatása?

Yuzuko 2018. 08. 18. 16:47  
Lorde <3
Szeretem az ilyen történeteket, amikben nincsen különösebb történés, de a fogalmazás módja és az érzelmek mégis különlegessé teszik. Nagyon szép lett. (:


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat